képes beszámoló: https://www.facebook.com/WaldenSomogy?ref=hl

valamikor 2014 szeptemberében:
The Key (Miért)
Van egy erős gyanúm, hogy a nagy többség, szüleim, ismerőseim, olvasók (szóval nagyjából senki) nem érti, hogy miért is vagyok itt, miért csinálom amit, miért élek úgy ahogy. Már többször, több formában próbáltam erre rávilágítani, főként mások munkássága, meglátásai, élete révén, most megpróbálom új köntösbe bújtatni, hátha ezúttal sikerül.
A rövid válasz:
az ERKÖLCS miatt, lehet ízlelgetni.
Kicsit részletesebben, határozott fontossági sorrendben a következők:
- ökológiai ok
- polgári ok
- személyes ok
A legfontosabb és legnagyobb mértékű tényező, az ökológiai ok.
Egyszerűen nem akarok részt venni a bioszféra rombolásában, pusztításában, az éghajlat torzításában vagy a profitorientált génpiszkálódásban, pontosabban erőmhöz mérten, a lehető legkisebb mértékben akarok hozzájárulni, munkámmal, életvitelemmel, közvetlenül vagy közvetve.
Persze a sok mély tudású emberben, köszönhetően a média és a képmutató szervezetek áldásos munkájának, ez úgy csapódik le, hogy kihalnak a pandák és a bálnák, na és? A jobb érzésű, de szintén nagy tudású emberek pedig megnyugodnak, ha létrehoznak nekik egy rezervátumot. Mindamellett, hogy ahhoz sem akarok hozzájárulni, hogy egyetlen panda vagy bálna is elpusztuljon, azért itt sokkalta többről van szó, a talaj, a víz és a levegő oly mértékű szennyezéséről és pusztításáról, amely az ÉLETET fenyegeti. Persze mindenki szakértőnek gondolja magát, akkor is, ha két mondatot  sem tudna mondani a talajról, nem hogy a talajszennyezésről, de azért önálló és holtbiztos véleménye van. Erről is.
De honnét fakad ez a magabiztosság? A korlátokat nem ismerő önimádatból. Lehet legyinteni, nem ma és fogadjunk, hogy nem is holnap lesz vége az életnek, de az élet sem ma és nem is tegnap alakult ki és még csak nem is hat nap alatt. Ez egy folyamat, amiben ráadásul nap mint nap benne élünk, ezért különösen nehéz felfogni, megérteni és elfogadni, ahogy az évek millióit vagy hogy a Föld gömbölyű. Persze ezt majd mindenki tudja, megtanulta, megtanították neki, de ezt meg is kell érteni, tudatosítani kell, nem csak a pénz világa vagy a fogyasztói társadalom globális, hanem a természet is!
Ehhez bizony gondolkodásra van szükség, nem is kevésre, hiszen az emberiség teljesen kiszakadt a természetből, nehéz elképzelni, hogy a krumpli nem a mcdonald's-ben terem, ha csak akkor tudatosítjuk, amikor már a saját bőrünkön tapasztaljuk (ezért könnyebb hinnünk a pénz világának), akkor már késő, s különben is akkor mi végre fejlődött ki az agyunk?
Nem mellesleg, az élet nem az emberiséget vagy az emberiség egy csoportját (természetesen azt, amiben önnön egonk él) jelenti, ezt is nehéz felfogni és még nehezebb elfogadni ...
Az úgymond polgári ok. A jelenleg uralkodó társadalmi rendszerek, legtöbbször az áldemokrácia mögé bújva, kizárólag önös érdekeket szolgálnak ki és nem csak mindenen (ugye ez volt az ökológiai ok), hanem mindenkin át is gázolnak.
Ehhez elengedhetetlen az emberi fajra oly jellemző tekintélyelvűség (és a sok ember kisebbségi komplexusából adódó tekintélyimádat). Piramis elven pedig a nagy többség, csak az eszközt vagy a szükséges rosszat (nem alaptalanul) látja embertársaiban, attól függően, hogy életének éppen melyik pillanatában él,kihasználja a többieket vagy mások használják ki őt, a kizárólagos személyes "boldogulásuk" pontosabban érdekeik céljából. Ezek az önző érdekek legtöbbször a hatalomvágyban, a mohó falánkságban, az abnormális kényelemben, a tárgyi fetisizmusban stb. jelennek meg és ez az a primitivizmus, ami kiábrándító, az önmagát legintelligensebbnek kikiáltó fajban. A faj amely csak egy apró kis folt az élet palettáján. A gőgös fejlett civilizáció is!
A jelenkor fogyasztói társadalma, ideológiai manipulációk és önzősége révén, egyes személyek érdekeit szolgálva, könnyen irányítható. Közvetve részt vesz vagy közvetlenül asszisztál, fogyasztása és adóforintjai révén, az elengedhetetlenül szükséges anyagi hátteret biztosítva, a katonai és civil erőszak és agresszió mindenféle formájának, az igazságtalanságnak, az erkölcstelenségnek. Közönyösen, esetleg különféle okokkal magukat mentegetve és önigazolva, a felelősséget hárítva vagy szándékosan  fejüket félrefordítva, esetleg ostobán a homokba dugva, az igazán rosszak pedig képmutatóan szemlélik az emberiség borzalmas tevékenységeit. S bár az ökológiai ok sokkalta fontosabb, természetesen ebben sem akarok részt venni, s a lehető legkevésbé akarom "támogatni". Ezt nevezik passzív ellenállásnak.
A személyes ok. Elsődlegesen az első két ponthoz köthető, lelkiismeret (igen, ez sem csak egy szó, egy betűhalmaz). Jobban érzem magam (nem kényelmi szempontból ...) ezzel a tudattal.
Bár korábban is szívesen töltöttem a szabadidőmet a természetben, alapvetően ízig-vérig városi életet éltem. Rengeteg, kisebb-nagyobb, mindenkivel szakadatlanul előforduló, közéleti, munkahelyi, hétköznapi bosszúságtól szabadulhattam meg, s mellette nyitottam teret sok más, új, érdekes tevékenységnek. Felfedezni az élet, a természethez közeli élet, területeit, lépésről-lépésre, egy elvarázsolóan izgalmas és érdekes kaland.
Persze a boldogsághoz közösség kell (nem elég a társ vagy a család, a nagy és többgenerációs sem), az ember alapvetően hordában élő faj, az ezzel járó társas, szociális, társadalmi, érzelmi kapcsolatokkal ÉS természetesen egy jól működő közösség, amellett, hogy könnyebben boldogul, jóval kisebb ökológiai lábnyomot hagy maga után ...
Ha a fentiekből kiolvasható Thoreau (1817-1862)! filozófiája, az nem a véletlen műve.
Az elején az illem és a stílus miatt fogalmaztam olyan magasztosan, de írhattam volna ezt is, röviden:
Gondolkodjál már Ember! Van egy bolygó a sokmilliárd élettelen kő- és gázhalmaz között, melyen sokmilliárd év alatt kialakult AZ ÉLET, EZ A CSODA! Mi meg nevetségesen kicsinyes önzőségünkből fakadóan szétb@sszuk az egészet?! Mindent és mindenkit.
"A személyiség fejlődése, arányos az egocentrikus, énközpontú nézőpont feladásával"

0. nap (2013 április-május)

Interneten olvastam egy PÉLDAMUTATÓ felhívást, örökölt használaton kívüli földet kis házikóval szívesen kiadnának permakultúrás gazdálkodás céljából, ingyen és bérmentve. Magamról annyit, hogy lassan 4 éve otthagytam a munkahelyemet, akkor még nem tudtam mivel szeretnék foglalkozni, csak annyit tudtam, hogy AZT NEM akarom csinálni, amit addig. Az azt egy "viszonylag jó" munkakör volt, egy mérnöki pozíció, egy multinál. Eleinte lefoglalt a munka, új szakma, új kihívások, de aztán kezdtem kiismerni a körülményeket, beleláttam, ráláttam a működésre, a CÉLokra, az eszközökre és szép lassan berágta magát a féreg az agyamba, hogy ez így NEM JÓ. Magam még hagyján, de a munkatársak, a környezet, a társadalom, a JÖVŐ! mind csak veszít, én pedig ebben nem vehetek részt, nem támogathatom a munkámmal!
A magas fizetés, a munkahelyi utazgatások, az oktatási lehetőség már nem tudta elterelni a figyelmemet a problémákról, így kirúgattam magam. Nem egy fegyvergyárban dolgoztam (hanem elektronikában), de az érzékeltetés kedvéért röviden (mivel Thoreau műveit: A polgári engedetlenség iránti kötelességről ill. a névadó Waldent a többség úgy sem olvasta és nem is fogja), ha egy fegyvergyárban vagy bármilyen alkalmazott, értsd: nem személyesen gyártod a lőszert hanem irodista, targoncás, takarító stb. vagy, vagy magas pozícióban téged ott tejben-vajban fürösztenek, attól még azokkal a fegyverekkel, azokkal a lőszerekkel gyilkolni fognak, a felelősség a tied is, mivel a munkáddal támogatod, segíted a fegyvergyárat, akkor is - ha a fegyvereket a világ másik felén fogják használni, akkor is - ha úgy gondolod, hogy az az  ő döntésük, - megérdemlik, ha annyi eszük van - vagy csak közönyösen próbálod magaddal elhitetni, hogy neked ahhoz semmi közöd és különben is valamiből neked is meg kell élni és/vagy el kell tartani a családodat.
De mi végre? Hosszútávon ez hova vezet? Kinek jó ez? Tulajdonképpen MI A CÉL? Mi az élet(ed) értelme??
(aki ideáig eljutott az olvasással, annak jelzem, a blog célja, hogy egy sokak számára és számomra is új utat dokumentálják, így a továbbiakban a magas röptű lözungok, az ostorozások háttérbe szorulnak és egy lazább, életszerű blogot szándékozom írni, fényképekkel, gasztronomiával, egyediségekkel, ehhez természetesen időre van szükségem, de fontosnak tartottam, hogy az elején rögzítsem a kiváltó okokat, körülményeket)

Szóval kb. másfél éve kezdett tudatosulni bennem, hogy jó célért, jó munkát, jó emberekkel akarok folytatni, erre akarom "elpazarolni" az életemet, de legalábbis nem ártani senkinek és semminek, közvetlenül, a rendszer szolgálatán keresztül sem. Ehhez remek lehetőséget kínál a független, önfenntartó jellegű gazdálkodás. Ennek tükrében, szép fokozatosan elkezdtem tanulni a fortélyokat, felmértem a körülményeket, lehetőségeket, megismerkedtem hasonló úton járó emberekkel, közösségekkel és megállapítottam, hogy ez nem csak fantazmagória, többen megvalósították ezen elképzeléseket korunkban is: http://evolucio.org/index.php/en/spirit/community az is megerősödött bennem, hogy ez egy sokkalta teljesebb életet jelent, természetesen nem anyagi és kényelmi szempontból ... értékeltem a tapasztalatokat, majd jelentkeztem a fenti felhívásra és most belevágok. Egyszerűbb lett volna egy külföldi közösséghez csatlakozni, mint egyedül erőlködni, de adok egy esélyt előtte az alapításnak, lássuk mire képes a küldetéstudat.

1. nap (2013.05.29.)
Somogyvámosból, Krisna-völgybeli (*) egy hónapnyi méhészkedés után érkeztem, vonat-bicikli kombóval.
Kicsit körülnéztem a házban ill. környékén, felmértem a hiányosságokat, a lehetőségeket, a teendőket, majd ugyanezt folytattam a faluban is. Sok bolt van, ráadásul a városi szemmel legagyizott coop-ok igen jól felszereltek gazdálkodói perspektívából tekintve. Van posta, gyógyszertár és könyvtár is. A könyvtárban rákérdeztem az éves tagdíjra, majd kissé meghökkenve válaszolták, hogy ilyen itt nincs. Egy kicsit interneteztem, majd öt szakmai könyvvel (takarmányozás, juh, nyúl, méhészet) a hónom alatt távoztam. A kölcsönzéshez elegendő lett volna a nevemet bemondani, csak ez az én esetemben nem is olyan egyszerű. Egyéb adatot nem rögzítettek, szóval nyugodtan mondhatom, hogy pusztán becsületbeli alapon működik a könyvtár, ahogy normális esetben kellene is, de ez manapság szintén kivételes és  példamutató.
Meg kellett állapítanom, hogy a faluban nincs házitej, így csak zenélős autóból van lehetőségem vételezni. (Eddigi tapasztalatom alapján az egy tehenészet - egy falu felállás volt jellemző, ami szintén elkeserítő.)
Visszatérve, az egyetlen állandó szomszédommal, aki a faluból jár ki a szőlőjét gondozni, beszélgettem néhány pohár bor, stefánia szelet, szalonna kenyér mellett. A bor meglepően jó volt, zöld veltelini, de kiderült a szőlő Villányból származik, így a helyi föld által termelt termények kóstolása még várat magára. Könnyen szót értettünk és nagyon segítőkész volt az idős szomszéd, remélem a jövőben is így lesz.
Egyet még csavarogtam a hátsó területeken, összeszedtem egy fekete hordót, ami ha tisztítható tökéletes lesz kerti zuhanynak, kicsit kipróbáltam az ott hagyott kaszát, majd lassan beesteledett, vége lett a napnak.

Faunisztikai jelentés:
a faluban: fehér gólya,
a területen: széncinke, dolmányos varjú, fülemüle (énekhang alapján), rengeteg nagy testű éti csiga, hangyaboly, és egy mókus  (egyelőre még a színe kérdéses, mivel alkonyatkor láttam átfutni az úton)
a halastónál: egy nagy szürke gém (árad belőlük a természetesség, a nyugodtság) és récék

Másnap reggel nyeregbe pattanva, szakadó esőben, elkerekeztem a vasútra és hazamentem vásárolni, összegyűjtögetni a szükséges felszerelést.

* azt jelenti, hogy később, ráérősebb időben, részletesebben írok, az adott dologról



köztes napok:
rohangászással, listák készítésével és teljesítésével, agyalással telt, a listák ömlesztve
a sütis recept: Hangyaboly vs. tyúk?, Éva lefolyó bordásfal kutya ruha könyv cucc, citromfű szedni vinni menta, KISBÁLA! alap?, cserép, szénapajta építése, vendégágy, Gábor, zöldségkosár, laptop, vízszerelvények,
szerződés: kerítés, híd, takarítás, kaszalás, féltetők, gipsz, dobozok, lámpa, tollseprű, seprű,távcső, sötétítő, szúnyogháló, MESZELÉS, kútrács, stihl, hosszabbító, zuhanyfüggöny, facsonkítás, légycsapda, kavics, fenőkő, lyukfúró, nagy lábas
nád, szőlő, dió, csiga
faunisztikai jelentés
számla: búvár, fejsze, balta, slag, tefal serpenyő, rozsdamentes bogrács, fa ülőke, spriccflaska, reszelő, fa habverő, kerámia hámozó, kerámia kés, biobolt, komprádor, kerámia 33 36 27 lepény, facsipesz, gipsz, lenolaj, szúnyogháló, elem, borotva, magnézium, rozs, graham, tönköly, lámpa, hosszabbító,
2.nap (06.01)
Érkezés fél 5 körül, kis takarítás főleg az emberi civilizációs nyomokat tüntettem el. A ház egyik sarkánál egy görény volt az oldalára borulva, valószínűleg egy másik négylábú vagy ragadozó madár végzett vele. Egy kis bozótirtásra is sor került, hogy legyen kilátásom a tóra ill. úgy is oda tervezek egy hidat, szintén azon a részen szándékozom létrehozni a kacsák és libák rezidenciáját, feltéve ha tudok szerezni értelmes áron vízi szárnyast, libából fodros házilúdat  szeretnék, kacsából az se baj ha többféle, mondjuk egy pár indiai futókacsa is nagy segítségemre lehet.
Vacsora a szabadban, egy kis próbafűtés, a remek júniusi időben és vége is a napnak.
Faunisztikai jelentés: szürke gém, nagy fakopáncs és pezsgő madárhang koncert, sajnos hangról csak néhány fajt ismerek fel.
3.nap (06.02)
Reggel hamar eltört a kaszanyél, egy a mindent behálózó szőlőindák közül volt a tettes, így egy jó órát tudtam csak kaszálni, inkább tereprendezés volt. Így folytattam a lomtalanítást, a menthetetlen, öreg, ütött-kopott edényekből a leendő jószágok fognak étkezni, a hogy a régi evőeszköz szortírozóból is.
Faunisztikai jelentés: rengeteg hangyaboly van a területen (ami nagyon szerencsés, ajánlom mindenkinek a Hangyák mindent tudnak minisorozatot), egy vicces araszolós hernyót figyeltem meg ücsörgés közepette, biciklivel kimentem a betonútra, odafelé egy nyulat, visszafelé egy rókát láttam (atombiztos ólakat kell építenem ...), fehér gólya a tó túloldalán, majd később felettem is elrepült egy, szürke gém, nagy fakopáncs, egy réce pár a tavon és gyurgyalagok hangját halottam estefelé.
4. nap (06.03)
Egész nap folytatódott a lomtalanítás, ganajozás a házban. Szüleim is lejöttek segíteni ill. hoztak egy csomó szerszámot, konyhai felszerelést, személyes holmit stb. A pókhálótlanítás és meszelés közben a kút is be lett üzemelve, a tetejéről a retyi le lett merve, az oldala és a kiöntő ki lett tisztítva, majd egy búvárszivattyú lett leengedve, rákötve egy 50 mikronos szűrőt. Egy 5 mikronos szűrő is van, így biztosítva a kellően tiszta vizet, leszámítva a főző és ivóvizet, de egyelőre az még nincs beüzemelve. (Ahhoz még egy kerámia vagy ozmotikus membrán szűrőre lenne szükség, de egyelőre felesleges és túl nagy beruházás lenne, marad az artézi kút a faluban, kannából. Mindenféle vízzel kapcsolatos kérdésben Országh professzor útmutatásait követem http://www.eautarcie.com/hu/index.html csak 30-as és 10-es szűrő most nem volt a boltban. Van egy vasból készült esővízgyűjtő tartály is, de félig már megette a rozsda, így az is cserére szorul. Ebéd a hazulról hozott gulyás volt, csak nem volt se kanalunk, se merőkanalunk, így a tavaly faragott kanálkészletem lett felavatva.
Egy féltetőre égetően szükség van amúgy is, de ilyen esős napokon nélkülözhetetlen.
Eddig minden étkezés a szabadban történt az eső és a féltető hiányának dacára, így a vacsora is a nap zárásaként. Előtte fürdés vödörből, hozzáadott lábosban melegített vízzel.
Faunisztikai jelentés: kora reggel egy hatalmas piros bóbitás fekete harkály! hosszan elidőzött az egyik parton levő korhadt akácnál, vacsora alatt a töltésen egy menyétféle inalt el, jellegzetes hullámzó mozgásával.
5. nap (06.04.)
Éjjel óta folyamatosan esik az eső. A házban befejeztem a meszeléseket, sajnos az előttem meszelő nem vigyázott az illeszkedő fafelületekre, mennyezeti gerendák, ajtófélfák, így már nekem sem kellett precíznek lennem, de azért az általam összemeszelt fa részeket egy vizes ronggyal gyorsan eltüntettem. Kora délutánra végeztem, egy gyors vödrös fürdés után (a házban lévő zuhanytálca is beüzemelhető, amint a kifolyót kikötöm off-lineba, jelenleg a földbe megy, de nem tudni hová, jobb esetben a patakba, rosszabb esetben valami emésztőgödör féleségbe a ház alatt) berohantam a postára és a könyvtárba megnézni a leveleimet. A berohanás azt jelentette, hogy esőruhában, gumicsizmában átverekedtem magam az eső által sártengerré változtatott földúton biciklivel, majd sáros csizma hátizsákba és tekerés be a faluba. Kell egy híd!
Visszatérve kései ebéd, a maradék gulyásból, az egyszerűség kedvéért csak merőkanállal :)
Frankó ez a június, a napi csúcshőmérséklet eléri a 15 Celsius fokot is és már hetek óta éjjel is nagyon visszahűl a levegő 6-10 fokra, ezért újra fűtés a meszelés és a hideg miatt, egyelőre csak a konyhában található főz-süt minisparhelttel. Egy ilyen öreg elhanyagolt házban az a jó, hogy semmi se jó, így mindenért meg kell küzdeni, most épp világítás nincs se a konyhában se a szobában. Korábban kilomiztam olyan félzsák gyertyát, egy találomra kiválasztott szintén megadta magát, állandóan elfekszik a kanóc a viszba, marad a fejlámpa.
Az eső miatt úgy gondoltam nem kerülök hátrányba a többiekkel szemben a szénázást tekintve (kivéve akik tényleg nagyon korán kaszáltak, forgattak, beszénáztak), de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Utánanéztem, a legkorábbi időpont a kaszálást tekintve a bugahányás előtti időszak a vezérnövényt tekintve, ekkor a legmagasabb a fehérjetartalom, virágzás után már csak ennek a fele. A pillangósok most virágoztak le itt, de egy gyors kaszálással még van esély anyaszéna után sarjúszénára is, addigra feltehetőleg egy normális szénapajta is elkészül. Persze az állandó eső is problémát jelent: "A fű a kaszálás után lélegzik és saját tartalékait használja az életfolyamatok fenntartásához, ami takarmányérték-veszteséget okoz. Ha a frissen vágott anyag megázik, ez a folyamat tovább tart. A hosszabb eső a nyers fűben rothadást okoz. Ha a száraz széna ázik meg, akkor kilúgosodásós veszteség lép fel. A széna megbarnul rothad vagy penészedik, karotintartalma csökken. A nem kellő mértékig száraz széna, az utóérés folyamán melegszik és a keletkező hő rontja a fehérje emészthetőségét." Ha még nedvesebben van beszénázva, az öngyulladást okozhat, ezt nem részletezem, a szó önmagáért beszél. Szóval annyira nem is kell szép rendeket kaszálni, gyorsabban szárad ill. minitarlót sem szabad most hagyni (ami a kaszálást tekintve is könnyebbség) magasabb tarlóban is könnyebben szárad, persze így meg a forgatás nehezebb, de alkalmazkodni kell az időjáráshoz. Krisnások mesélték, hogy tavaly az aszály idején, szénát hordtak ki a legelőre. aszem ez a két mozzanat is kiválóan szemlélteti az emberiség időjárás függését, nem csak a közvetlen természeti katasztrófáktól kell tartani ... Még egy ráadás, ilyen hidegben a méhek nem tudnak kirepülni, a méz még hagyján, mert az akác már lement, de se porozni, se maguknak télire nem tudnak gyűjteni.
A kései ebéd miatt vacsorára egy kis tavalyi Árpád-tetőről szedett szárított mentatea lesz, szárított jázminpakócával (stewia), cseresznyés-(az otthoni udvarról) diós (a szomszéd átlógó fájáról) kefíres (saját kefírgombából) sütivel és egy kis tökmagot fogok ropogtatni mellé. Menta és citromfű már lett is elültetve a területen, úgy néz ki meg is eredt.
Közben lassan körvonalazódik a terv, sok agyalás után, hogy kinek-minek hol lesz a helye.
Faunisztikai jelentés: nagy fakopáncs jött a szokásos ellenőrző körútjára, olyan nemtörödömséggel kereste az eleséget, hogy olyan érzésem támadt, mintha még nem is látott volna embert, délután hasonló kört ment egy másik bóbita nélküli fekete harkály, valószínűleg a korábban látott párja

6. nap (06.05)
Reggel folytattam a kaszálást, próbálok olyan helyeket választani, ahol jó minőségű a réti széna, mivel annyira nem ismerem a gyepalkotókat, inkább kizárásos alapon választok, ahol vizes a talaj és főleg zsurlók vannak az kiesik, ahol egy féle "fű" található az is, próbálom követni a fehér herét és más virágzó vegyes összetételű területeket.
Délelőtt megérkeztek a szüleim, hozták a kutyát is, igen eszetlen volt, biztos felturbózták az erdő-mező lakóinak a mindenfelé terjengő szaga. Apámmal nekikezdtünk a hídépítésnek, először egy teljesen korhadt akácot döntöttünk ki, kis bevágás után simán dönthető volt, keresztbe átdöntöttük a patakon. Kutyánk azon mód át is korzózott rajta, neki már ez is tökéletes híd volt :) A következő egy méretesebb, de szintén teljesen elhalt akác volt, ez már a híd egyik pillére akart lenni, így még fontosabb volt, hogy ha lehet egyből a helyére dőljön. Létráról rögzítettem rá egy kötelet és azzal sikerült is, majdnem pontosan a helyére húzni vagyis inkább odatörtük a kötél segítségével. Egy alulétrát átdobtam a patakon, azon átaraszoltam és közben legallyaztam, majd a túlparton méretre vágtam. Kutyánkba egy macska veszett el, az alulétrán is átkapaszkodott. Következett a legvastagabb akác, itt esély se volt, hogy a helyére döntsük, éppen elég volt arra figyelni, hogy se a kutat se a mellette levő diófát ne tarolja le, ráadásul ehhez a manőverhez magunk felé kellett húzni. A menekülési terv a kút volt. Ez is egész jól sikerült, éppen hogy súrolta a diófát, talán jobban is az üres területre lehetett volna dönteni, csak alábecsültem a fa magasságából adódó kúp sugarát. Méretrevágtuk, majd a kötél, az alulétra és a már meglevő hídpillér segítségével a helyére vonszoltuk ezt is. Mindkét pillér piszok görbe volt, de azért megpróbáltuk szinkronba forgatni őket, nagy nehezen találtunk egy olyan pozíciót, hogy nagyjából együtt görbültek, de még így is csak két helyen lehetett egyből a fokokat szögelni. Ehhez a tavaly rendelt tűzifa kaloda deszkáit használtuk fel, ez valami kemény fából készült, ők is úgy lőtték bele a szegeket, mivel nekünk nem volt ilyen szögbelövőnk, előfúrtuk. Azért az áram, a fúró, a láncfűrész nagyban felgyorsította a munkafolyamatot. A két szintben levő helyre felszögeltük a deszkákat és abba is hagytuk a melót. Az alulétra el lett véve én meg elfoglaltam a hidat, a kutyának pedig sürgős dolga akadt az innenső oldalon, így nekivágott a pataknak. Talán abban bízott, hogy a gyékény ami elborította azon a részen a patakot megtartja vagy csak olyan mély, mint az otthoni, azaz bokáig ér, de féltávnál elsüllyedt, én a csobbanásra lettem figyelmes, már pont azt mérlegelte az agyam, hogy hogyan tudom úgy kimenteni, hogy nem ugrok utána, amikor láttam, hogy kínlódva, de tud úszni a növényekkel sűrűn benőtt patakban, már csak a partoldal volt kérdéses, de ott is felküzdötte magát. Elpakoltunk, még egy szekrényt a helyére vittünk, majd szüleim távoztak, a kutyát kellően lehűtötte az úszás.
Éppen pihengettem, amikor hangos Jó Napot!-tal köszöntek, visszaköszöntem és elindultam megnézni ki jött. Anyukám mesélt rólam egy adventista gyülekezet után  és kíváncsi volt rám. Mivel falubeli az illető, így meg is látogatott. Főleg én beszéltem, de hát végül is ő volt kíváncsi rám :) de az kiderült hogy erdőmérnök vagy technikus, néhány éve lakik a faluban, érdeklik a közösségek, a permakúltura. Szimpatikus volt, hogy biciklivel érkezett, hogy egyáltalán megtalált :) Kapott egy telefont és el kellett mennie, már a hídkezdeményen távozott, csizmát húztam és a biciklijét átsegítettem.
Délelőtt mikor nagyban zajlott a hídépítés, arra jött az egyik halőr, említettem, mutattam neki a hidat ill. hogy bár nem lóg rá az útra, de majd valamivel megjelölöm a baleseteket elkerülendő. Normálisan elbeszélgettünk, például magról nevelnek akácot, majd továbbment. Este jött egy másik, az dúlva-fúlva pattant ki a kocsiból, hogy ezt itt nem lehet, ehhez engedély kell és majd ő megkérdezi a főnökét. Mondtam adja meg a számát, majd én beszélek vele. Nem, nem, majd ő.
Közben beesteledett, de erőt vettem magamon és kitakarítottam a lakást, a végén már fejlámpával.
Faunisztikai jelentés: a padláson élő önkéntes lakásfoglalóról szeretnék mesélni, eddig is motozott, de ma este hangosan fújtatott, pffff, pffff, biztos nem tetszett neki hogy kitakarítottam a szarát a padlásról :) egyébként pelére gyanakszom.

7. nap (06.06)
Reggel folytattam a kaszalást, majd délelőtt megérkeztek a szüleim és befejeztük a hidat. A szintezés nem sikerült valami pompásra, két lépés nagyon dől, utólag korrigálni akartuk, de már esélytele n volt kihúznunk a szögeket. (korábban ez sikerült, kicsit felütve és a szög fejét lefűrészelve) Pár fok még hiányzik, de elfogyott az anyag, így is közlekedésképes. Lefürödtem, rövidnadrág, szandál, bicikli és elegánsan távoztam a híd segedelmével a könyvtárba. Visszafelé az akadékoskodó halőrrel találkoztam, aki újongva közölte, hogy a főnöke nem egyezett bele a hídba, valami pályázati hablaty miatt. Újra elkértem a főnöke számát, újra nem adta oda, megmondtam neki, hogy amíg nem beszéltem vele, a híd marad.
Visszatérve elmentem megforgatni a szénát, szép idő volt, a táj csodás és nyugodt volt. A reggel kaszáltak még nem száradtak meg csak a korábbiak. Sötétedés előtt a ház körüli területet is rendezgettem kicsit, leginkább a szőlőt irtottam a fákról, bokrokról és kialakítottam a komposztkupac-trágyadomb helyét.
Faunisztikai jelentés: jó néhányszor láttam szürke gémet és kétszer fehér gólyát is. Valamilyen ragadozómadarat is többször, de sajnos elfelejtettem azt a szemléltető ábrát, amelyen röptükben mutatják be a hazai ragadozó fajokat alak, farok, szárny sziluett alapján, de héjára tippelek. Szénaforgatás közben egy mocsári teknőssel is találkoztam, készült róla egy nem túl jó minőségű fotó a telefonommal, behúzott nyakkal :) A komposztkupac rendezgetésénél, az egyik fatörzs alól egy pici rézsikló vagy valamilyen lábatlan gyík csúszott el. Az őzbőgés is folyamatos, olyan mintha szamarakkal lennék körülvéve. Gyurgyalagokat is hallottam ma este is.

8. nap (06.07)
Reggel a szokásos kaszálás, már terveztem abbahagyni, amikor a változatosság kedvéért, most a kasza szarva tört el, a csapolásnál, hazaballagtam. A Pestről hétvégente lejáró szomszéd keresett fel. Körbevitt egy terepbejárásra, jól ismerte az eredeti tulajdonost, a környéket, a környékbeli embereket, lassan 15 éve jár le. Hihetetlenül aranyos és jófej drótszőrű tacskója van. Lemosakodtam, majd kimentem a faluba vásárolni, az élelmiszerek nagyon drágák, mint az alapanyagok, mint a készáruk, mind a négy coopban, az egyetelen maszek, pedig igazította az árakat, nagyjából másfél-kétszerese egy városi külföldi multi árainak. Visszafele vettem kaszaszarvat a gazdaboltban, nekik viszont igen versenyképesek az áraik vagy úgy is fogalmazhatnék, kevesebb hasznot tesznek rá, a szarv 240 forint volt.
Visszamentem, megebédeltem, majd elindultam Barcsra a könyvtárba internetezni, mivel az itteni könyvtár szabadság miatt zárva volt. Tempósan, de nem nyélen tekerve, szűk 40 perc a háztól a könyvtár (vagy a vasútállomás vagy a fürdő), teljesen vállalható, még fáradtan is. A könyvtárban üldögélve, leszakadt az ég, így lőttek az esti szénaforgatásnak, mire megszárad lassan semmire se lesz jó a kaszálék. Hazatérve átnéztem Feri bácsihoz, mert tudtam, hogy ő is reggel kaszált és hasonló cipőben jár, mint én. Már káromkodva fogadott, szidta az esőt. Kérdeztem mit lehet ilyenkor csinálni, azt mondta teljesen logikusan, hogy napközben is egyszer meg lehet forgatni, ha már korábban száradt, csak az eső újra eláztatta. Megbeszéltük, hogy marha nehéz korán felkelni, főleg, mert későn fekszünk le mindketten, panaszkodott a tyúkokra, akiket a felesége hátra engedett a "hochstel"-be és lelapították a füvet. Érdeklődtem a jószágbeszerzésről a faluba, de nem sok jóval biztatott (fodros ludat, kacsát, cigája vagy racka birkát szeretnék még). Az eső megint rázendített, hazafutottam.
Éppen teát készítettem amikor a padlás felől nyervákolás hallatszott, de most mintha kívülről, nem belülről jött volna. Kimentem megnézni és egy kölyöknyest ügyetlenkedett a tetőn. Szóval még sem pele lakik fent. Azt is meg kellett állapítani, hogy a múltkor talált görény, nem görény volt, hanem nyest, csak a megázott bundája szinte feketének tűnt, valószínűleg az anyja lehetett :( Bár amíg nyervákolt és bénázott a kúpcserepeken, mintha az erdő felől egy mélyebb kerregő hang válaszolgatott. Nagyon sután mozgott, a fürge, hullámzó, szinte lebegő mozgásból csak a kezdeti nyomokat lehetett felfedezni, ha sikerült gyors egymásutánban három lépést megtennie, de inkább a kapaszkodás volt rá jellemző. Megpróbáltam lefényképezni, de túl jó képek nem sikerültek, pedig volt időm bőven, csak kerülgetni kellett a házat, mert hol egyik, hol másik irányba indult neki a tetőgerincről és a fényviszonyok sem voltak már ideálisak. Megpróbált visszabújni a padlásra is, de vagy nem volt elég erős hozzá hogy bemásszon vagy rossz helyen próbálkozott.
Azon merengtem, hogy így nem sok esélye van, főleg, hogy ha valóban az anyját találtam meg, néhány nappal korábban. Éjjel egy bagolynak vagy egy négylábú konkurenciának könnyű préda lesz, de nincs mit csinálni, ez a természet rendje. Elmentem lefeküdni.

9. nap (06.08.)
Reggel sikerült korán kelnem, főleg mert egy harkály vadul kopácsolt, majd csatlakozott hozzá a nyervákolás. Ezek ketten nagyobb hanggal vannak, mint egy ácsbrigád. Sajnos óvatlanul mentem ki, mert a harkály, közvetlen a ház mellett lévő fatuskót ellenőrizte, könnyen jó képeket készíthettem volna az ablakból, ráadásul fekete harkály volt. Ahogy kiértem a nyervegés abbamaradt, felnéztem a tetőre, de nem láttam semmit. Gyorsan reggeliztem és elindultam kaszálni, ahogy távolodtam a nyervákolás megint rázendített, visszafordultam és látom hogy épp mászik át a lépcsőn, majd elbújik a lépcső mögött, a mogyorófa bokornál. Ott kuporgott, így visszamentem a gépért, hogy csináljak róla néhány képet. Úgy gondoltam, ha nincs aki zsákmányoljon neki, valószínűleg éhes is. Kolbászt adtam neki, először két kis darabot, de nem vette a lapot, aztán hamarosan az illatok beindították és megkereste őket, most már kapott egy rendesebb darabot, rávetette magát, csináltam néhány képet, majd elindultam kaszálni azzal a szárazkolbásszal el lesz egy darabig, de a korai kelésnek lőttek.
Azért a tervezett részt sikerült lekaszálni. Hazafelé összefutottam a pesti szomszéddal, szóba elegyedtünk, segítettem néhány szál fát elhozni a fatelepről, láthatóan jól beilleszkedett a faluba.
Lefürödtem, majd elmentem boltba, tojást csak a negyedik boltban kaptam, remélhetőleg néhány hét múlva ez a probléma megoldódik. A gazdaboltban egy szalmakalapot is beszereztem, egy jó nagy karimásat szerettem volna, de csak egy közepes volt, persze az sem szalma, hanem valami kinai csoda 425 hufert.
Az ebédhez a fal mellé az árnyékba húztam a padot, az ebéd vége felé motozást hallok jobbról, odanézek és egy kölyök nyest hátsó lóg ki, a már kiirtott, de még nem lomtalanított területen lévő, félig a földbe süppedő nylon-zsák mögül. Mókás volt, ahogy a fejét próbálta eltüntetni a nappaltól, de az egész teste kint volt. Bementem a fényképezőgépért és lefényképeztem, a motozásom okán kivette a fejét és rám hunyorgott csipás szemmel, majd megnézett magának és beljebb mászott a lépcső alá.
Ebéd után felkerekedtem, hogy megejtsem a napközbeni forgatást. Éppen be tudtam fejezni, amikor megint el kezdett esni ... Hazaérve reménykedtem, hogy hamarosan eláll, kisüt a nap és ez a kevés eső hamarosan felszárad és megkezdhetem végre a betárolást, de még jobban rázendített, úgy hogy ez a terv ugrott.
Kiadós eső volt, de kb. 1 óra múlva elállt és kisütött a nap, fogtam magam és úgy gondoltam kipucolom a ház mellett levő tarackkal és egyéb növényekkel benőtt betonplaccot. Gyerekkori homokozós élményekre hajazó melónak tűnt, fogtam egy kislapátot leültem egy kis hokedlira és elkezdtem kapargatni. Ez középen működött, de a széleken több centi vastag földréteg volt nagyon erős gyökerekkel átszőve, ráadásul az egyik sarkot egy régi korhadt farakás foglalta el. Kilyukadt a tenyerem és leszakadt a derekam mire végeztem, de most látom pontosan a határvonalat, ahová majd a féltetőt tervezem, jelentős túlnyúlással. Persze a kaparászás nem hagyta aludni a kölyköt sem, hiszen a lépcsőt is le kellett pucolnom, kinézett, majd visszamászott. Ez a beton kaparászás talán leghumánusabb módja a nyest elűzésének :)
Lassan eljött a vacsoraidő, raktam egy kicsit a kölyöknek is, de nem mutatkozott, majd holnapra kiderül, eltűnt-e.
Faunisztikai jelentés: mióta azért sokat süt a nap és melegebb az idő, zeng a mező a tücsökciripeléstől és a kakukk(ok?) is rendszeresen nyomják, hármat számoltam meg egyszerre. Esténként a fülemülék összetéveszthetetlen énekét is hallom. Az egyik fekete harkály ma is jött a szokásos ellenőrző útjára, éles hangon tudatta merre jár éppen.

10. nap (06.09.)
A kaja eltűnt, de most már nem mutatkozik, néha hallok vagy képzelek valami neszelést a mogyoróbokor felől, de nem látom és a nyervákolást sem hallom. Lustálkodtam egy darabig, mert úgy terveztem, hogy napközben betolom a szénát és rápihenek. 11 körül elindultam és összekupacoltam, majd háromórás meló volt, közben vizslattam, hogy milyen is. Hát azon kívül, hogy a mennyisége jelentősen megcsappant a száradás következtében, egész jól nézett ki, vegyes réti széna. Az alul levő részek vizesek maradtak a tegnapi esőtől, próbáltam őket a kupac tetejére rakni, hogy addig is száradjanak és még néhány zöld rész is maradt. Elbizonytalanodtam és mivel úgy gondoltam lehet, mind be se fér a kiszemelt ideiglenes pajtába, elmentem Feri bácsiért, jöjjön nézze meg, adjon szakvéleményt melyik jó, melyik nem jó. Megnézte és cizelláltan az értésemre adta, hogy hagyjam kint, ma is, holnap is, amíg már nem lesz benne zöld rész és aztán toljam be, most pedig álljak neki széthányni. Ingyenmunka, tanulópénz.
Bosszantott a dolog, ezért próbáltam utánanézni. Valóban, akkor van kiszáradva, ha pattanva törik a szár. Esős időszakban ez akár egy hét is lehet. Persze az eső, semmiképp se tesz jót neki, az csak egy szükséges feltétel a betároláshoz, hogy ki legyen száradva, de a lényeg, hogy tartalmas tápanyag legyen télen az állatok számára, sajnos az eső kimossa a hasznos dolgokat. Megoldásként a napi többszöri forgatást javasolja a szakirodalom, de! ilyenkor peregnek le a megszáradt levelek, virágok és a végére csak a kevésbé tartalmas, szalmaértékű szár marad. Szóval maradjunk a napi egyszeri forgatásnál, persze ha esik az sem sokat ér. A másik ipari megoldás, olyan fűthető jól szellőző pajta, ami gyakorlatilag egy szárító. Megemlíti kézi módszernek a finn lovast, a svéd ágast és egyéb állványozásokat, de nem részletezi, csak hogy így a széna nem érintkezik a földdel és időigényes kézimunka. Nekem pont passzol, jobban utána kell néznem.
Feri bácsiéknál közben laza kis kommuna alakult, kijöttek a fiai, a pesti szomszéd is besegített a fűnyírásba, kedélyes poharazgatás közben.
Megint csak késő délután jutottam ebédhez, egy főtt tojást kihelyeztem a lépcső alá. Lefürödtem, majd pihentem és megpróbáltam részletesen eltervezni a leendő ólakat.
A: lábon álló, széldeszkás, mobil ól, ami nehezen takarítható, de lehet alkalmazni a tyúkoknál az ülőrúd alatt rácsot vagy trágyavályút és végül is gázlánggal könnyen kiégethető, fertőtleníthető. Előny, hogy a talajnedvesség nem probléma és talán biztonságosabb.
B: ledöngölt föld, csak sarok és ajtó oszlopok, körbe csibehálóval biztosítva, kukoricaszárral és náddal téliesítve. Hátránya, hogy nem mobil (de gyorsan szétszedhető, összerakható) az amúgy is vizes talajon sár, megfázás és fertőzésveszély. Figyelni kell, hogy a ragadozók alá ne ássák. Előnye, hogy gyorsan kivitelezhető, természetes, a talaj kaparással megújítható.
C: a kettő kombinációja, lábakon deszkaalj, körbe csibeháló.
A tető szintén kérdéses, vagy cserép vagy szalma/nád kombináció csak szalma még nincs, a nádvágásnak utána kell nézzek.
Persze nem kell egyenólaknak lenniük, fajtánként variálható. A tyúk és a gyöngytyúk úgy is felül, így nekik nagyjából mindegy mi van alul, a tojófészkek, mindkét esetben kivitelezhetők szárazon. A lúd és a kacsa kevésbé érzékeny a nedvesedésre és ők még amúgy sincsenek a kanyarban sem (fodros ludakat szeretnék). A nyulakat természetüknél fogva nem szeretném deszkapadlón tartani, náluk a kifutó is kérdéses, mert a betervezett és megvásárolt gépfonat szem mérete 65mm és bizony úgy gondolom, azon egy kifejlett nyest simán átfér ... Csibeháló helyett lehetne alkalmazni vesszőfonást is, de ahhoz se idő, se alapanyag nincs most (aláásás ellen pedig téglát vagy cserepet süllyeszteni).
Faunisztikai jelentés: a szokásos fajok mellett, ma megfigyeltem egy olyan barna, nem szőrös hernyót, amelyiknek csak elöl és hátul van néhány pár lába, közben semmi és úgy araszol (lehet ez alap a hernyóknál, de ennél nagyon látványos volt). Amikor nem araszol, megtévesztésig olyan, mint egy bot, hogy teljes legyen a kép, a belépője az volt, hogy a kút tetejéről ereszkedett alá, egy hernyószálon.
11.nap
Egy utazást iktattam a mai napba, iparkodtam haza, hátha nem lesz eső és be lehet tolni a szénát, de lett. Ahogy vonattal közeledtem, már jöttek a baljós előjelek, el kezdett szakadni az eső és a látótávolság 100m-re csökkent. Felvettem az esőkabátot és átszálláshoz készülődtem. Leszállva a vonatról orkán erejű szél fogadott, egyből hátat fordítottam neki, majd jött a jég. borsó-mogyoró szem nagyságú szemek, az eberek a fejüket védték és menekültek. Nekem a lábamat verte szét, mert nagyképűen rövidnadrágban voltam, hiszen nyár van. Én most éltem át először ilyet, örültem mikor az állomásra értem, a peronról, cirka 100m. Elég durva lehet, mikor dió vagy tojásnyi darabok potyognak és nincs a közelben fedett hely. Az IC tovább se ment, kivárta az állomáson a jégeső végét vagyis inkább, amíg a látótávolság normalizálódott, mert az közben tovább csökkent és teljes szürkület volt.
Ahogy közeledtem "Waldenhez" az eső elállt, de látszott, hogy kiadós eső volt itt is. A további program korai vacsora, majd tanulás volt. Ahogy kezdett sötétedni, pohárcsörömpölésre lettem figyelmes, nem értette. Utánajártam és hamar kiderült ki a tettes, a kölyök vackolta be magát, a két bejárati ajtó közé, a fogmosópoharammal fokozta a komfortot. Újra fényképeszkedés következett, majd mivel láttam túl korán van még neki, hagytam visszaaludni. Elpakolgattam a ház körül, közben azon filoztam, nehogy felébredjen és a lakás felé vegye az irányt, mert csak egy résnyire behajtott ajtó állja útját (egyelőre a belsőt nem lehet becsukni, a külsőn meg ugye belül volt őkelme), mert akkor kénytelenek leszünk közelharcot vívni, hogy kié is a vár. Kitaláltam, hogy még úgy sem kapott vacsorát, majd azzal elcsalom, vissza a lépcső alá. A terv működött egy darab kolbász segítségével.
Desszertnek lefekvés előtt kölest főztem magamnak, majd lekvárral elfogyasztottam. Gyerekeknek, édesszájúaknak ajánlott, egy egészségesebb édesség, csak a kölest nem szabad túlfőzni, inkább darás legyen, vagy ahogy a rizsnél mondanánk, pergős. Ehhez kicsit kevesebb int kétszer annyi víz kell hozzá.
Mivel se internet, se tv ezért lefekvés előtt, rádiózni szoktam, mr2, horvát jazz adó és a Bartók között szoktam váltogatni. Nem tudom írta-e már, de május 31-én az mr2 kultúrfittnesz műsorában Farkas Róbert volt a vendég. Leginkább magáról, a zenéről, az együtteseiről beszélt, nagyon értelmesen és érdekesen. 14 évesen már teljes jogú tagja volt a száztagú cigányzenekarnak, zenélt és turnézott velük, középiskolába nem járt (nesze neked iskolakötelezettség, meg állami iskola, meg NAT). Aztán oszlopos tagja lett a Besh o drom zenekarnak, majd később az álmát beteljesítve, saját együttest alapított, nem is akármilyet, a Budapest Bárt (gondolom sokan nem tudták, ahogy én sem), aztán le is érettségizett. Aki tudja hallgassa meg, érdemes, tanulságos.
Faunisztikai jelentés: a szokásos fajokon kívül (eddig a fecskéket nem említette, pedig ők is vannak és mostanában alacsonyan szállnak ...) megfigyeltem, hogy a tó túloldalán álló magas fák, legmagasabb kopasz ága, kiváló leshely a különböző ragadozóknak, majd mindig ül ott valaki.
12.nap (06.11.)
Beköszöntött a monszunéghajlat. Néha kisüt a nap és úgy esik az eső, csak hogy tudjuk, június van nem október. Aki látta évekkel ezelőtt "A hülyeség korát" és hümmögött, most hümmöghet jobban. Nem is idegesítem magam, hogy kiszámoljam, melyik kaszálék hány napja ázik, lesz amilyen lesz, nem lehet, mit tenni, majd letesztelem az állatokon, ha eszik elfogy, persze a tápértéke kérdéses, ha nem eszik, alom lesz. Végül is vannak olyan részek, ahol még csak most virágzik a vezérnövény, majd onnét lesz másik széna (feltéve, ha vége az állandó esőnek) és még ott van a kevésbé értékes sarjú is, nyár végén, ősz elején. Végső esetben veszek "jó minőségű" körbálát, most 5 ezerért árulják (abnormálisan kevés, ha azt veszem hogy hetekig esznek belőle az állatok, ha tízezer akkor is), csak akkor erősen sérül az önfenntartás része.
Mivel az időjárás blokkolta a kinti munkákat, eltekertem Barcsra a könyvtárba, bloggolni, jószágot keresni, nádvágást tanulmányozni. Elfelejtettem, hogy a kedd szünnap, de rendesek voltak, beengedtek. A nádvágást a jég és a regenerálódás miatt végzik télen, ahonnét én fogom vágni, ott nem kell regenerálódnia, csak a fészkelő madarakra kell vigyáznom, de nem hiszem, hogy a szélén lennének, de majd figyelek. Távozáskor szóba elegyedtem egy idősebb könyvtárossal, kiderült, hogy meg van nekik a magyar néprajz lexikon, még az is lehet hogy cd-n is, de ha nincs akkor is elvihetem. A II-III-IV-es kötet, nekem aranyat ér. Kottáik is vannak, ő is zenél és saját kottái is vannak, amiket szívesen kölcsönad, rendes tag volt. Bevásároltam a városban, a krumpli itt is marha drága, szóval, marad a bioköles, a tészta, a kenyér, a rizs (ha nem is helyi) köretnek, az általam annyira nem szeretett krumplis ételek pedig, parkolópályára kerülnek. Gondoltam visszamegyek, hátha tudok maradni délután is, de zárva volt az ajtó, így hazatekertem. Végig esőben és jelentős szembe-oldalszélben. Gondoltam a faluban folytatom az internetezést, úgy se lehet mit csinálni, de mikor odaértem a könyvtárosnő éppen zárt, gyereknap volt az oviban, megértettem, hazaindultam.
Otthon levetkőztem, az esőkabát alatt úgy befülledtem, hogy olyan volt a szagom, mint egy 120 kilós kohógyári munkásnak, aki legalább egy hete nem fürdött. Egyelőre a kókuszolaj levendulával hónaljkutya, nem egy tökéletes férfinak való :)
Az eső elállt, de nem volt jó idő, ezért mackóban kifeküdtem a placcra, egy kempingágyra, bámészkodni a tó felé. (Ja a híd, a rövidebb pillér 7.1 m, légvonalban, szóval két embernek valóban nem volt könnyű a helyére vonszolni.) Az eső megint eleredt, beűzött a házba, kicsit fészkelődtem, aztán lassan megint elállt az eső, újra kifeküdtem, elszundítottam. Arra ébredtem, hogy feltámadta a szél és megint beborult.
Ennek dacára nekiálltam vacsorát készíteni, amíg lehet, kint. Volt egy padlizsánom, azt felkockáztam, hagymát aprítottam serpenyőbe, olajba, de előtte feltettem rizst főni. A padlizsánt megdinszteltem, addigra a rizs is megfőtt, ráborítottam, összekevertem. Hoztam a városból füstölt sajtot, azt is felkockáztam, belekevertem.  Kiöntöttem egy kerámia tepsibe, a tetejére tejfölt kentem. Ha már így belejöttem, nekiálltam kenyeret sütni, bolyky szódabikarbónás receptje alapján. Egy ideje csak ilyeneket sütök, az élesztőt hanyagolom, meghagyom a sütikhez. Csak fehér liszt volt otthon, egy kis só, étolaj, a maradék tejföl (amúgy kefirrel szoktam, ezek most csereszabatosak), szódabikarbóna és sok lenmag. Meggyúrtam, kettészedtem és a két cipót betoltam a sütőbe. Mikor megsültek kivettem őket és beraktam a padlizsános tepsit, a kenyereket kitettem a kinti asztalra hűlni. Pakolászta, majd megvacsoráztam, a kölyöknek nyers tojást adtam, ami nekem, nem jó ómen, de megpróbálom "visszavadítani", mert a végén még bejelentkezik menüzésre. Nem hallottam tojáshéj ropogtatást (nem tudja vagy kicsi hozzá, hogy feltörje) ezért a biztonság kedvéért kolbászt adtam neki, megint. A lépcső szélére tettem, kicsit ücsörögtem még vacsora után, majd elpakoltam és bementem, addigra a kolbász eltűnt.
azon gondolkodtam, hogy jól megférünk, ő éjjel nyomul, én nappal, aztán eszembe jutottak a baromfik. Még ha nem is fér hozzájuk, akkor is ott fog motozni, riogatja őket, nem fognak tudni aludni. Mennie kell, legkésőbb mikor jönnek az állatok, ha jól emlékszem szereti a csigákat, na azt talál itt dögivel bárhol, szép nagy kövéreket. Vagy becsapdázom, ami kolbásszal nem tűnik nehéznek és elviszem jó messzire vagy megpróbálom kiszorítani, először a lépcső alól és tovább. Csak nem fogom tudni, hova szorult ki, hiszen nappal nem mozog, bárhol meglapulhat, éjjel meg nem fogom figyelni. Ha becsapdázom és az egyik elhagyott ház lépcsőjénél engedem el, az fair?

13. nap (06.12)
A pihenőnapok után újra itt a jó idő, sok a tennivaló még. Reggel kaszálgatás a ház körül, azon a részen ahová a nád már begyűrűzött. Lassan ment, mivel a nádat egyesével szedegettem ki, hogy ne törjön, úgy gondolom jó lesz, de ez így kevés, lassú és elég csenevészek a ház körüli nádak. A tervezett tyúkól helyét is kikaszáltam. Lassan ideje nekiállni az ólaknak, mert jövő héten már várható az első sereglet és még sehol sem vagyok. Elmentem az erdős részre akácot válogatni, vékony, hosszú, egyenes szálakat kerestem és ott ahol, amúgy is ritkítani kellene. Kézi fűrésszel dolgoztam, különösebben nem volt nehéz dolgom a sudár akácokkal, a gallyazás sem volt probléma, hiszen a nagy fák főleg a tölgyek, miatt sokat kellett nyújtózkodniuk a napfény miatt, így általában csak a tetejük volt lombos. A gallyazás után hazavonszoltam őket párosával.
Sürget az idő, így elmentem nádat keresni, először gondoltam csak körülnézek valami jó hely után, de mivel a háztól marha messze találtam csak megfelelőt, gondoltam vágok is egy adagot, tesztelve a vágást, a transzportot, a munkaidőt. Szép nagy nádak voltak, de valami környezetszennyezés történhetett itt korábban, a víz vöröses, olajos volt. Szóval nem volt véletlen, hogy ösvény vezetett a parthoz, nem kellett aggódnom a madárfészkek miatt. Vágtam egy jó ölnyit, majd hazavonszoltam ezt is, az ilyen vonszolós nap volt. A nádvágásnál tényleg figyelni kell, a terep enyhén szólva sem ideális, a tavalyi száraz nád, összevissza áll, könnyű belehajolni, ahogy haladsz beljebb mögötted már kihegyezett karók maradnak csak.
Lefürödtem, végre nem kell hozzá vizet melegíteni, megettem a maradék padlizsánt, majd bementem a könyvtárba. Végre elcsíptem a fűrésztelepest, mondtam mire lenne szükségem, a hulladékokhoz kísért, segített válogatni, hogy megfelelőek lesznek-e, közben kérdezgetett, nem igazán tudta megérteni, mit is keresek én itt. A lécek, deszkák úgy gondolom jók lesznek, kérdeztem tőle, mennyibe fog kerülni, azt mondta válogassak csak nyugodtan, vihetem, ő is rendes volt. Megbeszéltük, hogy majd holnap viszem el őket.
Könyvtárból visszafele a töltésen egy újabb teknős keresztezte  az utamat. Elmentem még egy adag nádért, talán így könnyebb lesz apránként, mint egyszerre sokat fordulni.
Vacsorára kolbászt, főtt tojást, a maradék sajtot ettem meg. Főztem egy tojást a kölyöknek is. Desszertnek kölest ettem lekvárral, ha már így szóba került (ja mindig megpirítom főzés előtt, ahogy a rizst is).
Másnap korán reggel akartam kelni, most sikerült is időben elmenni aludni, lehet a vonszolás jó altató.
Faunisztikai jelentés: előkerült a távcsövem, ami inkább nagyító, kiderült, hogy a dolmányos varjú használja őrhelynek  a tó túloldalán, magasan levő kopasz ágat, folyamatosan forgatta a fejét figyelt mindenre, valahol alatta van a fészkük. Idén nagyon elterjedtek, régebben alig lehetett látni, inkább csak vetési varjút, mostanság meg mindenhol ott vannak, a városokban, a szántóföldeken, az erdőben.

14. nap (06.13)
Összejött a korai kelés, ötkor már kaszáltam, egy kis kerítés renovációval, szőlő és tüskebokor irtással megspékelve. Itt is rengeteg a hangyaboly, egész kis birodalmak lehetnek, saját világgal, saját élettel, saját történelemmel ...
Mire kisütött a nap el is fáradtam, a fű is kezdett megszáradni. Jól haladtam a ház melletti bekerített terület háromnegyedét sikerült lekaszálni, másnapra hagytam a maradékot. Most kellene szénázni, jó idő van, hétágra süt a nap, esőnek semmi nyoma, ezt a részt nem érdemes kezelni, nem ér annyit, hogy télire eltároljam. Kicsit kipucoltam az utat a lelógó ágaktól, hogy könnyebben tudjak közlekedni, biocerát használtam sebkezeléshez. Az egyik nagy fa egész pofás lett a ritkítás után.
Elindultam a fatelepre, úgy gondoltam a hosszú tetőléceket vállon hozom el, a talicska csak útban lenne, válogattam egy adagot, összekötöttem elöl, hátul, majd vállra vettem és hazabandukoltam. A következő fordulóval deszkákat hoztam, olyan másfélmétereseket egy talicskányit, de láttam, hogy ez így kevés lesz, a következő fordulónál inkább jó hosszúakat válogattam és keresztbe tettem fel a talicskára, úgy nézett ki, mint egy régi fedeles repülőgép, vagy hogy stílszerű legyek, olyan széles voltam, mint egy kombájn. A töltésen levő sorompónál nem is fértem át, le kellett pakolnom, áthaladni, majd visszapakolni. Jó szolgálatot tett a híd a fahordásnál, bár még mindig hiányzik az a néhány fok, egész otthonosan mozgok rajta biciklivel, talicskával, persze a nagyképű, magabiztos lazaságnak, könnyen fürdés lehet az ára.
Kellően elfáradtam, egy kényelmes ebéd után a helyi könyvtárban pihentem. A kerékpártárolóban kifordult a "mindig eldőlő" biciklim, azoldali szarva letört, majd azt is vennem kell. Zárás után vízvétel a kútról, majd irány haza.
gumicsizma, sarló és még egy forduló nád, aztán nekiindultam, hogy betolom a szénát, akármi is lesz. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az alja még vizes, így csak megforgattam a kupacokat, ember tervez, isten végez. Visszafelé letelepedtem kicsit Feri bácsiéknál, egy újabb pesti szomszéd bukkant fel a fiával, ők csak ritkán jönnek. Meginvitáltak másnapra egy bográcsos pörköltre.
Ja igen, a főtt tojás érintetlen volt, ennyi lett volna az ismeretségünk?
Faunisztikai jelentés: sötétedéskor rengeteg szentjánosbogár repked, világítanak és cirkálnak, mint valami mini űrhajó, aztán eltűnnek. A héja is gyakori vendég a tó felett, őt most már megismerem, rövid, zömök test, kicsit nehézkes repülés, egyenesen lecsapott farktollak.

15.nap (06.14.)
Fél hatig lustálkodtam, gondoltam már csak kisebb rész van hátra, egy óra alatt végzek vele, de nem számoltam a kerítésnél és a sarkokban levő dzsungellel. Sok hárs csemete volt a területen, (meg fekete dió félméterenként) amiket megtámadott valami rusnya élősködő, úgy határoztam, hogy a további fertőzést elkerülendő, kiirtom őket. Lusta voltam machetéért elmenni, így a kasza vastagabb felével határozott húzásokkal vágtam őket, egyiket a másik útán, míg megint reccsent a kaszanyél. Kaszálni már nem lehetett vele, de irtani még igen, így azt folytattam és még mindig van egy zsebkendőnyi kaszálni való.
Lefürödtem, megreggeliztem, gyorsan elmentem boltba, úgy terveztem egy kis pogácsával szállok be a bográcsoláshoz. A kezdeti nehézségeken átlendültem egy kis leleményességgel, pogácsaszaggatónak a tejfölös poharat vágtam körbe, ehhez a laza tésztához jobb, mint egy üvegpohár. Gyúrófának és gyúródeszkának visszatranszformáltam egy volt hinta kapaszkodóját és egy céltáblát. Két tepsiben fértem csak el, sütés közben kifogyott a gáz, kezdődtek a bonyodalmak, gyorsan átvittem a szomszédhoz, de neki más jellegű sütője volt, így át kellett pakolni az egyik tepsit és nála is csak emeletesen fért el. Amíg tovább sült visszamentem a vasvilláért, hogy toljak egyet a kupacokon, tutira kiszáradjon az aljuk is. Mire visszaértem az alsó tepsi alja elégett, próbáltam menteni a menthetőt, hogy feljebb rakom, de konyharuha nem volt, csak egy műszálas vileda utánzat. A mutatóujjamat hólyagosra égettem, mire feljebb raktam a tepsit, persze az alja már fekete volt, nem volt vele mit tenni. A fájós ujjamat a kézmosó tálban hűtöttem, de amint kivettem egyből el kezdett fájni, visszamentem a biciklikulacsomért, hogy majd abban hűtöm, de azzal nem számoltam, hogy egy kézzel nem tudok villázni, azért csak megtoltam a kupacokat.
Közös ebéd, poharazgatás, egy sakk is előkerült. Pár parti után elmentem betolni a szénát.
Ez egy nagyon látványos és nem is olyan nehéz munka, ha nem süt ezerrel a nap, a szalmakalap semmit se ért, úszósapka kellett volna, úgy dőlt rólam a víz. Egy-egy jól megpakolt talicska behordása után a bódé hirtelen mindig félig tele lett, de szépen le lehetett nyomkodni (nesze neked pergetés). A hordás messziről jól nézhetett ki, a talicska nem látszott ki a széna alól, így olyan volt, mintha a kupacot tolnám. Azért lenyomás ide-vagy oda kezdett tele lenni a bódé, éppen az oldalsó ablak felől próbáltam besuvasztani, amikor hátraléptem és eltűnt a lábam, egy valamikor budinak tervezett, vízzel teli aknában. Combmagasságú vízben semmit sem ér a gumicsizma, ezt tapasztalatból mondom :) A maradék talicskajáratokat cuppogó hang kísérte. három órás menet volt, a meleg megtette hatását, jól elfáradtam, szerencsére ahogy ment le a nap egyre könnyebb volt. Összességében ez a szénázás kicsit Forrest Gumposra sikeredett, de volt miből tanulni, tapasztalatot gyűjteni.
Hazatoltam a kiürített sittet és fürdés után ribizlihabot akartam csinálni, a pogácsasütésből hátramaradt tojásfehérjéjéből, pont mire meguntam a szedést és úgy gondoltam elég is lesz, kiborult az edény, jobb ha zárom a napot.
A főtt tojás mára szőrén-szálán eltűnt a tegnapi helyéről, most agyalok, hogy mi legyen.
Faunisztikai jelentés: A gémek nagyon óvatosak, ha véletlenül a töltésen összefutok eggyel, hanyatt-homlok menekül, ugyanígy ha meglát a ház körül, nem száll le a tóra, a közeli fákról egyből továbbrepül, ha kiszúr. Szénázáskor egy hatalmas madár repült velem szemben az égen, meg is hökkentem a méretétől, mikor elkanyarodott akkor láttam egy szép hatalmas lúd volt. Este a töltésen egy róka kocogott, mikor kijöttem a házból, megnézett magának, majd nekiiramodott. Állandóan sakálokról sztorizgatnak, de szerintem ez a magányos delikvens nem az volt, bár éjjelente én is hallom néha őket nagyon messziről.
Éjjel a békák is rázendítenek, szerencsére változatosabb koncertet adnak, mint a sumonyi száztagú unka orchestra, amelyik megállás nélkül egyszerre huhog.
Újhold van, sötét az éjszaka csak a rengeteg csillag világít a derült égbolton, jól kirajzolódnak a fényeikből alkotott rendszerek. (Ajánlom mindenkinek, Stephen Hawking: Az idő még rövidebb története, valóban érthetően elmagyarázza a teret, az időt, a csillagokat, a tömegvonzást.)
16. nap (06.15.)
Beiktattam egy pihenőnapot, reggelire kefirt (kefirgombából, házitej még mindig nincs, de már több szemtanú is megerősítette, hogy jár az autó, a falusiaknak jó a bolti, itt 296huf a legolcsóbb) ettem kenyérrel, majd betekertem Barcsra, kis netezés, Magyar Néprajzban utána néztem, a régi parasztok, hogyan is készítették a nádtetőt, meg akkor már a kukoricát és a gyékényt is. Semmi  kunszt, lerögzítették a tetőlécre, majd kévébe kötöm a könnyebb kezelhetőség és a törésmentesség miatt, de azt látom az oldalak kukoricaszárak lesznek. Mindkettő lélegző anyag, így a páraháztartás biztosítva lesz. Jó szigetelők, de a normális állatfajok egyáltalán nem fáznak télen sem, a széltől és az esőtől kell őket védeni.
Bevásároltam, majd hazagurultam. Otthon pihenés a placcon, a szélen az árnyékban, kuka meleg van mostanában. Morfondíroztam, hogy a kutat hogyan lehetne hűtőként, hasznosítani, már egész kis elmés állítható mélységű szerkezeteket találtam ki, mire lemértem és a víz felett 18 Celsius fokot mutatott a hőmérő. A víz felső szintjén, a vízben? 16. akkor ez ugrott, marad a pince, a maga 18 fokával, persze a kutat vízhatlan csomagolások hűtésére mélyebbre leengedve lehet használni, elsősorban italokhoz.
Lapozgattam egy könyvtárból hozott, erdő-mező virágai könyvet, próbáltam megtalálni, hogy mi is virágzik most a réten, nem sikerült emlékezetből beazonosítani, de a könyv elején található kalauzt a növényi részekkel, nevezéktannal, felépítéssel nagyon élveztem és egy csomó rég nem hallott-olvasott szóval találkoztam.
A patakban levő gyékényről eszembe jutott, hogy van egy könyvem a gyékény felhasználásáról, fonásáról is. elég szépen le volt írva minden, mikor kell vágni, mit és hogyan kell vágni, hogyan kell szárítani, szétbontani stb. A fafaragó mesterséghez is ideális a terep (aszem egy madzagos esztergához való késkészlettel megajándékozom magam, még az idén), vagy a kettő kombinációja, gyékény és tölgy, kádárként. De lehetne tanulmányozni a rovarvilágot, ornitológusnak is kiváló hely, botanikával is lehetne foglalkozni, vagy filozófiával, amivel tulajdonképpen bárhol.
Kipakolgattam végre a ruháimat a bőröndből a szekrényekbe, majd zenélni kezdtem, kb. 3 hete nem játszottam. Elővettem a kottákat, legfelül éppen egy pofonegyszerű volt, kezdésnek jó lesz. Hűha, itt gondok vannak, arra sem emlékszem, hogy vannak a billentyűk sorban, nem hogy még a kottát is figyeljem. azt hittem szenvedés lesz, de hamar belejöttem, néhány szám után a következők már elsőre egész jól hangzottak. Másfél óra után elfáradtam, kezdett akadozni a játék.
Faunisztikai jelentés: ma volt időm faunisztikázni, pihenés közben megfigyeltem egy barátcinegét, sokáig tartott még egyáltalán úgy fordult, hogy felismerhető volt. Nem olyan cifra, de szép madár és jófej, valóban olyan, mint egy barát, szürke csuha, fekete sipka, fehér arc. A dolmányosok őrzik a területet, a héját is elzavarták, a gémekkel nem törődnek, tudják, hogy azok békaevők. Szóval a gémek jöttek-mentek zavartalanul, de óvatosan, szemközt egy szarvast láttam eltűnni az erdőben. A levágott nádon rush hour volt, a szálakat autópályának használva rohangáltak a különböző rovarok, zöld mini talán tetűfélék, sokféle apró fekete, kisméretű hangyák, nagyméretű hangyák. Esténként a rózsabogarak mellett, megjelentek a szarvasbogarak is, úgy sejtem a korhadó farakás a lakásuk.
17. nap (06.16)
Ma megint jöttek a szüleim segíteni. Gyorsan körülnéztem nagy őzlábgomba után anyukámnak, kicsit későn eszméltem, a kisebbeket ár mind megrágták, csak két nagy tartotta magát, amíg rájuk nem akadtam :)
Kihasználtam az autót és eléjük sétáltam az üres gázpalackkal, hogy gyorsan kicseréljük. Tyúkól építés volt a program, szépen haladtunk, a már említett könyvből vettem a rajzot és az adatokat az ól méretezéséhez. 20 max. 25 tyúkkal számoltam, az összes csibének is ezt a helyet akarom, egyelőre a rendelt, később érkező tojó tyúkoknak elegendők lesznek egyoldalon is a tojóládák. egyébként nyilván a húsz tyúk is sok (beleszámolva a gyöngyösöket, a kakasokat is) ha nem tudom értékesíteni a tojást. Az ólhoz felhasznált anyagok: akác az erdőből, tetőléc és deszka a fűrészüzem hulladék részéből, csibeháló (Pécsett egy tekercs hatezerrel olcsóbb, mint az itteni gazdaboltban, megvan a rés a pajzson :)), facsavarok, néhány szeg, valamennyi drót. Szerelés és ebéd az egyik diófa alatt, közben úgy döntöttem, maradnak is itt átmenetileg a tyúkok, amíg meg nem erősödnek, nem nőnek fel, végül is az ól, mobil  lesz.
Ebédszünetben faterom átállt az autóval az árnyékba és hozott egy pilepalack vizet is az autóból a lustaságom miatt, illetve nem számoltam az ő vízfogyasztásukkal. Egyébként kútvizet KELL inni. ezek artézi kutak, azaz az artézi vízréteg van megfúrva, jó mélyen egy vízzáró réteg alatt, ezért viszonylag biztonságos is, de minden évben be is vizsgálják őket. Előnyei: remek a hőfoka, nincs klór íze, nem káros az egészségre, mint az üdítők, nem szennyezed a környezetet, (sem az előállítással, sem a szállítással, sem a keletkező hulladékkal) és spórolsz cirka 300 forintot. Úgy hogy ha vidéken, falvak közt utazol (vagy artézi kút közelében laksz) legyen nálad állandóan egy vizes kulacs, üveg, demizson bármi, igyál egy jóízűt, töltsd meg és vidd magaddal. Mindenki jól jár! És igazán nem túl nagy fáradtság, csak megszokás kérdése, mint minden egyébé. Ha üdítőre vágysz, igyál szörpöt, kútvízből, vagy teát kútvízből, lehűtve.
Ebéd után elkészítettük a tetőléceket akácból, a váza kész is volt, szüleim elmentek. Mivel csak pár órát szándékoztam még vele dolgozni, kitoltam a munkaidőt estére, amikor kevésbé van meleg, addig egy kis sziesztát választottam.
Este a padozat háromnegyed részét befejeztem, itt elfogyott az anyag, a deszka is, a facsavar is.
Faunisztikai jelentés: este egy róka ügetett el a töltésen, ide se nézett.

18. nap (06.17.)
Korai kelés, úgy gondoltam a baknyúl kifutójához a fél méter mély, süllyesztett kerítés árkát kiásom, a kánikula előtt. A karózással, körbekerítéssel, elbírok a melegben is. Előző este két illetékes elvtársnak is küldtem sms-t, hogy a területen levő, feltehetően, rókalyukat hozzákerítsem vagy ne? Mivel hajnalig nem jött válasz, úgy döntöttem igen, ha tetszik neki, használja egészséggel, ha nem így is- úgy is be kellene temetnem, a balesetveszély miatt.
Ásás közben rám jött a mehetnék, nagy dirrel-durral elindultam a pottyantós felé, (még nincs alomszék) feltéptem a nehezen nyíló ajtót, de foglalt volt! A kölyöknyest ott húzta a lóbőrt, összegömbölyödve a deszkán és nem lehetett kizökkenteni a mélyalvásból. Visszacsuktam az ajtót, gondolkodtam, oké foglalt, de wc papír kell, újra kinyitottam az ajtót, még mindig semmivel sem törődő alvás, elvettem a papírt és irány az erdő. Szóval még itt van, de egy agglomerációval kijjebb és a kolbász sem csábítja a központba.
Fél kettőre végeztem az ásással, nagyon alábecsültem ezt a munkát, ráfogom a hőségre. Fürdés és ebéd után a könyvtárban fújtam egyet, majd visszatérve erőt vettem magamon, hogy a sarkokat lekarózzam és a föld alá kerülő kerítést kihúzzam,  mielőtt az árok bedől valami oknál fogva, jelentős plusz munkát teremtve és nem mellesleg holnap jön a lakója, addigra beköltözhető állapotot kell elérni.
Faunisztikai jelentés: látni nem láttam, de az erőteljes recsegés-ropogásból, arra következtettem, hogy a szarvasok jöttek megnézni rajtam keresztül a szomszédos kukoricaföldet, hogy mi is a helyzet a csemegével.

19. nap (06.18.)
Most érkeznek az első lakók (a szerződésesek, nem az önkéntesek), bőven elég lett volna 6-kor kelnem a buszhoz, de persze most öt órától már nézegettem. Először a nyulat vettük fel, magyar vadast, egy tenyésztőtől, nagyon normális, segítőkész volt és hát eléggé képben volt a nyulakat illetően. A nyúl a kutya dobozában lett szállítva, szemmel láthatóan elég komfortosan érezte magát, az ijedelmet leszámítva. Aztán a madárgyűrűző tábor alatt megismert, barátságos, nagy tudással és rutinnal rendelkező, kimondott állatszerető gazdától 33 kopasznyakú naposcsibét vettünk fel. (Sajnos mesterséges keltetésűek, akárhogy is figyel az ember, azért a kotlás és főleg a kotló az igazi, tanítja, figyeli, védi őket, legkésőbb jövőre be kell szerezne egy bronzpulykát, kiváló kotló és pótmama!) A csibék esetlenek, tarkák, csipognak, imádni valóak. Meglátogattuk Józsi bácsit egy potenciális kecskeárust. Éppen kint volt a kecskéivel a falu végén a bokrosban. Kameruni kecskéi vannak, az állatkerttől kapta őket, azóta reggel-este kijár velük, amikor csak nem nagyon zord az időjárás, kötni nem köti őket, igazi ökológiai állattartás, kétlem, hogy az öreg tudja, mit jelent.
Érkezés után a csibék elfoglalták nappali szálláshelyüket, amíg megerősödnek, ez két doboz. A nyúl egyelőre maradt a dobozban, amíg befejeztük az elkerítést illetve amíg a nap odasüt és nincs ólja se, ami árnyékot biztosítson neki. Az üreg nagy talány volt, egyrészt belemegy-e, akkor megoldva az ól, az árnyék satöbbi kérdések, másrészt nincs-e valahol egy felderítetlen kijárat, amit kihasználva elhagy minket, vacsoraként szolgálva valamelyik cirkáló rókának. Délután bekerült, de csak az egyik sarokban lapított illetve heverészett, közben az ólja szépen haladt. A váz a padozat megvolt és nekiálltam a nádat is kötni. Csináltam egy ötszálas és egy hétszálas kévét, a hétszálas mellett döntöttem (mint a mesében). Harminc ilyen kéve kellett a borításhoz, ami kb. 80-90%-os hézagmentes lefedettséget ér el. Még egy ötszálas kévesort tervezek elhelyezni, azzal már remélhetőleg esőzáró lesz. Vezetőszállal a kerítést is meghúztam, közben őkelme kezdte felfedezni az új területét, az üreget egyelőre figyelmen kívül hagyta.
még mindig nincs kutyám, ami súlyos hiba, vigyázhatna a nyúlra éjjel illetve a csibékre nappal, ha el kell mennem.
A csibék esti szállása egy harmadik doboz, amit szénával béleltem ki, nagyon tetszett nekik, a rozsnok/csenkesz kalászát meg is csipkedték, majd összebújtak és elaludtak, a fürdőben. A nyúl szeme a kifutóban világított még lefekvés előtt is, reméljük reggelre minden rendben lesz. A pottyantós felé, ahogy közeledtem, nagy menekülés és nyervákolás hallatszott. Beijesztettem, zajongtam, dobogtam, a menekülés folytatódott és a hangokhoz mintha több és idősebb állatok is csatlakoztak volna.
20. nap (06.19.)
Reggel a nyúl megvolt. A csibéket minél tovább hagytam aludni, hogy napsütésben tudjam őket kitenni és előtte kicsit szárítsam, fertőtlenítsem a dobozaikat is, a csibék szempontjából szerencsés a kánikula, csak az árnyékra kell figyelnem.
Megreggeliztem, majd hoztam két talicska fát a fűrészüzemből, már fél nyolckor döglesztő meleg volt, fél tízre végeztem és fel is függesztettem a munkát hőségriadót tartottam. A csibék a diófa árnyékában élvezték a meleget, a nyúl pedig a két forduló között eltűnt, eszerint felfedezte az üreget, amit egyáltalán nem bántam. Én is árnyékban pihentem a csibék közelében, kicsit pásztorkodtam. Kora délután bementem a faluba, könyvtár, posta, bolt, hazaérve még mindig olyan meleg volt, hogy folytattam a sziesztát, nem fárasztom magam a hőségben. Az asztalon felejtett hőmérő kiakadt, 50 fokig volt skálázva ...
A főbérlő tett egy villámlátogatást és ha már neki álltam mozgolódni megcsináltam a tyúkól ajtaját. a nyúlnál nincs ajtó, nem szándékozom zavarni, behajolok adok neki enni-inni ha nagyon muszáj átlépem a kerítést. Az ajtót nem tudtam befejezni, a szúnyogok most először elűztek a fűből, de inkább csak büdös volt a munka, ilyen melegben. Lefekvéshez még korán volt, így kicsit töketlenkedtem, hogy mit is csináljak, a könnyebb utat választottam és egy órát zenélgettem, majd nekikezdtem a zárásnak, lefekvésnek.
Mivel egész nap nem láttam a nyulat, tesztelnem kellett, hogy megvan-e még. A nyestkölyöknél bevált receptet alkalmaztam, csak nem kolbászt, hanem répát tettem ki csalinak. A frissen vágott szénáért nem lelkesedik, pedig itt ez lesz a fő tápláléka, vagy csak a hőség, vagy csak az új környezet az oka. Akartam árpát venni neki az egyik takarmány boltban, de úgy néztek rám, mint ha gránátalmát kértem volna, csak búza és kukorica volt. Ha máshol sem lesz árpa, marad a kukorica.
holnap korán kellene kelni és nekiállni a munkának a hőség előtt, de nehéz eldönteni, hogy a nem létező kecskéknek/birkáknak kaszáljak, vagy az óljuknak álljak neki, kerítést építsek vagy éppen féltetőt, nádat hozzak vagy akácot. Igazából a lelkierő hiányzik, kicsit most megrekedt a lendület.
Faunisztikai jelentés: ma láttam először itt csuszkát és láttam ma a háznál, a fejem felett elrepülni egy gólyát. Először, hirtelen nem is nagyon tudtam, hogy mit látok, később jutott eszembe, hogy többen is említették, hogy fekete gólya is van a területen, magam elé idéztem és  valóban, hiszen gólya volt (meg azért az előbb megnéztem a wikipédiát). Madárgyűrűző táborban hasonlóan jártam, idén először szedtem törpegémet és fogalmam sem volt, hogy mi lehet az, mikor megmondták ráeszméltem, hogy valóban ez egy ízig-vérig gém, csak kicsi.


21. nap (06.20.)
A nádvágás mellett döntöttem, abból mindenképp iszonyat mennyiség kell, szóval jó lesz ha napi rutinná emelem. Ugye most egy szóló nyúl ól úgy-ahogy kész, amihez még kell, növekvő sorrendben: duó nyúl ól (az anyáknak), tyúkól, kecske/juh hodály, féltetők, szénapajta.
A kaszálást eltolom, mert hétvégére esőket mondanak, de van két rét, ami most annyira szép, hogy muszáj lekaszálni, feltehetően remek csemege lenne. Akác is ráér és viszonylag hamar kitermelhető. Mivel most már nagyjából tudom, hogy mennyi nád kell, 20 kévére valót lőttem be, ez még tolerálható vágás és transzportálás szempontjából.
Szóval a nyúl megvan, mikor az árkot ástam, felmerült, hogy Monte Cristonak fogom nevezni, de aztán Nyúl Béla lett. Láthatóan jól érzi magát csak a szénához nem nagyon nyúl Béla, a répát azt eltüntette. Előző helyén kapott nyúltápot, de itt ilyen nem lesz, át kell nevelnem a szénára (+egy kis abrak, szemes), ráadásul télen is azt kell ennie és nem friss zöld formában, hanem szárítva, konzervként. Ja kérem itt a természet törvényei uralkodnak és ezek nem csak az emberre vonatkoznak, hanem Bélákra is :)
A csirkéknek most már három nappali rezidenciájuk van, így jobban elférnek. azért rájuk most még sokat kell figyelni, reggel napon legyenek, később árnyékban, szem előtt legyenek, nehogy valami vigyen belőlük, cserélni a vizüket, okosan adagolni a tápot. Bélánál csak a vízre kell ügyelni, hogy ne maradjon a napon, bár napközben egyáltalán nem látom, hűsöl a pincéjében.
Kenyeret sütöttem még a kánikula előtt, bizony ez is egy munka, sütéssel, mosogatással egy jó órás elfoglaltság.
Kis olvasás után, neki kezdtem körbehálózni a csirkeólat, ebédig egy sarokkal kész lettem, beraktam a csibéket dobozostul, majd könyvtárba mentem. Délután folytattam a hálózást az első szint majdnem kész lett (macerásabb lesz, de remélem a második szint mára tetőt is magába integrálja).
Hat óra körül jött egy kis zápor, csibék vissza az ólba, tető híján, néhány deszka föléjük, majd mentem megnézni, hogy Bélánál, hogy is működik a nád. rájöttem, hogy az itatóedényében könnyen megfigyelhető a csöpögés, beraktam a tető alá és vártam, semmi rezdülés a vízfelszínen, szóval akkor egész jól zár.
Mindenki rendben volt, így gondoltam, amíg esik átnézek Feri bácsihoz, a héten még nem voltam. Ahogy érkeztem, nekem háttal ült, ősz, gyapjas fej, iszonyat barna, majdnem fekete hát, olyan volt, mint egy ausztrál bennszülött :) Egy kicsit beszélgettem, egyet ittam s mivel elállt az eső, visszamentem folytatni a munkát.
Csibéket eltettem aludni, Bélának cseréltem a vizét, kapott egy kis pillangóst, hátha az jobban csúszik, fürdés, vacsora, alvás. Este még kinéztem, Béla legelgetett, úgy néz ki az önkiszolgáló étterem híve, jó lesz ez.
Faunisztikai jelentés: egy mókust volt lehetőségem megfigyelni, amíg a szemben levő fákon mászkált, sajnos a gép nem volt nálam, (igazából természetfotózáshoz "néma" készülék kellene, mert a bekapcsolás, zoomolás jó eséllyel el is űzi a közelben levő alanyt)
És egy kis holnapi előzetes, ma reggel sikerült ablakon keresztül a fekete harkályt lencsevégre kapnom!


22. nap (06.21.)
Reggel séta nádért, még a második szálat se vágtam le, mikor combig elsüllyedtem a vízben. Szerencsére jó idő van, így a bosszúságon kívül, más problémát nem okozott. Mikor végeztem körülnéztem, ötször-hatszor voltam itt nádért és egy cirka 40-50 négyzetméteres területet irtottam ki. Szóval sok nád kell, de sok is van, csak jó helyeket kell keresnem, ahol kicsi a víz, sűrű és magas a nád és hát a megközelíthetősége is elfogadható.
Visszaérve a csibéket kidobozoltam, Bélát is ellátmányoztam, majd folytattam a hálózást. Jól lehet vele dolgozni, haladni is lehet, de az eredmény nem az igazi, vesszőből kellene fonni , nem tartana időben tovább, patent biztonságosra meg is lehet csinálni,  csak a háló "csettintésre" itt van, a vessző meg nem, mert arról előrelátóan kellene gondoskodni.
A csibék már most könyörtelen gyilkosok, egy-egy lecsapott légy már nagy csemege nekik, persze egy tüsszentésre, síri csend lesz, egy rezdülés sincs :) Holnap aszem kirakom őket elkerítve, mert már nem bírnak magukkal.
A felső szint, beleértve a tetőt, hálózásán sokat agyaltam, míg megtaláltam a legjobb megoldást. Megfelelően biztonságos, kellő helyet nyújt a magasan ülő tyúkoknak, a legkevesebb anyag kell hozzá, gyorsan szerelhető egyedül is. A felső háló frontoldalát végigrögzítettem alul az ajtó miatt, felül nem az első hanem a második tetőléchez rögzítettem, a többi oldalt dróttal varrtam az alsó szinthez, mint egy vitorlavásznat. Ez sokkal jobb megoldás, mint bármilyen szegelés, kötözgetés. A teteje pedig így kijön a ráhajtásokból, amit szintén összevarrok dróttal.
Délben bementem a faluba, a könyvtár mellett van egy szociális intézmény, vagy valami ilyesmi, kajaszag csapta meg az orromat. Megkérdeztem külsősöknek is lehet-e ebédelni, hogyne 495 forint a menü, most tojásleves van pirított kockával és sárgaborsó főzelék pörkölttel. Könyvtár előtt letudtam gyorsan az ebédet. Aszem még elő fogok itt fordulni, amikor úgy alakul. A helyre már 20 évvel ezelőtt is azt mondtuk volna, hogy retro, egy Koltai filmet mindenféle változtatás nélkül le lehetne forgatni, a szereplőgárda is adott.
Este összeszedtem a környéken levő, már semmit se érő kaszálékot, mert szalmának jó lesz, az is kell folyamatosan. Ami befért, azt bepakoltam a tyúkól alá, ott nagyjából száraz marad, a nagyobb részt meg összeboglyáztam, ha nedves idő van a tyúkok alól veszek, ha száraz, akkor a boglyából.
Félidőben a csibéket eltettem aludni, Bélát is megtámogattam egy kis vacsorával, a pillangósokat jobban szereti, azt már látom. Azon gondolkodtam, mi van ha nap közben az üregben nem is pihen, hanem dolgozik, ás :)
Faunisztikai jelentés: egy újabb teknős szénázás közben.

23.nap (06.22.)
Éjszaka szarul aludtam, ami reggeli elalvást eredményezett, negyed nyolckor ébredtem és pattantam ki az ágyból, villámgyorsan kidobozoltam a csibéket, adtam Bélának vizet, majd lekerekítettem egy kiszemelt részt a csibéknek. Hamar beindultak, rohangászás, kapirgálás, porfürdőzés, felderítés és már most véget nem érő vadászat. Aszem a rovarvilágot megtizedelik, már most az életével játszik, aki a territóriumukra téved, akár földön, akár levegőben, leszállási engedélyt sem adnak senkinek. Ha letarolták a területet, dobok nekik egy lapát hangyabolyt. Ebéd után lepihentem és figyeltem őket.
A hálózás kész volt nekiálltam a tetőnek, egy kis szakaszt fel is raktam, egész tűrhető, de lehet a hézagokat célirányosan kell majd kitakarni, egy újabb réteg helyett, persze ha téliesítés úgyis megköveteli a következő réteget nem kell variálni.
Az óvodások nem akarták abbahagyni a hancúrozást az udvaron, fél kilenckor megelégeltem és elraktam őket aludni.
Feri bácsinál jártam futtában, azt mondta a csibék két hetes korában történő vakcinázásáról védőital formájában, hogy kérlek szépen , adjál nekik kamilla teát amíg kicsik és hagyjam a francba a gyógyszert, megfogadta a tanácsát, este kamilla teát főztem. Béla kapott vacsorát, egy bónusz répát is.
Elmentem a kútra vízért, az utcában az út szélén pihent egy középtermetű, pofaszakállas, fehér kutya, olyan Benji forma. Eszembe jutott, hogy mikor a fűrésztelepesnél érdeklődtem kutya iránt, ő említette hogy van egy kirakott kutya, amelyik az utcában cselleng, próbáljam meg őt magamhoz csalni. A kútról visszafelé megálltam, odahívtam, odajött, félénken megszagolta a kezem, engedte magát megsimogatni. Elindultam, kicsit jött velem, majd megállt, hívtam, biztattam, még egy kicsit jött felém, aztán ne tovább csak nézett. Elbizonytalanodtam, nem ám valakinek a kutyája egy itteni portáról és azért nem jön tovább én meg próbálom elcsalni :) Az egyik háznál az udvaron öntöztek, megkértem nézze már meg, a kutya valakié vagy kóbor. Megerősítették, ő volt a kirakott, az egyik háznál húzta meg magát és kéreget. Egyébként elég sovány volt, az is közrejátszhatott, hogy nem rég még szoptatós lehetett, de egyértelműen alultáplált volt. Mivel nem jött tovább hazamentem valami kajáért, de mire visszaértem, már nem találtam. ahogy megtudtam, Lady a neve.
Faunisztikai jelentés: képekben

24. nap (06.23)
Mondhatni mozgalmasan indult a nap, na nem azért, mert egyből lefejeltem a szoba bejárati ajtaját, rögtön ébredés után, úgy hogy egyből padlóra is vitt (már száz helyen bevertem a fejemet, ezt az ajtófélfát sikerült elkerülnöm, eddig ...), hanem, mert ahogy készülődtem, a csibék nappali revírjéhez, a vadász szomszéd közeledett a levakarhatatlan tacskójával. Éppen újságolja, hogy talált kutyát, mert az övének az anyját és egy másik szukát el kell pateroljanak a háztól, mert a kisgyerek szőrallergiás. S ekkor rohan ki a nyúl az ajtón, az erdő felé, nyomában a tacskóval. Béla házinyúl, el is kapták a grabancát az erdő előtt. A gazdája gyorsan leszedte a kutyát a nyúlról és a kutyát ölbe kapta, de Béla eltűnt. Még fel se fogtam, hogy +2 kutya, addigra -1 nyúl. (Közben Lady is járt a fejemben, úgy éreztem szóban már elköteleztem magam hozzá, de a vadász nem hagyott töprengeni, közölte, hogy ezeket agyonlövik, ha nem kellenek. )
Tanakodtunk, hogy most mi legyen a nyúllal és hogy jött ki?!
Körbejártuk a kerítést semmi, el kezdtük a területet körbejárni, üregkijárat után nyomozva, közben eszembe jut, tegyük be a kutyát és majd meglátjuk, hol jön ki. Betettük, semmi, nem megy le az üregbe a kifutóban rohangál, keressük tovább, hogy hol ásta ki magát, erre egyszer csak ott van mellettem a kutya. Ezek szerint mégis csak a kerítés. Nézem újra, hát ahol a körbekerítés összeért, csak alul-felül volt kötve, középen ott volt egy nagy has. Bagatell hiba, figyelmetlenség.
De mi legyen Bélával, ha a bezsongott kutyát ráengedjük, lehet elintézi vagy még messzebbre üldözi, a vadász szerint hagyjuk békén, hátha később magától visszajön. Gondolkodtam, miért jönne vissza és még ha vissza is akarna jönni, lehet nem tudja az utat, hiszen úgy menekült, ismerve Bélát egész nap képes lapulni és csak este mozogni, de ha ez a tacskó képes volt elkapni, akkor egy róka egy milliszekundum alatt elintézi. Úgy döntöttem inkább menjünk utána, majd én fogom a kutya pórázát, ami egy gurtni spárga volt, az ideiglenes nyakörv, pedig a fényképezőgép táskájának a vállpántja. Elengedtük a kutyát, ahol leszedtük a nyúlról, föl-le futkorászás, azaz nyomkeresés, egy ilyen föl-lenél le is jött a nyakörv, láttuk, hogy bő, de úgy gondoltuk úgy is húz majd, a nyomkereséssel nem számoltunk. Béla nem ment messzire, ott lapult másfél méterre a dzsundzsásban, a tacskó megugrasztotta. Béla nekiiramodott vissza az ólja felé, megint lestoppolták, hiába, szegény Béla nem egy Usian Bolt az biztos. A vadász leszedte a kutyát, közben fogta a nyulat is, én gyorsan felkaptam a nyulat és gyorsan visszadobtam a helyére. Béla uzsgyi eltűnt az üregbe. Szemmel látható baja nem volt és elég jól lefutott az üregbe, már magához képest. Remélhetőleg nem történt baja, talán este előjön, de nem hiszem hogy a továbbiakban erőlteti a távozást a területéről, viszont ha meglátja a két új ugyanolyan kutyát, mint amelyik elcsípte, szívinfarktust fog kapni. Most szurkolok Bélának.
Egész nap a náddal szuttyogtam, a csibéket nem lehetett otthagyni, dobozolni nem akartam őket, komolyabb munkába se volt kedvem belekezdeni, így a náddal szöszöltem. Leértem a kupac aljára, amit még a területről szedtem. Hát nád és nád között is óriási a különbség, ezekből tízen fölött kellett egy kévébe kötni, és a hosszuk is jó ha fele volt a másik két és fél méteres hosszának. Persze a kicsik is vízhatlanok, ugyanúgy megfelelnek, csak ezek hódfarkú cserepek, amazok meg váév-bramacok.
A kutyákat is vártam, de nem jöttek, majd én megyek holnap. Remélem nem kell harcolni velük, hogy ne bántsák a csibéket és a nyulat, de legalább a csibéket, a nyúl elvileg védve van. A vadász kutyája délelőtt még visszajött hozzám, gondolom nyúlászkodni akart, de nem talált semmit, szépen lefeküdt mellém a fűbe, amíg kötözgettem a nádat, de a csibéket egyáltalán nem abajgatta.
A csibék szépen gyarapodnak, ezt én szemre nehezebben veszem észre, bár tegnap még némelyik simán átfért a kerítés szemén, ma már ilyent nem tapasztaltam, de a súlyukon egyértelműen érződik. amikor egyesével rakom őket akkor is, de főleg, mikor együtt vannak az esti dobozban és emelem, viszem őket. A kamilla tea ízlik nekik, most reggelente én is azt iszom, ha már így is - úgy is csinálok. Sajnos kamillát már jó régóta nem láttam sehol, hárs és menta tea lesz dögivel, orbáncfűt kellene még szednem, hát meg  kamillát és kész is, az önellátó tea pack.
Bélát lefekvésig nem láttam :( Napközben azzal nyugtattam magam, hogy este 7-ig amúgy se jönne elő, akkor meg majd ma is, mint máskor is előjön enni, esetleg kicsit óvatosabban, éberebben, de nem jött. Kezdek aggódni.
Faunisztikai jelentés: beszélgettem az egyik halőrrel, ő szerinte a hullámzó valaki, akit a töltésen láttam kis vidra lehetett, mert több család is él itt. Végül is lehetséges, hogy azt láttam, csak nem számítottam rá, kiment a fejemből, hogy egy halas tó mellett lakom.
25. nap (06.24.)
Reggel elmentem akácot vágni, hamar végeztem. Átmentem a pesti szomszédhoz, hogy akkor majd, hogyan megyünk el a kutyáshoz. Éppen engem keresett, mondta üljünk be az autóba és menjünk, természetesen a tacskója jött velünk. Az udvaron az övéhez nagyon hasonló kinézetű kutya futott elénk, ő Tutyi, aztán előkerült még egy ugyanolyan, ő Batyu. Eleinte úgy különböztettem meg őket, hogy az egyiken volt nyakörv, a másikon nem :) Most már egyértelmű a különbség, Tutyi az öregebb, 10 éves, ő kicsit sűrűbb, szélesebb, szürkébb a színe, barátságosabb a tekintete, a másik Batyu, vékonyabb, barnás színű, rókaképű. Jó loncsos mindkettő, a pofájuk alig látszik, az ötcentis lábuk sem nagyon, így mikor mennek, úgy néznek ki láb nélkül, mint a lenkerekes autó, ha futnak akkor meg döcögnek, mint a szamár :)
Szó-szót követett, na akkor vigyük őket, a vadász nem sokat szokott molyolni, be az autóba és indulás. Az idősebb egyből vette a lapot amikor elindultunk, pánikroham, menekülni akart az autóból, visszafutni, a másik csak megszeppenten üldögélt az ölemben, néha ficánkolt. Az öregebbet felemeltem az ablakhoz, hátha lenyugszik, de ugyanolyan stresszes maradt, csak nem futkározott fel-alá. A vadász tacskója,az ölében, morgással tetézte az egészet, nem tetszettek neki a kéretlen látogatók az autójában. Totál terepen jöttünk és mentünk is, a visszaút egy örökkévalóságnak tűnt. Lassan mentünk, de így is minden huppanónál, mindenki pattant egyet az autóban, képtelenség volt fogni a két kutyát. Egyszer meg is kellett állni, mert az öregebb talált egy nem teljesen lehúzott cipzár ponyvát az egyik sarokban és félig át is préselte magát.
Amikor végre megérkeztünk, tudtuk, hogy ha megállunk és nyílik az ajtó,  mindkettő menekülni fog. Megfogtunk egyet-egyet és be a téli kertbe őket. Az egyik izgalmában azon mód, oda is tojt.
Otthagytam őket, a csibék már nyüzsögtek, először őket kell lerendezni. Miután kint voltak kaja-pia rendben, visszamentem a kutyákhoz. Az ablakot használtam ki-be közlekedéshez, mert az ajtó necces volt, a két bokánál kifutni próbáló kutya miatt, az ablak viszont ideális, nekem derékig sem ér, nekik elérhetetlen, persze a meszelésnek lőttek. Lementem szerszámokért a pincébe, hogy futópórázt csináljak nekik, jöttek velem, most a másik tojt egyet a pincébe. Kaptak egy ágybetétet, vizet és kimentem kiválasztani a megfelelő helyet. Szem előtt legyenek, ne tudjanak összegabalyodni és a csibéket se tudják bántani. Fák segítségével kihúztam két drótot, rá a futókat. Amelyik közelebb volta csibékhez, olyan hosszúra engedtem, hogy a hálóig el tudjon menni, de ne tovább, ez lesz a tesztállomás. Amelyiknek nem volt nyakörve,az megkapta kicsit átvariálva, az egyszer már használt, de kudarcot vallott fényképezőgép táska vállpántját. Kikötöttem őket, nagyon nem tetszett nekik. Batyut, amelyik az utazás alatt nyugodtabbnak tűnt, kötöttem a csibékhez közelebb, kétszer is rájuk mozdult, de ha rászóltam, abbahagyta. az öregebb még mindig be volt pánikolva, csak futott volna vissza.
Délben hogy minden jó legyen megjött az eső, de úgy rendesen. A csibéket átmentettem a fürdőbe, villanyt kapcsoltam nekik, ne hogy azt higgyék, hogy este van már. A kutyákat nem akartam újra a téli kertbe zárni, mert az eső tartósnak tűnt és éjszakára is zárni kell őket, így a bejáratnál levő szabadtéri kutyakennelbe
próbáltam rakni őket, valamennyire már helyrehoztam, csak teteje nem volt. Rögtönöztem nekik egy ideiglenes tetőt, két szék, egy deszka, és egy nylon segítségével, de alig 30 centis terület maradt szárazon a fal mellett. ez így nem lesz jó, gyerünk még is csak a télikertbe. Mindenki be volt zárva, ellátmányozva, elmentem ebédelni, boltba, könyvtárba. esett egész délután, a csibék aznap már bennmaradtak, a kutyák is, náluk sok időt töltöttem. Elég hamar összeszoktunk, szerencsére nem az elhurcolót látták bennem, hanem a törődőt ebben a cudar helyzetben.
Késő délután nekiálltam sütni, úgy se lehet mást csinálni a szakadó esőben és a csibéknek sem árt egy kis plusz meleg. sütöttem két kenyeret és két tepsi fahéjas kiflit. Átnéztem Feri bácsihoz, cseresznyét akart szedni az unokájának, de nem volt megfelelő létrája, hazamentem a kettes létráért és segítettem neki.
Este elvittem a kutyákat sétálni, mint két vidra úsztak a fűben, visszamentünk és újra bezártam őket a téli kertbe. Batyu rendesen evett, Tutyi csak ímmel-ámmal.
Mire lefeküdtem fáradt voltam, a két kutya lefárasztott.
Bélát nem láttam ma sem, kezdek lemondani róla. Feri bácsival megvitattuk, hogy nem volt túl jó ötlet visszaengedni az üregbe, így most se ápolni nem lehet, se át segíteni a túlvilágra. Mindenesetre eldöntöttem, holnap reggel ledobom a répát az üregbe.

26. nap (06.25.)
Nem kellett hajnalban néztem és háromnegyede el volt fogyasztva a répának, végre életjelet adott Béla.
Reggel elvittem a kutyákat sétálni, örültek nekem. A harmatos vízben csuromvizesek lettek, de nem zavarta őket, ahogy az sem, hogy a fél erdő aljnövényzete a bundájukba ragadt. Engedtem őket, hogy ők vezessenek. Batyu ment elöl, eléggé határozottan elindult egy-egy vadcsapáson. Aztán a fák között nekiálltak szlalomozni, eléggé meggyűlt velük a bajom, egy idő után Batyu póráza ki is csúszott a kezemből. Szerencsére nem futott el hanyatt-homlok, csak szépen komótosan közlekedett a bokrok alján, ahol nekem elég nehéz volt követnem, visszaadta az ablakos trükköt :) Hazaérve nem a futkosóra kötöttem ki őket, mert ott úgy se nagyon lesz senki, hanem a placchoz. Nem tetszett nekik újfent, Tutyi szépen el is rágta a madzagját, ráhagytam és elengedtem Batyut is, Körülnéztek a ház körül.
Megjöttek szüleim, hoztak Bélának árpa-kukorica mixet, dobtam le neki egy fél marokkal az üregbe és raktam ki tálba is. Apámmal nekiálltam birka-kecske ólat építeni. elmentünk még akácért az erdőbe, a két kutya jött velünk, a közelünkbe maradtak. Amikor visszamentünk és dolgoztunk, akkor is ott lődörögtek, de azért rendre bepróbálkoztak a hídnál. Először egy sorompót kreáltam sebtiben, de nem volt akadály neki, oda raktam egy széket, az sem, na még egy deszkával zártam le a kérdést.
Az eső nem esett, egész tűrhető idő volt,a csibéket dobozostul kitettem a placcra, főleg Batyu érdeklődött, de rászóltam és abbahagyta. Szüleim kora délután távoztak, én pihentem egyet, kifeküdtem a placcra, a kutyákhoz, csibékhez, rögzíteni a helyzetet. A tegnapi nagy esőnek már nem tudtak ellenállni a nádtetők, a tyúkólon levő egy sor nagy nádra, ráhúztam egy sor kicsit, most már tényleg csak célirányosan kell tömíteni, remélem.
Mikor végeztem elmentem keresztlécekkel megerősíteni a ma épített ól tetejét, akkor látom Béla teljesen egészségesen és épen falatozgat már fél hatkor! Igaz, ma nem volt kánikula. Hátul szerelgetem az ólat, mikor hallom a csibék vircsaftját.
Rájuk nézek és látom Batyu épp már a másodikat szedné ki az egyik dobozból. Rákiáltok, elsunnyog, a csibének kampec. Próbálom számon kérni Batyut a tettéért, de elbujdosott a pincében, tudja hogy rosszat tett és haragszom. Naná, szórakozásból nem öldökölünk. Órákig elő se jött.
Tutyi ma se ette meg az ebédet, de később el akarta ásni, ami annyiból állt, hogy betolta a tányérját a pad alá és féltve, morogva őrizte Batyutól. Este elvettem tőle, mert Batyu a közelébe se mert menni. Éjszakára be se zártam őket, ugatgatnak már, ami jó, kezdik bemérni a terepet, aztán elmentek aludni maguktól, nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki ideszoktak.
Faunisztikai jelentés: lehet, hogy furcsa, de fekete rigót ma tudtam megfigyelni először, a nádi madarakkal kellene még tisztába jönnöm, de a nádi rigón és a cserregő nádi poszátán kívül, mást nem ismerek fel hangról, látni meg lehetetlenség őket.

27. nap (06.26.)
Végre egy eseménytelen nap. A két kutya reggel megvolt. Kidobozoltam a csibéket a napra, lefixáltam a birkaól tetejét (pontosabban az árnyékoló még vissza van, de ahhoz még anyag sincs). Közben, ahogy jobb idő lett, kitettem az óvodásokat a játszótérre és figyeltem a két kutya reakcióját, semmi, úgy néz ki megértették.
Egykor elindultam ebédelni, a csibéket a tyúkólba zártam, jobb az óvatosság, a két lábtörlő szanaszét heverészett, csendben leléptem. Babgulyás volt kelt rétessel, utána elmentem vásárolni, tejet és sajtot a boltban (egyszer csak elérem a házitejest, tojás meg várhatóan hamarosan lesz, az újabb állatszállítmánnyal elvileg tojó tyúkok is érkeznek, bár kecskefronton is úgy vagyok most, hogy egy tejelő anyát is kellene vennem, a méhészet úgy is tolódik jövőre, szénázás zajlik, a fejést bevállalom) spárgát és gyékényt a gazdaboltban, csiszolópapír nem volt (spárga a nádhoz kell, gyékény és smirgli az alomszékhez).
Könyvtár, majd vissza. Minden rendben volt, kutyák megvoltak, csibék sértetlenül. Vacsorára kölesfasírtot készítettem, Tutyinak a finyásabbnak ízlett, Batyu a repetát már otthagyta.
Csibéket most a hidegebb idő miatt, korábban, fél nyolc körül leteszem aludni, addigra már nem süt be sehova a nap az udvaron, dobozolni sem tudom őket. Besötétítettem nekik a fürdőt, hogy hamar elüljenek és mivel reggel is csak hét körül süt be legkorábban a nap a fák felett, így reggel se nyüzsögnek addig. Szúnyoghálózom őket, mert a ládából és az alacsonyabb dobozból már simán kirepülnek. Este olvasgattam a Madártávlat folyóirat új számát, aztán korán lefeküdtem, mert másnapra kaszálást terveztem, hogy megjött a jó idő és a nádvágás is elmaradt mostanság.

28. nap (06.27.)
Terv szerint, korai kelés, elindultam kaszálni, a kutyák egy darabig hezitáltak, majd utánam futottak, biztattam őket, eljöttek velem. Nagyon élvezték az utat is, meg amíg kaszáltam csámborogtak a környéken. Megint csuromvizesek lettek a hajnali, harmatos, derékig érő fűben, így azért már nehezebb őket megkülönböztetni :)
Visszaérve a csibéket kidobozoltam, megreggeliztem és elmentem nádért. A két kutya elkísért. Visszaértünk pihenés, kinyúlt a két dög is, elfáradtak. A szarosokat kitettem a kifutójukba, hagytam bent nekik egy rámpát fel az ólba, az ólban meg egy mogyorófavesszőt ülőfának, hátha. A rámpát szívesen használták, felmentek az ólba, repkedtek róla, de az ülőfa még nem érdekelte őket, pedig a két faetető peremén már szívesen ücsörögnek. Tutyi este hatig, kettő percet nem volt összesen függőlegesben, addig feküdt, egyik helyről a másikra, de Batyu is csak egy óra körül kezdett mozgolódni.
Ebéd után nekifogtam az alomszéknek, azt hittem sitty-sutty összedobom, de nagyon hülyén csináltam, sokat is kínlódtam vele és az eredmény is gyenge lett. Hat után lettem kész, holnap lecsiszolom és lekenem lenolajjal, az talán dob rajta valamennyit.
Készülődtem záráshoz, elpakoltam, megvacsoráztam, csibéket beszedtem. Náluk már látom, milyen fontos a megfelelő almozás. Egyrészt, nagyon jól érzik magukat a szénában, nem fáznak, szívesen bújnak bele, másrészt a tyúkszar szépen kiszáradva szűrődik le a doboz dobozok aljára, a többit fogja a széna. Nekik sem kell a szarban tapicskolni, kisebb a fertőzésveszély, s én is könnyebben takarítom, mert ráadásul egybeáll, mint egy szőnyeg.
A két kutyát maximális dicséret illeti, szófogadóak, velem nagyon jámborak, szépen kísérgetnek, nagyon hamar ideszoktak, már védik a terepet mindentől, mindenkitől. Tutyi szereti hallatni a hangját is, de túrnak-fúrnak wc-znek mindenhol, szóval belakták a területet, úgy gondolom nagyot lendítettek a biztonságon. Csak nagyon finnyásak, a kekszet nem ismerik és meg se kóstolják, a sütit szintén, a zsíros kenyérről a zsírt lenyalják, de a kenyérhez nem nyúlnak. tutyinak nem nagyon kellett se a rizs, se a tészta és ő a kutyatápra sem néz rá. Csak szalonnabürkét ettek eddig vagy mi az ördög?!
Béla dettó, amikor előkerült a leapacsolós kalandja után két nappal, a kukorica-árpa keveréket majdnem mind megette egy kicsit hagyott belőle, tegnap megette azt a kicsit, de a szénához nem nyúl, pedig mindenfélét vágok neki, mintha az akácot megette volna, ma ezzel újra kísérletezem.

29. nap (06.28.)
Ismételtem az előző reggelt, korai kelés, kaszálás, nádvágás, meg persze a csibék. A két kutya jött velem, kaszáláskor egy órára is elcsámborogtak, nádvágás végére meg el is tűntek, valamiért úgy gondoltam, hogy hazamentek vagy valami jobb helyen töltik az időt hazaúton, mert ez a nádvágós rész elég dzsumbuj.
Otthon vártak, ennek nagyon örültem, egyrészt mert nem kell visszamennem keresgélni őket, másrészt, mert ezek szerint kiismerték a terepet, a nádvágás a legmesszebbi hely ahova pillanatnyilag járunk, de főleg, mert ezek szerint akkor tudják, hogy hol a helyük. Ötödik napja vannak nálam.
Befejeztem az alomszéket, komplett, csiszolás, olajozás, ülőkefelszerelés, vödör, gyékényfal, egy kosár lomb alomnak, elvileg az a legjobb.
Bementem a faluba, könyvtár, bevásárlás, úgy döntöttem debrecenit eszek ebédre a kutyáknak lecsókolbászt vettem.
Délután összekötöttem a maradék nádat a placc mellett, ez volt a kutyák kedvenc fekhelye, komolyan gondolkodom rajta, hogy őket is almozom, mert bár most egy ágybetétjük van, úgy látom szívesebben fekszenek rá, bújnak bele a szénába, meg melegebb is lehet. Apropó, hajnalban nagyon hideg van, 6 fok, nyáron?! Jó hogy nem fagy már. Reggel kaszáláskor elfelejtettem kesztyűt húzni, majd lefagytak az ujjaim, szerencsére ez csak az első órában probléma, ahogy feljön a nap, ahogy belemelegszik az ember, már pólóban kaszál.
Este nekiálltam sütni, maradta a kiflinél, mert itt a legkönnyebb variálni a sósat és az édeset. Édesnek karobot választottam, ajánlom mindenkinek, szentjánoskenyérmag őrlemény, állaga íze, olyan, mint a kakaónak és bár nem honos, legalább Spanyolországból érkezik, természetesen egészséges, mint a kakaó, az ára talán olcsóbb is.sütöttem két bucit is, legalább este nem volt hideg. Reggel a szobában 16 fok volt, ezek az egyes, nem tudom, talán 3 mm-es ablakok semmit se szigetelnek.
Miután a csibéket eltettem aludni (ma már láttam kezdik használni az ülőrudat) elmentem vízért, mert el is fogyott, meg kamilla teát is kellett főznöm, meg reggel neki akartam állni karfiol levesnek, mert vendégeket vártam szombatra. Most nem tudtam titokban indulni, ilyenkor már éber, mindkét kutya, Tutyi utánam is akart jönni, hiába a deszka és a sorompó, rászóltam és elindultam. Mikor jöttem vissza, deszka eldőlve, Tutyi sehol, csak Batyu várt. Hívogattam, semmi, gondolkodtam mit csináljak, hangom a tó túloldalára is elér, messzebb merre menjek és lehet nem is arra indult, a hídon túli területet nem ismerik. a híddal se tudtam mi legyen, hagyjam eldőlve a deszkát, hogy tutyi haza tudjon könnyedén jönni vagy állítsam vissza, hogy Batyu ne induljon utána?: Végül visszaállítottam, tutyi megoldja, ahogy elfele vagy ugat és meghallom, Batyut meg talán visszatartja. Még egy másfél órát hívogattam, de semmi, nem volt mit tenni, elmentem aludni. Na akkor Batyura rátört a magány szorító érzése, nekiállt vonyítani, majd be akart jönni. Végiggondolva ő mindig is Tutyi mellett volt kölyökkora óta állandóan és most nincs Tutyi, próbáltam én is feldolgozni.
Faunisztikai jelentés: ma fákat fényképeztem.

30. nap (06.29.)
Tutyi reggel a lépcsőn várt, nagyon örültünk egymásnak. A deszka a helyén volt, fogalmam sem volt, honnét és hogyan került elő. Batyu is előjött a helyéről. Késői fekvés és pihenőnap miatt kimaradt a kaszálás és a nádvágás. A csibéket egyből a kifutóra engedtem, lassan kéthetesek már nem kell annyira a széltől is óvni őket. Már a viselkedésből látszik melyikek a kakasok, ma dobtam be nekik hangyabolyt, jópáran rávetették magukat, ha azok még tojni is fognak, akkor őket biztos nem szavazom ki a csapatból (a lábosba, ennyit a természetes szelekcióról).
Bár vendégek persze lemondták, azért délelőtt kicsit rendbe szedtem a házat és a környékét, majd leültem zenélni. már épp abbahagytam volna mikor megjelent a pesti szomszéd, nélkülözhetetlen tacskójával, ő meg Batyu viszont kiköpött egyformák, mint két tojás. Érdeklődtem, nem tud-e kecskét, birkát a szomszéd faluból, ahol tag, meg amúgy szalmabála után. Távoztak, kicsit még kalimpáltam, majd elmentem falunapra, ebédelni.
Sajnos a fogathajtóversenyről lemaradtam,csak az eredményhirdetési ceremóniát láttam, 11 lovaskocsi volt, egy-két póni is. A többiről annyit, hogy egy percet sem gondolkodtam, hogy maradjak-e tovább. a kutyák a velük elhozott kutyakonzervet kapták, mohón befalták.
Béla is már fél négy körül előkerült, meg is lepődtem és azon is, hogy az előző napi zöldet teljesen betermelte (helyesbítek, természetesen nem szénát kap, hanem zöldet). Úgy néz ki a tóparti lóherés rész nagyon bejön neki.
Kora este elmentem megforgatni a lekaszált területet, amit második nap kaszáltam az még lehet várhatott volna egy napot. Forgatás közben azon morfondíroztam, hogy végül is a széna is egy tixotróp anyag. Vizesen lekaszálva egész szép mennyiségnek néz ki, kiszárad a napon és töredéke lesz, összeboglyázva megint soknak tűnik, beszénázva, azaz tömörítve, megint a töredéke. Van valami beazonosítatlan vízinövény féle, nagyon nehezen szárad, próbálom kerülni, de sok helyre befurakodott és egy csomó részt ezért nem is hasznosítok, feltehetően nem jó táplálék sem, de ez még bizonyításra vár, csak Béla nem egy hiteles tesztalany. Az előző ciklusban lekaszált területen nagyon szép zöld "fű" sarjad, remek lenne a nem létező birkáimnak. egyébként már egész szépen rendeket kaszálok, könnyű forgatni, összeszedni, ebbe is bele lehet jönni, mint bármibe, de szerintem a faluban van legalább 200 motoros kasza.
A kutyák is elkísértek a forgatásra (nem film, aki eddig nem figyelt volna), de közel sem élvezték úgy, mint reggelente, vagy nem voltak szagok annyira, vagy bökte őket a tarló, vagy valami más, nem tudom. Visszatérve a falunapra, szénázás közben odahallatszott a zene, éppen élőzene volt, ami mindenképpen pozitívum, zongora is volt, leginkább operetteket játszottak, de kicsit esztrádos volt, utánuk egy másik együttes már slágerfeldolgozásokat adott elő.
Faunisztikai jelentés: ma többször is összefutottam fekete harkállyal és egy számomra ismeretlen szürke félével is, szajkót is láttam, sárga rigót is sikerült fotóznom.
31. nap (06.30.)
Ma a tyúkokkal keltem, mivel le vannak sötétítve :) 7 körül már kint voltak, szépen nőnek, egyre jobban "repülnek". A kutyák nagyon fészkelődtek, elvittem őket sétálni, a kaszáló helytől odébb van egy les, azt céloztuk meg. Batyu tűnt el, valahol ott a kaszáló környékén elmaradt. Visszafelé benéztünk a pesti szomszédhoz, kép nem készült a két "tojásról", mert ekkora ugye Batyu már nem volt velünk. Lőttek egy szarvast, egy rakás húst akartak adni, de "lealkudtam" 3 lábszárra, a szívre és a tüdőre. Tutyi megtalálta a fűben az egyik patás lábat, nagy büszkén cipelte haza, Batyu otthon várt már minket.
Úgy döntöttem, hogy a kecskeól alja nem lesz ledeszkázva, döngölt föld lesz, a mélyalmozáshoz jobban passzol és az anyagnak is híján vagyok. Nekiálltam ledöngölni, ehhez kell egy tuskó, általában mindenhol van, de ha nincs, nem is olyan könnyű szerezni. Aztán két marokfa, lehetőleg "kerek" az kényelmesebb és nem száraz, ami szétreped, mikor szegeled. Szóval nagy nehezen lett döngölő fám, lehúztam kapával a földet az ól területén, majd végigdöngöltem. Mivel nem néztem utána, hogy be kell-e locsolni, átmentem Feri bácsihoz tanácsért, azt mondta csak akkor, ha nagyon száraz a föld. Ledöngöltem, valami látszott, de eléggé sziszifuszi munkának tűnt. Löszös, homokos a talaj, olyan mintha valami homokos strandon próbálnám tömöríteni a földet.
Ebédre főzőcskézést terveztem, karfiol levest, rántott cukkinivel kölessel, a hússal este akartam szöszölni, legalább egy kis fűtés is lesz, de egy kiló zsírért elugrottam még délelőtt boltba (igen, az egyik vasárnap délelőtt is nyitva van). Jó két órás program volt a főzés, igaz a végén kitakarítottam a konyhát, ráfért. közben kicsit belocsoltam az ólat és kaja után még egyszer ledöngöltem. Nem vagyok elégedett az eredménnyel, alakul valami, de messze van, azoktól a döngölt padlójú szobáktól, ahol jártam, ott sepregetni lehetett.
Egyet pihentem, lefürödtem, olvasgattam, aztán nekiálltam a húsnak. Két lábszárat feldolgoztam, a harmadikat, a hátsót lepasszoltam Feri bácsinak, így is háromórás ment volt. Azt mondták úgy tartósítsam, hogy lesütöm, csak zsírban, hagyma se, ha kész, berakom edénybe és a tetejére légmentesen zsírt rakok, így akár egy hónapig is eláll. Az öreg azt is javasolta, hogy este locsoljak be jól (nálam a jól, 3 vödör lett a nagyjából tíz négyzetméteren) és reggel döngöljek. Pakolászás, mosogatás, jól elment a nap megint. Bélát megdicsérték, hogy szép nagy. én is megdicsérem, mert napok óta szépen betermeli a nem kevés zöldet, amit a tópartról kap. A kutyák eddig nem nagyon fedezték fel, persze sokra nem mennek vele, lemegy az üregbe. Csibéket is megdicsérték, hogy szépen nőnek és minket is a kutyákkal, hogy ilyen hamar, ilyen jó összhang alakult ki köztünk. Persze ma Tutyinak és Batyunak ünnepnap volt, a két lábszárcsontot meg a lenyesegetett részeket megkapták és még a tüdő is rájuk vár.

32.nap (07.01.)
korai kelés a döngölés miatt, rászögeltem egy deszkát a tuskó alsó felére, meg ugye be is volt locsolva, így az eredmény már kezd emlékeztetni a döngölt padlóra. Kaszáláshoz már nem maradt elég idő, elmentem nádért. Megjöttem, kitettem a csibéket, megreggeliztem, szüleim hívtak, hogy ma jönnek. Várogattam őket, szöszöltem az udvaron, eszembe jutott, hogy nincs elegendő víz, elugrottam a kútra. Mint kiderült Batyu utánam lógott, ledöntötte a deszkát. Közben szüleim is megérkeztek, nézzük a csibéket, össze vannak bújva az ijedtségtől a sarokban, ilyet nem szoktak csinálni. Kiszúrtam, hogy az egyiknek van egy kis seb a hátán, fognyomnak tűnt. Mindenesetre kivettem a csibét, mert  a többi is kezdte felfedezni és csipkedni kezdték, karanténba zártam, egy dobozba tettem. Beszélgetünk, egyszer csak Batyu nekik ugrik, szóval mégis ő volt. Ráordítok, már fut el, még a papucsommal eltalálom a seggét, Batyu eltűnik.
Elmentünk fát vágni, majd néhány hiányzó kerítésoszlopot raktunk a helyére, a kerítést rögzítettük, csak egy kis rész és a kapu maradt vissza, közben anyukám besegített a nád összekötözésébe, mert az mostanában elmaradt. nagyon sok oszlopot kellene cserélni, mert vagy csak a szőlő tartja vagy csak a drót, de sajnálom rá az akácot, a régieket fogom felhasználni vagy megfordítom vagy lefűrészelem a korhadt részt.
Ebédre sült szarvashús volt a változatosság kedvéért kölessel. a rizsnek úgy felment az ára, hogy még jobban erőltetem a kölest. A szarvashús tipikus vadhús volt, erősebb íz, rágósabb hús. Délután elmentek, Batyu addig nem került elő.
Bementem tejért a faluba, pihengettem,kora estre nekiálltam főzni. A szív gusztusos volt, felkockáztam, hagymával, zsírban, wok szerű serpenyőben megsütöttem egy kis borssal, mikor már majdnem kész volt adtam hozzá piros paprikát és a legvégén a sót (volt egy olyan emlékem, hogy akkor nem kérgesedik). Kimondottan jó lett.
Na a tüdő. Egyrészt hatalmas másrészt eléggé gusztustalan főleg hogy a hatalmas hörgő is rajta volt, azt levágtam, eldobtam. A tüdőt nagy darabokra szeltem felraktam főzni sós vízben, de alig akartam belerakni a szép új lábosomba. Sajnos a szag még rémesebb volt, az állaga, mint egy agyonfőtt krinoliné. Tutyinak mindenesetre ízlett, Batyu továbbra sem került elő, de Tutyi az ő adagjához nem nyúlt.
Zárás, elpakolás, a csibék még dobozban alszanak, belocsoltam a földet is. Béla szépen eszik és ma már fél három körül előjött.
Faunisztikai jelentés: ma három fehér gólya körözött a ház felett, szerintem fiatalok lehettek.

33.nap (07.02.)
Korai kelés, négykor, túl korai, még sötét van. Batyu nincs. Folytatom a döngölést, kétszer végigmegyek, másodszorra keresztbe, miért ne, szűk óra alatt végzek, indulás kaszálni. Széna már csak hébe-hóba van, de a rozsnok (vagy csenkesz) mellig ér, teli a terület, azt akarom kaszálni, bár takarmánynövény ez is, de az én állatfajaimnak nem olyan jó, viszont alomnak kiváló lesz, szalmaszerű. Hát ezt kicsit nehezebb kaszálni, nem is olyan kicsit, magas, erős, dús és alul a tavalyi száraz szárak elhajolva.
Hazaérek, a csibéket kirakom, a karantént megszüntetem (figyelem egy darabig, de a többi csibe nem reagál, nem érdeklik). Megreggelizek és még egy nádvágást is bevállalok. Mivel már csak zsámbékról-zsámbékra tudok menni, viszont sűrű és csak nád van többet vágok a szokásosnál, kipucolom a területet, sajnos másik után kell nézni, viszont hazacipelni kínlódás volt, alig értem át a sok nádat. Közben a vadász telefonált, hogy a marhatelepen van Batyu, átöltöztem és elmentem érte. Ott volt, de már nincs, hívogattam, semmi, szóval arrafelé lődörög. Ha már kutyáért mentem eszembe jutott Lady és vittem neki három jó nagy darabot a tüdőből, örömmel fogadta.
Szedtem két marék málnát és egy tojásfehérjével málnahabot csináltam. Estig már nem terveztem semmit, készülök a kánikulára a napi ritmussal.
Feri bácsi jött át, hogy most üzentek a marhatelepről előkerült a kutya, menjek érte. Elmentem, most ott volt, egy nagy zsák alatt húzódott meg, meg volt ijedve, mikor felismert nagyon örült, boldogan jött haza. Otthon ivott, kapott tüdőt, de nem nagyon mozdult mellőlem, Tutyi valahol elnyúlva. Egy óra múlva előjött, biztos hallotta Batyu tollászkodását, mikor meglátták egymást semmi műsor még csak meg sem szagolták egymást.
Elmentem könyvtárba, Batyut és a csibéket sorsukra bíztam. Visszatérve minden rendben volt, minden nyugodt volt, kicsit vártam és elindultam betolni a szénát. Volt már árnyékos rész, ott kezdtem. Összehúztam három boglyát, az egyik részen, ahol vastag volt a rend és árnyékosabb a terület nem száradt meg rendesen, ott csak megforgattam. Még egy másik részt összehúztam, de ott is hagytam ki foltokat. Elbizonytalanodtam, törögettem a szárakat, hogy elég száraz-e, meg is untam, úgy döntöttem a többit meghagyom holnapra, az addigi boglyákat betoltam. A kutyák jöttek velem, Batyu végig mellettem lábatlankodott, még a ház és a terület között is folyton kísérgetett. Mindkét kutyának volt egy-egy elcsattangolása, remélem mindkettőnek jó lecke volt.
Fél nyolckor értem haza, megettem a maradék szívpörköltet, a maradék kölessel, kezdtem zárni. Bélára ránéztem, vize volt, de a zöldet eltüntette, hoztam neki még, a kutyák a tüdőből kaptak, még belocsoltam a holnapi döngöléshez a földet, eltettem a csibéket aludni és én is lefeküdtem.
Faunisztikai jelentés: rengeteg kis szöcske van a mezőn, ez már az új generáció.
34. nap (07.03.)
A végtagjaim azt mondták, hagyjam ma ki a kaszálást. Fél hatkor keltem, elmentem döngölni, de először új deszkát kellett gyártani, mert a régi eltörött és most így a vége felé rájöttem, hogy a kiálló maradék gyökereket se ártana levágni metszőollóval.
Mikor végeztem kitettem a csibéket és elmentem nádért. Batyu sántikált, így nem jöhetett, karanténba raktam, bezártam a téli kertbe, nem tetszett neki. Nem láttam rajta semmi különöset, a hónalját dörzsölte vagy vágta meg valami. tutyi jött velem, talált egy teknőst a mezőn, egész végig azt ugatta.
Találtam közelebb egy helyet, nem volt olyan magas és vastag szárú a nád, viszont száraz volt a talaj most és jórészt csak nád volt, nem kellett annyit válogatni. Ami elérhető volt levágtam, jó nagy adag lett, de több nem maradt, amíg nem találok egy nagy összefüggő területet, addig aszem így fogok gerillázni. Még megcsináltam az elmaradt kaput, befejeztem a kerítést, elvileg most már körbezárja a ház melletti területet a vadháló, még ha nem is túl masszív, finoman fogalmazva, és van három kapu. Találtam még néhány kisebb facsavart, a tyúkól padozatának utolsó deszkáit megdupláztam velük, mert azok elmaradtak csavarhiány miatt. Alulról egy darabon áthidaltam, amit majd végig meg kell csinálni, ha lesz újra kisebb méretű facsavar.
Beérett az egres, csináltam egy kefires-egreses sütit, nem lett túl nagy szám, mikor eszem, néha olyan érzésem támad, mintha uborkás sütit ennék.
Rendbe szedtem a konyhát, majd lepihentem, egyre melegebbek a napok, a kutyák is keresik az árnyékot. A kedvenc helyük most a placcon a pad alatt van, ott szárogatom a melós ruháimat, remek árnyékot nyújt nekik, a beton meg alulról hűvös.
A csibék már napi kétszer kapnak hangyabolyt, eleinte a kényesebbeket, meg-megfutamították a hangyák, de a keményebbek már akkor sem törődtek velük, de most már közösen szétrúgják és felkapkodják őket, mínusz perc alatt, már nem kérdés ki nyeri a fajok közötti háborút.
Délután egy kis könyvtár, hazatérve egy óra zenélés, majd indulás szénázni. A kutyáknak csak most adtam enni, hogy le tudjak lépni nélkülük, amíg rágódnak a tüdőn. Batyu még sántít kicsit, de láttam Tutyinak is sebes a hónalja, semmi szükség, hogy a száraz tarlón csámpázzanak. Batyu azért később utánam jött, a megkerülése óta, nagyon ragaszkodó, most is még a talicskázásnál is kísérgetett. Csak egy kisebb területet hagytam kint, a többit betoltam, hazafele hoztam egy talicska téglát, ha hirtelen kellene bármire. Nem pakoltam meg nagyon, de így is elég volt hazatolni, ugye nem 20m-re lakunk és betonút sincs.
Bélának hoztam egy kis fehér herét a szénázós területről ajándékba.
Lassan zártam, egy borotválkozást még beiktattam.
Faunisztikai jelentés: azért azt szögezzük le, az égbolt lenyűgöző! A színek, a formák változatossága, kitalálni se lehetne szebbet. Az átlagos bárányfelhős "windowsos háttérképpel" se lehet betelni.
35. nap (07.04.)
Reggel döngölés, majd kaszálás, a nádvágást kihagytam. Valahogy a nádvágásra szánom rá magam a legnehezebben. Pedig a kaszálás sokkal fárasztóbb, a döngölés is nehezebb, csak ha kaszálni kell, odamegyek és kaszálok, ha döngölni kell, odamegyek és döngölök, ha nádat kell vágni, odamegyek, hova? Be a dzsumbujba, keresgélni valami helyet, ahol ímmel-ámmal lehet nádat vágni, na ehhez nem füllik a fogam.
Kaszálás után hosszú pihenést terveztem. egész délelőttös internetezéssel, mert a blogírás mellett, nem nagyon maradt rá idő és hátha közben elcsípem a tejes autót is. Világi hírek, ugyanaz a verkli, kívülről még banálisabb, még dilettánsabb az egész, ami tragikomikussá teszi, hogy sok milliárdan asszisztálnak hozzá. sport, ugyanúgy nyerik a versenyeket, bajnokságokat, mint tavaly vagy tavalyelőtt vagy 20 éve, csak most mások, ez legalább kikapcsolódás, de éppen elég annyi időt és energiát szánni rá, míg átfutom. A bulvár, a celebek "nyomora", régebben sem érdekelt. szóval az égvilágon nem maradtam le semmiről, többet ért volna, ha a tanulandó zenéket hallgatom. (Twist in my sobriety-t azért kétszer meghallgattam, érdekes, hogy miről szól a dal, még érdekesebb, hogy valójában, miről íródott.) Persze a tejes autót sem csíptem el.
Otthon tovább sziesztáztam, persze előbb mindenkit megebédeltettem. El kezdtem egy regényt olvasni, ilyen már régen volt, mert mostanában, inkább szakkönyveket, útleírásokat, életrajzokat olvasok mostanság, de ez a regény a felvezetőből kiderült, hogy inkább életrajz vagy legalábbis az írónak közeli tapasztalatai voltak a témáról. Rölvaag: Hallgat a prairie, norvég bevándorlókról szól, ahogy az Új Világban, Minnesota környékén első telepesekként, betörik a környéket. Életmód, munka, célok, érzések, sok a párhuzam, de az élesben ment, ez meg csak bohóckodás, az mellett (és azt is megcsinálták és akkori körülmények közepette. Korábban olvastam már, finn és norvég Nobel-díjas íróktól hasonló témájú könyveket, csak azok az Óhazában játszódtak, de hogy ezek mennyit tudtak dolgozni, vagy csak írói túlzás lenne?! Raymont és Solohov keletebbről kicsit életszerűbben adják elő, hasonló történeteiket vagy valóban ekkora különbség lenne a nemzetek között?)
Este folytatni akartam az ólat, de nulla erőm volt, így szépen elücsörögtem tökmagot ropogtatva az esti zárásig.
Egy rövid havi értékelés. Rezsi. Víz, ivóvíz a falusi artézi kútvízről, nem nagy fáradtság, biciklivel 10-15 perc alatt megfordulok, de általában összekötöm faluba történő, egyéb célú, bemenetellel (a csibéknek is még onnét hordom a vizet), egyéb víz a saját kútról, az 50 mikronos szűrő jó félig elkoszolódott az egy hónap alatt. Szennyvíz nincs, pottyantóst illetve az alomszéket használom, kisdologra meg a területhatárokat. Szürkevíz mosogatás, mosakodás, mosás, pedig a talajba megy, csak természetes anyagokat használok, azokat is ésszel. Villany, 2.7 kW fogyott, (ezért nem vagyok már annyira a napelem híve) ebben a fűrész, a szivattyú, fúró stb. is benne van, de nincs hűtő, tv, számítógép, mosógép, mosogatógép, mikró, vasaló. Világítani is keveset kell, mivel nyár van, de nem fogja drasztikusan emelni a téli sötétség a fogyasztást. Gáz, valamikor kicseréltem a palackot, a blogban benne van, de nagyon kevés volt benne, úgy számolom kéthavonta kell cserélni, a sok sütés, főzés, vízmelegítés ellenére, de majd meglátjuk. Szemét minimális, itt a megelőzés a legfontosabb, az alig fél zacskó heti szemetet kidobom a boltnál. Más egyéb nincs.
Önfenntartó életmód, ez egy hosszú, többéves folyamat, lehetne jobb, járhatnék előrébb is, de összességében elégedett vagyok egy hónap után, egyedül, heti egyszeri szülői segítséggel. És itt kapcsolódik is a következő, legfontosabb pont, a közösségépítés. Bár örömmel látom, hogy szép számú olvasóm van, köztük sok kíváncsiskodó, érdeklődő és "illetékes" is, de konkrét kérdés, megkeresés, kritika, stb. ez ügyben nem érkezett. Szóval nullásra értékelem (igen, nullást is lehet kapni, korábban is volt szerencsém már :)) Valószínűleg néhányuknál óvatosságnak, a többségnél mondvacsinált kibúvóknak, kifogásoknak tudható be. Ez az életmód nem naptárfüggő, hanem időjárás függő, szóval nagyjából szeptemberig lehet számolni, aztán ez az év is elment, nem baj majd jövőre, mondják a tehetetlenek.
Faunisztikai jelentés: napközben egy szarvast zavartam meg ivászat közben, ahogy a töltésen gurultam és este négy valami húzott el a fejem felett, már kíváncsian várom az őszi vonulási időszakot. (Repülőt is látok néha, ugyanaz az érzés kerülget, mint a világi híreknél, a többség üzleti célból utazik, a turisták unalom ellen vagy utánzásból, de nem tudják mit keresnek.)
36.nap (07.05.)
Úgy döntöttem, hagyom a reggeli szokásos rutint és egyből az ól építésére fordítom az időt és az energiát. Egy óra múlva lemerült az akku (ha tegnap este erőt veszek magamon és kicsit dolgozok, akkor ezt észrevettem volna és éjjel tölthettem volna), így megint csúszott a folytatás. Büntetésből elmentem kaszálni és nádat vágni.
Kaszálás végeztével egészen közel az árokparton találtam egy gerillázásra alkalmas helyet. Az egész területen rengeteg fekete dió van, egészen kicsi, aljnövényzet által elnyomott "csemete" és egészen nagyok is. A halőrt kérdeztem róla, azt mondta nagyon értékes a faanyag, úgy 100 évesen. Hát jól van, de azért teremhetne is addig, gondoltam. Na most ahol vágtam a nádat, egy hatalmas példány áll és van rajta dió! Nem sok, de azért jó pár, mindjárt nagyobb kedvvel vágtam a nádat és kicsit az aljnövényzetet is kiirtottam, hogy könnyebb legyen összeszedni. (Bár a Wikipedia azt írja, keményebb a héja és egy kicsit kesernyésebb, mint a hagyományos dió.)
Mikor végeztem elmentem könyvtárba és lőn csoda, elcsíptem a tejes autót, vettem két litert. Árulnak sajtot is, de most csak nagyobb darabok voltak. Ebédre úgy gondoltam, a maradék karfiollevest eszem meg és másodiknak főtt tojást. A karfiolleves megsavanyodott, ahogy korábban a zöldbab leves is, aztán vacsorára megbontottam a húst, az is kiszőrösödött, igaz volt 1-2 repedés a zsírrétegen és fedő se jutott már rá. (Most már tudom a pénteki tej is megsavanyodott vasárnapra.) Minden max másnapig bírja, de egyszerűen feleslegesnek érzem hűtőt vásárolni egy embernek, legfeljebb kettő vagy három hónapra, amikorra kellően hideg lesz.
Este végre haladtam az óllal, teteje kész, jöhet a nád, az oldala hiányzik még, a hátulja, ami a fontosabb félig van kész. Ahogy a csibéknél álldogáltam, zajra lettem figyelmes a dzsumbujban nem messze. Odasettenkedtem, egy csíkos malacot láttam, majdnem soká az anyát is. Visszamentem fényképezőgépért, igazán jó képet nem tudtam csinálni, mert a kicsik csak pillanatokra látszottak ki
és a kocának is csak a háta, füle lógott ki az aljnövényzetből. Olyan 5m-re lehettek tőlem, mikor kiszúrtak és elszaladtak. A malacok miatt óvatosnak kellett lenni a kocával, ezért egyik kezemben a fényképezőgép, másikban egy vasvilla. Később átértékeltem a helyzetet. A kocát le kellett volna böknöm, a két malacot pedig felnevelni, akár tenyészteni keresztezni is érdemes őket, mert bár nem lesznek akkorák, mint a házi sertés, de sokkal strapabíróbbak lesznek, vagy az erdőben lekerekítettem volna nekik egy részt, árokparttal és szépen felnőttek volna gyakorlatilag maguktól, csalánon, makkon, gyökereken, csigákon, stb. Bármilyen kegyetlennek tűnik, ez az igazi ökológiai állattartás, hústermelés. Honos területről tenyészteni, termelni.
Telefont kaptam Somogyvámosról, hogy kelnek ki a gyöngytyúk csibék, de a nőstény nyulakra ne számítsak. Örültem a hírnek, a mostani csibékkel lassan már nem sok gond lesz és már nem újdonsült gondviselő leszek, magabiztosabb, rutinosabb leszek, persze az eddigi eredmények is inspirálnak. Egyébként tojás szempontjából is hasznosak, mert bár kisebb a tojás, ahogy a gyöngytyúk is jóval kisebb, mint a házityúk, de egészségesebb és tovább is eláll, mivel vastagabb a héja. Hústermelésre nem ideális, mivel kicsi, bár állítólag ízletes a húsa, de mivel kisebb ergo kevesebbet is eszik.
Este zárás, gondolkodtam, hogy most már kint aludhatnának a csibék, megerősödtek, enyhék az éjszakák, de aztán bevittem őket, mert nem tudtam, hogy pontosan hány fokra hűl le a levegő, csak hogy nyitva vannak az ablakok és a levesek is megsavanyodnak, de végül nem kockáztattam, úgy döntöttem másnap hajnalban pontosan leolvasom.
Faunisztikai jelentés: hát a vaddisznók.

37. nap (07.06.)
Hajnalban esett az eső rendesen, egy kiadós zápor lehetett, de mire felbírtam kelni, elállt az eső. Öt órakor 18 fok volt, enyhe idő. Meglepve tapasztaltam, hogy  a tyúkól a dupla sor nádkéve ellenére teljesen elázott, arra számítottam, hogy max. 1-2 folt lesz, kis csurgalék és csak a réseket kell betömködnöm. Sarkon fordultam és elmentem kaszálni.
Az erdőn keresztül vezet az út, az erdőben egy héját láttam, sokkal meglepőbb, erőteljesebb, félelmetesebb, a fák között repülve.
Kaszáláskor azon már ki se tudtam akadni, hogy a szálak pont ellentétesen hajoltak el, mint ahogy a rend volt, az előző napi kivágott, hiányzó szálak miatt, merőlegesen folytattam, a kerítés lett a sor vége. Tulajdonképpen ez az első alkalom, hogy a háztól indulva elérem valahol a kerítést. Az elején még a nádtető átázásából fakadó düh hajtott, egy adagot lekaszáltam, majd hazamentem.
Nem hagyott a tető nyugodni, most akkor mi lesz? Először is a csibékkel, akiknek már kint kellene aludniuk és még mindig nincs pontra téve az ól és már jön is az újabb csapat. És mi lesz így a birka/kecske óllal? Nőstény nyulaim sincsenek, sőt őnekik még se kifutójuk, se óljuk, nem hogy átázó tető. Hirtelen szétcsúsztak a dolgok. Hamar fordult a világ, a havi zárásnál még jónak ítéltem meg a helyzetet, igaz az az összességében elvégzett munkára vonatkozott, nem csak az állattartásra.
De mi lehet a baj és mi lehet a megoldás? Még több nád kellene? Az még legalább két hét intenzív szedést jelent és a tyúkól teteje nem is igen bírná el, már most is hajlik a súly alatt. De ha ennyire átázott, hány sor kéve kellene, ne hogy annyi, mint a házaknál, azt hittem ott csak a szigetelés miatt van olyan vastagon, meg az állatoknál az sem feltétel, hogy felhőszakadásnál csont száraz maradjon az ól, inkább a téli csapadéknak kell ellenállnia. Valami más baj lehet. Nem folyik el a víz, átázik a tető. Hát igen meredekebbnek kellene lennie a tetőnek, nem lenne ideje a víznek megállni, átszivárogni, leperegne lecsurogna a közbülső rétegeken. A könyv legalább 40 fokot ír dőlési szögnek. Hát ez biztos nincs annyi, elbattyogok a kecskeólhoz, az is bőven alatta marad. Hogyan fogok szögeket számolni? Trigonometria, sose volt a kedvencem, nem elég misztikus, de gyakorlatilag az egyik leghasznosabb tudomány a hétköznapi élethez. Örökre rögzültek a metódusok, legegyszerűbb nekem most a tangens alfa, szöggel szemközti befogó per szög melletti befogó. Számítógépem, internetem, négyjegyű függvénytáblám! nincs, majd telefonon kérek segítséget. De ha a könyv 40-45 fokot ír, akkor egyszerűbb, mert a 45 fok az egyenlő szárú derékszögű háromszög, nem kell segítség a 45 fokot tudom mérni. Hát jócskán alulmaradok, de konstatálom hogy birkaólnál a tankönyv hibás, ha a hátsó belmagasság  1.5m, a szélesség 2.5m, akkor az elöl levő magasságnak 4m-nek kellene lennie, a könyvben 3m van ... észrevehettem volna korábban is, de jobb lenne, ha ilyeneket nem kellene kiszúrni. Mi tagadás a 4m meg a valóságban nézne ki hülyén. Szögek ide vagy oda, nézzük meg mennyit lehet dönteni az adott két tetőt. Az elejét emelni nem lehet, marad a hátulja süllyesztése. Tyúkól esetében úgy tűnik, 40 centit tudok süllyeszteni várható nagyobb macera nélkül, de akkor a belső magasságom a fal mellett elmarad a javasolttól. Mindegy a tető fontosabb és különben is csak telt ház esetén jelentene a tyúkoknak komfortcsökkenést, ha szigorúak vagyunk velük, akkor a 80 centis ülőmagasság is elég nekik. A kecskeólnál 60 centit is tudok süllyeszteni, annyit úgy néz ki enged a tető jelentősebb visszabontás nélkül és a belmagasság is hátul 1.8m volt a belterület meg nagy, így még elfogadható.
Ebédre káposztás tésztát csináltam Béla kedvéért, ő ette meg a takaróleveleket és a torzsát.
Viharfelhők gyülekeztek, a tyúkólra ráhúztam egy autóponyvát, így átmenetileg jó lesz, ha jön az eső az egyik sarkát, ahol a nád van felbontom, hogy megnézzem, hogyan is ázik át.
Végeztem eltekertem a faluba, egész a másik végéig, hátha találok egy tévés kocsmát, ahol meg tudom nézni a mai jónak ígérkező Tour de France szakasz befutóját. Nem találtam, de láttam egy ívelt tetejű műanyag hullámpalás féltetőt, ami remek menekülőterv lesz, ha nem tudom összehozni a nádat. Nem ökológiai, de könnyen integrálható a meglevő tetőhöz, fullos esővédelem, a műanyag és a nád között kellő légtér van, hogy tudjon a nád szellőzni, azaz az ól vagy még pontosabban a benne élő, ammóniát termelő gyapjas, bundás állatok és a szigetelés is biztosítva lesz. A háznál tervezett féltető viszont tuti műanyagpalás lesz, akármennyire is nem ökológiai, mert ott csak minimális ejtést lehet alkalmazni, pedig de szívesen vágtam volna még a nádat ...
Ha a süllyesztés nem válik be és műanyagot kell alkalmaznom, akkor jövőre fonok egy kisebb méretű kifogástalan tyúkólat, referenciának.
Tv-t nem találtam, hazafelé viszont láttam egy tengelicet (stiglitz) és egy keleti gerle párt. Így hogy már derűsebben láttam a helyzetet, esőre állt, a csibék rendben voltak és a kutyák is mozgolódtak, pontosabban nem feküdtek, elvittem őket sétálni a leshez. Örültek neki a maguk módján.
tutyi csapongott erre-arra, Batyu velem maradt, úgy néz ki nem akar újra elcsavarogni, elveszni gondoltam. Mikor felmentem a lesre még akkor is csak lent ült és engem nézett, jól megváltoztatta az előző csavargása. Bámultam a tájat, nagy és csodás mező, a legtöbb terület elhanyagolt, lakatlan. Mire lekászálódtam Batyu eltűnt, hívogattam, de semmi. Nem értem ezt a kutyát. Megint nem tudta fékezni a csavargó vérét vagy csak szimplán elveszett a magas fűben, ami hozzájuk képest akkora, mint hozzánk képest az esőerdő. Lefekvésig nem került elő. Tutyi szarvashúst vacsorázott.
Bélát meg kell dicsérnem újra, amellett, hogy rendesen betermeli a zöldet, észrevettem, hogy egy sarokba végzi a dolgát, nagyon intelligens és így nekem is könnyebb lesz takarítanom. Tutyi is teljesen befötri a hátsó lábával, bezzeg az elkallódott Batyu az út vagy a széna közepére szereti csinálni és simán továbbáll.
A mókus is szereti a szedret, abszolút nem zavartatta magát, egész jól megtudtam figyelni, szépen belakmározott.
Egy kicsit zenéltem is este, de borzalmas volt, csak engem szórakoztatott.
A csibék megint bennaludtak, mert bár a ponyva esőálló, de nem tudom, nem ver-e be nekik az eső, hiszen most még a padozaton vannak.
Faunisztikai jelentés: héja, tengelic, gerle, mókus

38. nap (07.07.)
Reggel idő előtt megébredtem, ha már így alakult elmentem kaszálni. Batyu nem jött haza. Odafelé megint láttam a "szürke harkályfélét", most reptében és jobb fényviszonyoknál láttam, hogy egy küllő, bár múltkor is gondolhattam volna rá. Jól tettem a korai kaszálást, mert már hatkor száraz volt a fű, be kellett fejeznem. Előző nap telefonon pozitív visszajelzést kaptam rackaügyben, így az ólat és a karámot helyeztem előtérbe (persze a kaszálás is miattuk történik, nem reggeli torna helyett van). Egy csomó fát gyűjtöttem, most már csak össze kell legózni. Más aktuális feladat nincs is, majd a tetők, a nádvágás most fel van függesztve. Az egyik eső után döngöltem is, ha már vizes a föld, fél óra alatt végeztem, majd ismétlem, ha lesz még kedvező alkalom.
A szociális intézményben ebédeltem, hazatérve két lábtörlőm volt, megjött Batyu. Jó éhes volt, szarvashúst ettek, mindketten.
Béla is már egykor előjött, jó nagy adag zöldet és egy répát pakoltam neki, lássuk, mit bír :) Egy szuszra nem bírta, háromnegyedét elpusztította, majd elnyúlt mellette. Délután pihengetés, olvasás, telefonon vettem két választós nőstény nyulat, mindjárt lett megint feladat, újabb kifutót és ólat készíteni.
A csibéket bedobtam a mély vízbe, napközben kifigyeltem, nem tud beverni az eső, most aludnak kint először, villámlás, mennydörgés, felhőszakadás.
Faunisztikai jelentés: a szokásos fajok
39. nap (07.08.)
Kedden jönnek szüleim és elhozzák a két, választós, nőstény, magyar vadas nyulakat, akiket Szigetvár mellől sikerült szereznem. Lóhalálában kifutó, majd ól építése. Ötkor kelés, rövid tanakodás után, konvex négyszög alapú kifutó ásása, leginkább rombuszra hasonlít, lehetne a szokásos téglalap, de nem látok érvet ellene, hogy szabálytalan legyen, mellette se nagyon akarok érvelni, de azért így egy ribizlibokrot és egy hangyabolyt kikerültem, persze megoldható lett volna téglalappal is. Majd kétszer akkora lesz, mint Béláé, két anyanyúlnak szánom.
Az árokásás látványos, de nehéz munka, véletlenül sem akartam kánikulában végezni, szerencsére nem ebből élek, ahogy feltehetőleg a kedves olvasó sem. Az egészséget sem kíméli, a deréknak nagyon nem jó, lefele ásni, kilapátolni egy olyan árkot, amibe nem lehet beleállni. Fél tízkor abba kellett hagynom, mert már odasütött a nap (szerencsére). Nem tudtam befejezni, valamennyit még mélyítenem kell rajta.
Lefürödtem, elmentem a könyvtárba, a töltésen egy teknős száguldozott. Este beszéltem a nyúltenyésztővel, azt tanácsolta, inkább jövő héten vigyem el a nyulakat, addig erősödjenek, természetesen egyetértettem.
A csibéknek folyamatosan hordom a hangyabolyt és az indítótápot, nagyon kajaközpontúak lettek. A hangyaboly etetés úgy néz ki szerencsés választás, magas a fehérjetartalma, megtanítja őket vadászni, kapirgálhatnak, leköti őket. Egyre több kirepül napközben, nagyon fürgék, már nem tudom őket seprű nélkül elkapni, de amelyik kirepül folyamatosan vadászik, kutat élelem után. A kint alvással sincs gond, csak nekem, most már tényleg a tyúkokkal kell kelnem, de sötétítés nélkül.

40. nap (07.09.)
Ötkor kelés, csibéket kiengedni, enni, inni adni nekik és folytatni a nyúlkifutót, bár egy hetet csúszik a két nyúl, azért befejezem az ásást, a sarokban akácok állnak és az alsó kerítést is kihúztam. A kerítés aljának rögzítésére, ilyen alakú karókat használok: 1 (nem véletlenül hívtuk az iskolában karónak), ezeket a legkönnyebb vágni, variálni. Egy elhullott faágról az elágazásokat metszem, igény szerinti hosszal, vastagsággal.
Szüleim megjöttek, hoztak öt bábolnai fehér tyúkot és egy kakast. Húsvétkor keltek ki, már több, mint 3 hónaposak, jó nagyok szó se róla, de ezek a hibridtyúkok ... Menni alig tudnak, nem terepen, hanem úgy alapból, fekve esznek, a zöldre rácsodálkoztak, de legalább csipkedik, de rovarokat, férgeket egyáltalán nem kapirgálnak. Nagyon nyámnyilák, egy kirepült kicsi, a nagyok etetőjénél, hosszú percekig farkasszemet nézett az egyikkel, ahogy írom, percekig. Ha a kicsinél nem ötször, hanem csak kétszer nagyobb a jövevény elhajtja, így döntetlen lett, a kicsi hezitált, a nagy meg be volt szarva. És ostobák , úgy hogy méretüknél, mozgásuknál és értelmi színvonaluknál fogva, méltán kiérdemelték a dinó nevet. A kicsiket alapvetően nem bántják, de oda-oda csípnek nekik, talán bárgyúságból, hiszen a kicsik színesek, néhol kopaszok, de mindegy mert simán elfutnak a tohonya dinók elöl.
A tetők leengedése megtörtént, különösebb macera nélkül. kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény.
Ebéd a dinók egyik volt testvéréből, csirkepörkölt formájában, nokedlivel, kovászos uborkával. Egyet sétáltunk, majd szüleim lassan hazamentek. Én még kicsit pihengettem, a Hallgat a prairieből már a második kötetet olvasom, az elsőben elég sokat írt a férfi író, a nő szemével, érdekelne, mennyire hitelesen.
Ahogy kezdtek nyúlni az árnyak folytattam a munkát, befejeztem a tyúkól padozatát (hoztak 30-as facsavart), megforgattam az udvaron levő alomnak szánt szénát, most már vissza tudom tenni a tyúkól alá, szöszöltem kicsit a birkaól tetejével, majd a nyúlkifutón "felvarrtam" a öld feletti kerítést a föld alattihoz.
Besötétedett, a kicsik fele a dobozban, a másik fele a doboz mellett kucorgott a tyúkólban, de legalább már nem a kifutón kell összeszednem őket. A dinók bizonytalanul, kissé kétségbeesve keresték a helyüket. A kicsiket beraktam a dobozba, majd a dinókat betettem melléjük a tyúkólba. Persze egyik másik bárgyú vagy a dobozba akart bemenni, vagy a doboz peremén akart ülni, persze a doboz kicsi nekik, a pereme gyenge a "mázsás" súlyukhoz, mindkét manővernek a szenvedő kicsik "örültek" a legjobban. Még a dinók megpróbáltak az összes létező lécre felugrani, ami a hálón túl volt és az ól vázát alkotja, még a keresztbe levő merevítésekre is, csak az ülőrúdra nem. Dobtam be nekik szénát, de nem vették a lapot, végül lefeküdtek a deszkapadozatra.
Faunisztikai jelentés: szüleimet kikísértem a túlpartra, ott láttam fekete fejű, piros folttal vízi madarat, a csibéivel, sajnos nem ismerem annyira vízi madarakat, így nem merek fajt írni.

41. nap (07.10.)
Korai kelés, ezt most már nem is írom, a tyúkokkal kell kelnem, napkeltekor már járkálnak le-fel a ketrecben, mint egy állatkerti nagymacska. Kiengedés előtt beetetek, közben óriási vircsaft, tolakodás, türelmetlenkedés, veszekedés, futkosás. Mikor kiengedem őket, a kicsik megtámadják az etetőiket, ott vannak közvetlenül a ketrec előtt, a dinókat egyesével kidobálom a saját etetőjükhöz, a kicsiknek elkerített részről. Befejezem a nyúlkifutót, de az ól még sehol. Az árok betemetése is hazavágott rendesen, de szerencsére mindennel végeztem a kánikula előtt.
Kis pihenő után nekiálltam ebédet készíteni, rántott cukkini és rántott sajt, utóbbi vacsorára. A sajtot a házitejestől vettem kétezer forint kilója, 20 dekás darabot vettem, egy része már elfogyott, a többivel nem akarok kockáztatni és kíváncsi vagyok milyen bundában (nagyon finom volt). A cukkinit és a bundát feldaraboltam összekevertem rizzsel és a kutyáknak is adtam egy-egy porciót. Batyu nekiállt enni, Tutyi oda se jött, ő szag alapján ítél :) Később elfogyott teljesen, de gyanús, hogy a tyúkok besegítettek.
Ebéd után elmentem könyvtárba, hazatérve csak fél hétkor kezdtem el piszmogni  a nádtetővel. Túl meleg is volt és az árok is mély nyomokat hagyott bennem. El kezdtem rakni a leghosszabb nádakból a birkaól tetejét, majdnem átérték, a felénél kábé elfogytak, a következő hosszúságúak, olyan jó 30 centivel rövidebbek és akkor még vannak a kicsik, amiket kötésbe, fedésbe szeretnék rakni. Elméláztam, hogy mi van ha a levelek a gond, aki télen szedi, ugye csak a szálat szedi, akkor már nincsenek levelek, az enyém pedig szép "lombos" (Bélánál is fazonra kellett nyírnom, hogy kilásson), ezért egy még meg nem kötött nád adagról el kezdtem lenyesegetni a leveleket, sziszifuszi munka, bár nem nőnek vissza a levelek, de végtelennek tűnő folyamat.
A pesti vadász lábtörlője ugatott be, eszerint itt vannak, pedig még csak szerda van. Átmentem Feri bácsiéknál volt a találkozó, belém töltött kétszer két deci bort, így már szépen elbogarásztam a náddal sötétedésig.
A kicsik bementek a helyükre, a dinók fekve várták, hogy betegyem őket. Jó lenne ha felülnének a  rúdra, akkor kiszedném alóluk a deszkát és nem szarnák össze vastagon pillanatok alatt (természetesen a deszka helyét lehálóznám).
Faunisztikai jelentés: egy fehér gólya repült el közvetlenül a placc felett lomkorona szinten, ámulatba ejtő volt.
42.nap (07.11.)
Reggeli rutin, a csibékkel könnyebb lesz, ha már mindenki tyúk lesz (meg ha később kel fel a nap ...). Akkor már reggel nem igazán akarok etetni, menjenek vadászni, az éhség motiválja őket és a harmatos fűben könnyebben is találnak eleséget, persze most még muszáj etetni, növésben vannak.
Munka helyett egy nagy korai sétát választottam a kutyákkal, ennek ellenére a végén alig akartak hazajönni és később el is lógtak sunyi módon. Onnét figyeltem fel rá, hogy folytattam a nád kötözését és szemből  a bokorból egy macska ugrasztotta meg az egyik elcsellengő csirkét. Már tegnap kora este is láttam a macskát, akkor ellentétes oldalról a bekerített terület felől jött, a két kutya agyát eldobva húzta a lóbőrt, mikor odahívtam őket, egyből bezsongtak, de addigra a macska már lelépett, csak a szaga maradt ott hergelni őket, de most még a szagra sem tudtam odahívni a kutyákat, mert ellógtak.
Délelőtt Kolos meghozta a gyöngyösöket szülői segítséggel, ő az aki közzétette a felhívást, a nagyapjáé volt a terület. Vasárnapig be is vállalt egy itt tartózkodást.
A gyöngyösök nagyon aranyosak, nagyon picik, gyakorlatilag az ember tenyerében elférnek, mind a kilencen. Csíkosak, narancssárga a csőrük és a lábuk :) Napközben sajnos egyet félre kellett tennem karanténba, mert nem tudott lépést tartani a többivel és eltaposták, rossz a lába. Sajnos ők is "anyátlanok".
Most már a gyöngyösök a kicsik, a kiscsoportosok, a kopasznyakúak a középső csoportosok és értelemszerűen a dinók a nagycsoportosok. Úgy döntöttem a középső csoportosok kifutóját megnyitom, ha a dinók elboldogulnak, akkor a talpraesett kicsik is.
Kolos huszonéves fiatalember, nem a mainstream vonalat képviseli, úgy láttam a beilleszkedés könnyen ment. Annyi, hogy most vegetáriánus enü lesz pár napig az ő kedvéért, amit egyáltalán nem is bánok.
Rövid terepismertetés és tapogatózás után, úgy döntöttem építsünk karámot. Igazából a terület be van kerítve, de ha nem csak birkák lesznek, hanem kecske is, akkor meg kell védenem a facsemetéket a kecskétől, ha csak birkák lesznek, akkor is csak szokják meg a karámot, a szakaszos legeltetés miatt. (Idén valószínűleg nem fogok szakaszosan legeltetni még, nincs értelme, a taposási veszély elhanyagolható, a legelő kihasználtság nem számít most már és ami a legfontosabb a fertőzésveszély csekély.) Ha pár napig karámban tartom őket, akkor talán engem is hamarabb megszoknak, ha teszek-veszek körülöttük, végtére is, ha a másik területen akarok legeltetni, ahol most kaszálok, elég hosszú utat kell megtennünk szépen együtt.
Kolosnak nulla karámépítési tapasztalata volt, nekem pont kétszer annyi, mint neki, de valami homályos emlékeim voltak, talán filmekből vagy utazásról, hogy X alakú tartólábak megfelelőek lennének keresztrudakkal, könnyen kivitelezhető és ráadásul mobil is. (Cölöpözni nem akartam.) A drót, facsavar, szeg trióból a szegelést alkalmaztuk, a dróttal nem boldogultunk, a facsavart ki se próbáltuk a mennyiség miatt. szépen lépésről-lépésre kiforrott, hogyan és mit lehet összehozni, a módszer elfogadhatónak az eredmény, ha nem is túl stabilnak, de számomra néha kimondottan tetszetősnek tűnt. Kettőt összeraktunk, majd elnapoltuk a folytatást holnap reggelre, lábguberálási kezdéssel az erdőben, az X tartólábakhoz. Más munka folytatásának nem láttam értelmét, elmentünk a leshez a kutyákkal. A csibéket előtte összeszedtük, ami kettőnknek se ment könnyen, lévén még nem volt pijama idő és a kifutó is nyitott volt már. Elhúzódott a dolog, volt egy kis félelmünk, hogy már későn indulunk, de semmiről se maradtunk le. Mikor kiértünk a mezőre egy nyúl sikított néhányszor, majd egy őz ugatott. Felmásztunk a lesre, nemsoká három szarvast láttunk meg kicsit messzebb, majd közelebb is egyet, majd még kettőt. Közben az első háromból egy tucat lett, tehenek borjakkal. Kolost a kutyák bohóckodása is szórakoztatta, lassan besötétedett, hazaballagtunk, mindannyian.
Otthon a fehér dinók háta nem világított sehol az ól körül, hirtelen megijedtem, de Kolos közben rájuk akadt a másik oldalon a bejárati ajtónál telepedtek le.
Vacsora gyertyafénynél kettesben ;-) sokáig beszélgettünk, holnap reggel ennek böjtje lesz. Végre valaki, akinek ízlik a szőlőlekvár rajtam kívül! Még tavly főztem, ugyanúgy, mint bármely másik lekvárt, ledaráltam, a szőlőlét leöntöttem róla és megittam, csak a többi húsos részt főztem be. A magok természetesen benne maradtak, a legtöbb kostolót ez riaszt el, pedig főzéskor megpuhultak, semmi probléma, ha ráharap az ember. Ha édes vagy csemegeszőlőből készül, akkor cukor sem kell hozzá, az íze kiváló, eteti magát.
Faunisztikai jelentés: több mint egy tucat szarvas

43. nap (07.12.)
Reggel a szokásos cirkusz, egy picivel könnyebb, hogy nyitva a kifutó, így a dinókat nem kell egyesével átemelgetnem.
Folytattuk a karámépítést, lábguberálás az X-ekhez, majd összeszerelés több-kevesebb sikerrel. Birkák esetében a vizuális győzelemben bízok, hogy még csak meg se próbálnak kijönni, a kecskénél már húzósabb a helyzet, ők biztosan rápróbálnak, mit bír, mind a karám, mind az ól.
Hét körül elmentem vízért és boltba, négybe, füstölt sajtot akartam venni, de nem sikerült, van amelyikbe azt mondták, még soha sem kerestek.
Reggelre kölest főztem, választható feltétekkel, különféle lekvárok, méz és a vendéglátás kedvéért, kókuszreszelékkel.
Tízkor, öt-hat karám megépítése után abbahagytuk a munkát, azaz a karámépítést és el kezdtünk főzni. Kolos bevállalta a kenyérsütést, kicsit még dadog ez a procedúra neki, az eredmény esztétikailag erősen kifogásolható, de az íze nem volt rossz. Az ebéd rizses-sajtos-cukkinis-tejfölös egytálétel volt, paradicsommal, bónuszban ringlós süti gazdagon. kolos ebéd után egy sétát választott, nekem a blogírást kellett behoznom. Közben persze az állatok etetése, itatása, de ez a rész, munka és idő szempontjából jelentéktelen.
Délután megpróbáltuk a csibéket rávezetni egy hangyabolyra a kerítés mellett, de nem igazán sikerült. Tömegesen csak a kilapátoltra mentek rá, ha a bolyra kettőt hármat odatettünk, azokat hamar elűzte a masszív fekete sereg.
Később folytattuk a karámépítést, igazi tákolmányok születtek, már csak két méteres körüli darab hiányzik a nyúlkifutó mellől.
A csibék viszonylag korán elültek, a kicsik maguktól, a dinókat meg nem nehéz összeszedni. Vacsorára az ebéd maradékát ettük meg és mi is viszonylag időben elmentünk aludni.
Faunisztikai jelentés: gyöngytyúk csibék a területen, még ők a slágerek :)

44.nap (07.13.)
Indítás a csibékkel, kezdenek egyszerűsödni a dolgok, beetet, beitat, ól kinyit, nagyjából mindenki megtalálja a saját etetőjét. Sajnos a dinók miatt a heti egy takarítás nem lesz elég és egyre kevesebb esélyt látok rá, hogy felülnek a rúdra, kicsiknél viszont egyre többet, már mindenen ücsörögnek napközben, az ülőrudakon is, a legmagasabban levőn is.
Nem akartam Sztahanov módra munkával folytatni a reggelt, amíg Kolos aludt, elmentem sétálni a kutyákkal. Ahogy elhaladtunk a mező mellett, hívogatott kaszálni, lesz még alkalom. Gondoltam megkerülöm a hátsó területet kívülről, a dzsumbuj ellenére, ha már gumicsizmában vagyok. Közben találtam egy szép nagy őzlábgombát, ha már így alakult el kezdtem keresni, hazacirkáltam kosárért, de csak még egyet találtam nagy nehezen, slusszpassz. Reggelire kirántottam őket.
Délelőtt nádat kötöztünk, leveleztünk, csak egy pár kévére való maradt, mert elfogyott a madzag  (egy hete vettem egy gurtnit) és a csibeháló csomagoló drótja is.
Aztán ebéd, Kolos most a palacsintát vállalta be, én zöldbablevest főztem, mindkettő kimondottan jó lett. A palacsinta fahéj, karob és Kolos nem tudta letenni, szőlőlekvár ízesítéssel volt.
Beiktattunk egy csendes pihenőt, később felraktuk az összes összekötözött nádat a birkaól tetejére és két léccel lefogadtuk. Közben kicsit pityergett az eső, de teszteléshez kevés volt. Időben végeztünk, a csibék fele már elült, a másik felét beraktuk és elsétáltunk megint a leshez. most nem láttunk semmit, talán túl hangosan vitatkoztunk különféle teóriákról.
Mire hazaértünk besötétedett, a a dinóknak úgy látszik tetszik a deszka vagy csak megszokásból, de a fal mellett levő felhasználásra váró deszkákra ültek el.
Vacsorázni már se erő, se idő nem volt, megettük a maradék levest és egy kis fokhagymás kenyeret.
Faunisztikai jelentés: Kolos gerléket vélt felfedezni a lesről, de fölényesen leszóltam, kiindulva hogy viszonylag ritka madár és túl messze is voltak, túl sötét is volt az azonosításhoz, de másnap láttam egy párt világosban és kísértetiesen hasonlított a repülési sziluettjük az estiekéhez.

45. nap (07.14.)
Korai kelés, percek alatt végeztem a csibékkel, dolgozni nem volt kedvem és nem is láttam célszerűnek, mert ma megyek rackanézőbe biciklivel, 60km. Gombázáshoz se sok kedvem volt a tegnapi két darab per óra után, úgy hogy most először visszafeküdtem. Elfelejtettem ébresztőt beállítani, nyolcig aludtam, akkor akartam indulni, hogy visszaérjek, míg kolos itt van és felügyel illetve a faluban be volt foglalva az ebédem. Beszéltem még a vadász szomszédommal lovaskocsi kontakt ügyében, ha nyélbe ütném az üzletet. Kilenckor sikerült elindulnom.
Másfél órába telt a 30km-es odaút, egy részen ellenszél, egy másikon Háromfa és Tarany között, rázató nehezítette az előrehaladást.
A gazdák jó benyomást tettek rám, a rackák minden előnyét élvezték a tartásuk alatt. Nem abrakoltatnak, szénát is keveset vesznek fel az állatok, mert télen is megtalálják a maguk eleségét, nem érzékenyek az időjárásra, betegségekre (mély, vizenyős területen legeltetnek, ezért métely ellen ők oltatnak, ezen nekem is el kell gondolkodnom, mert bár nem annyira, mint nekik, de nekem is vannak vizes területeim, ha ott is akarok legeltetni), elléskor nem volt még gondjuk, a nyírásukra szívesen megtanítanak. Hátrányuk, hogy kisméretűek és borsos az áruk, de én a korábban felsorolt előnyöket sokkal fontosabbnak tartom. Rövid tanakodás után, három, már legalább egyszer ellett anyában állapodtunk meg és segítenek egy kos beszerzésében is. A fuvarozást is megoldják, valóban nagyon segítőkészek. Még egy csomó átfedés van tevékenységeink között, ahogy a gazdaságról beszélgettünk, de sajnos vissza kellett indulnom. Délben startoltam, odatettem magam, amíg bírtam, de be kellett látnom, egyig semmiképp nem érek oda az ebédhez, főleg, hogy az utolsó harmadban már csak poroszkáltam az úton, a sovány előző napi vacsora és a mai reggeli kevés volt a tekeréshez. Az öregek otthonának segítőkész közreműködésével negyed kettőkor ebédeltem.  A mai egy ilyen pozitív nap volt, Kolos is segített és sok mindent megcsinált míg elvoltam, persze nem csak ma, hanem az egész itt tartózkodása alatt, Kenyeret, palacsintát sütött, majd végig ő mosogatott, kitakarított, elment vízért, mentáért (hideg vízben áztatta be, még jobb, mint teában), sokat segített az állatok körül és hát együtt építettük a karámot és a nádtetőt, amíg tartott a nád. A hozzáállása is kiváló volt, feltalálta magát, hogy hol tud segíteni. Az idegen, új dolgokhoz érdeklődéssel állt.
Hazaérve elrendeztem az állatokat, záráson kívül más fizikai tevékenységet nem is terveztem, kipihentem a bringázást és rápihentem a következő feladatokra, ami a hét elején kötelező program: anyanyúl ól építése, karám és birkaól befejezése, erősen ajánlott: ringló lekvár készítése, gyékény kitermelése, fakultatív program: mentaszedés, nádvágás, kaszálás.
Kicsit agyaltam a placc beépítésén, téliesítésén.
Záráskor az egyik dinó felült a rúdra néhány percig, majd lebillent a többi mellé a deszkára.
Faunisztikai jelentés: gerle pár

46. nap (07.15.)
Reggel a csibék elrendezése után megint visszafeküdtem kicsit. Hét körül kitettem a gyöngyösöket a napra és el kezdtem javítani, sűríteni a karámot, látván a rackák méretét és ügyességét. Tíz körül megjött a meleg, elfogyott az anyag, abbahagytam a munkát. A stabilitást és a rudak randomszerűségét tekintve, úgy gondolom lesz még bőven korrekcióra szükség.
Elmentem könyvtárba, bevásároltam, vettem házitejet és sajtot. Hazaérve láttam, hogy a lisztes zacskó kiszakadt a hátizsákomban, hurrá! Eleredt az eső. A gyöngyösöket betettem a kinti  asztal alá, megetettem őket, majd jöttek a többiek. A dinóknak minimálisat adtam, a csibéknek rendesen. Nem működött a dolog, a dinókat képtelenség volt távoltartani, hiába a seprű, pofátlanul próbálkoztak. Most már nem olyan bambák, rájöttek, hogy a kicsiket, akarom mondani középsősöket, tudják terrorizálni és amint alkalom adódik meg is teszik. A középső csoport is így már tiszteletben tartja a nagyok erejét és egyből odébbhúzodik. Egy órába telt az etetés. A középsősök találtak valahol egy rést és a lekerített tyúkól alatti vésztartalék szénához és oda húzódtak be az eső elöl. A dinókat abszolút nem zavarta az eső. A szénába történő fekvésből se rendszert nem akartam csinálni, sem azt nem akartam, hogy idő előtt összeszarják és amikor majd kell, nem tudom használni. Gondoltam egy kis kajával kicsalom őket és amíg esznek lezárom a réseket. A dinókkal nem számoltam, keresztülhúzták a számításaimat. A csibék ragyogóan kijöttek a kajára, de amint elléptem szegelni, a dinók már ott is teremtek, a csibék arrébb és hát az eső miatt, már keresték is a réseket, persze én gyakorlatilag el sem tudtam kezdeni a szegelést. Megint seprű, megint hajkurászás az esőben ja és közben egy hét alatt ők is edzettebbek lettek, a terepet is jól ismerik már, így komoly kergetőzés alakult ki az ól körül. Mikor már úgy láttam világgá üldöztem a dinókat, el kezdtem szegelni, a középsősök ettek. Alig egy méterre voltam háttal az etetőnek, mikor hallom az erőteljes kopogást, hátranézek, látom, hogy a kakas egyedül eszik a csibék sehol. Elfogott a méreg, a közelség miatt nem volt szükség seprűre sem, gondoltam majd lábbal móresre tanítom, de az indulósebessége jobb, mint az enyém, pillanatok alatt előnyre tett szert, nem akartam annyiban hagyni a dolgot, a kezem ügyében levő kiskalapácsot hajítottam utána. Pechjére mostanában igen jól célzok, a kalapács eltrafálta a lábát, a kakas az árokban landolt. Az első elégedett pillanat után, rádöbbentem, hogy mit tettem, ezt nem így kellett volna. Egyrészt hiába levágás a sorsa az egy tudatos, fájdalommentes módszer (nem vagyok kíváncsi az utódaira és gyanús, hogy ha a kopasznyakú kakasok felnőnek szétgyalázzák) másrészt ésszel kellett volna győznöm.
Az eset tanulsága (amellett, hogy amint lehet a tyúkólat a bezárt, háztól arrébb levő területre kell telepítenem, mert a dinókat a placctól sem tudom távol tartani, ami pedig kezdetektől fogva tiltott zóna) a kakas, aki eddig mindenkit terrorizált, korra, nemre (párzási rituáléról még nem beszélhetünk) való tekintet nélkül, lévén ő a legerősebb, most csak pislogott a tyúkól padlóján, így múlik el a világ dicsősége. A középsősök zavartalanul mászkáltak körülötte, (a lezárás jól sikerült, de miután nem találtak utat a szénához, az ól feljárója alá tömörültek, párat feldobtam az ólba, a többi követte és rájöttek, hogy ott nem áznak, nem a nádtető lett jó, ponyva van rajta) később a dinók rá is lépkedtek a kakasra, senki nem bántotta, de nem is féltek tőle. Az erőnek, a terrornak, az önzőségnek vége,  empátiát nem adott, nem kapott. A szememben kegyetlennek tűnő cselekedetet nagyon tompítja, hogy azóta is, folyamatos köztük a a kőkemény, gátlástalan fizikai erőszak!?
A középsősük ugye már az ólban voltak, ahogy a kakas is, még három dinó felment magától, a másik kettőt a  fal mellől szedtem össze. Hogy teljes legyen a kép, Béla el kezdett ásni ...

47. nap (07.16.)
Reggel nagyjából mindenki tudta, hol a helye, két dinót kellett átdobnom a saját etetőjükhöz, de ők is ott maradtak, nem kezdtek el ólálkodni. A kakas külön kapott enni, inni az ólban és csak utána raktam ki a fűbe. Az élelem önálló megkeresése nem igazán működik, a kicsiknél sem, ezért a napközbeni etetéseket közvetlenül egy kiásott hangyabolyba illetve a környékére fókuszálom. Amíg a középsősök ettek, a dinókat távol tartottam, majd mehettek ők is, őket egyáltalán nem zavarják a hangyacsípések, néha egyet-egyet vakaróznak. A művelet viszonylag jól sikerült, mert az egyik dinó esti etetésnél sem hagyta ott a hangyabolyt, inkább ott vájárkodott. Végre. Az ólba nagy nehezen mindenki betalált. Napközben kitakarítottam az ólat, a középsősök kaptak szalmát, a nagyok nem, mert úgy sem arra ülnek, a rúd kilátástalan, a dinók egyszerűen képtelenek "repülni". A középsősök közül nyolc is a rúdon ücsörgött jó darabig, de aztán éjszakára odahúzódtak a többihez a szalmára, nekik olyan egy méter a repülési magasságuk, már most, míg a dinóknak az ólba bejutás is problémát okoz, lefele is ... (Van egy olyan trükk, hogy a magasan levő ólak bejáratához nem létrát vagy rámpát tesznek, hanem csak cölöpöket, ahol cölöpről-cölöpre a tyúkok felrepülnek, míg a ragadozó nem tudja megközelíteni a bejáratot.)
Ma reggel a csibék kiengedése után, elvittem sétálni a kutyákat. Egyszer csak a két kutya hörgött, morgott, gondoltam, hogy találtak valamit a nagy fűben. Odamentem, egy macskaméretű kisrókát inzultáltak, hogy sérült volt vagy csak ijedt és azért nem futott el, azt nem tudom, de a két kutya módszeresen felváltva harapdálta, ő meg próbált védekezni. Fogtam egy botot és agyoncsaptam egy ütéssel, lezárva a történetet. A nyakát törtem el, szinte azonnal kimúlt, újabb trauma a kakas után, de ez egy tudatos, megfontolt, még ha csak pár pillanat alatt is, szükséges cselekedet volt.
Napközben főleg a nyúlólat eszkábáltam, fát gyűjtöttem, a nagykaput kitisztítottam, megnéztem hol kell javítani, kenyeret sütöttem, boltban, könyvtárban voltam. Vacsorára tejbegrízt csináltam a maradék házitejből, ja és a kefirgombák is abban dolgoznak.
Faunisztikai jelentés: egy kis róka :(

48. nap (07.17.)
Reggel a csibék lerendezése után kaszálni mentem, hát ja vissza kell rázódni (és még nádat is kell vágnom, eldőlt, ponyvák lesznek az esőzáró felületek, a nád csak szigetelés és lélegző födém lesz).
Visszatért a kánikula, bár ma többször is borongós volt az ég, ami tompította. Korai ebéd, rántott sajt rizzsel. A kutyák kezdenek szintén átállni a házi kosztra, már ebből is egész szépen ettek. A dinók pofátlansága addig terjed, hogy beleesznek a kutyák tányérjába, amikor kajálnak, nem merik bántani őket, mert ugye tudják, hogy nem szabad, de Tutyi azért odakaffantott.
Délután bolt, vettem üvegeket, a holnapi lekvárbefőzéshez, szeget, spárgát (csak műanyag volt) és egy marhakötelet (nátrium-benzoátot elfelejtettem, szalicilsav már nem kapható). Befejeztem a nyúlólat, már csak a nylont kell rá rögzítenem, itt az lesz a vízzáró réteg, mivel deszka tetőt készítettem neki és arra szépen rásimul, erre jön még majd valami téliesítés gyanánt, valószínűleg kukoricaszár. Leszedtem a ringlót, szép fekete volt most már. Apropó, van egy középső csoportosom, akinek full fekete a tollazata, dea legérdekesebb, hogy a lábszára is fekete! (én eddig mindenfelé csak sárgalábú tyúkokat láttam, tollazattól függetlenül)
A csibék és tyúkok etológiájáról litániákat lehetne írni, de most sem energiám, se időm nincs, hogy az ostoba, könyörtelen, csak a kajáról szóló világukról írjak.
Faunisztikai jelentés: este a placc felett nagyobb testű madarak repültek el, furcsa hanggal, talán valamilyen vízi szárnyasok lehettek és egy őz töketlenkedett a töltésen, nem találta a visszautat, "majdnem" nekem jött.

49. nap (07.18.)
Ismételtem a tegnapi reggelt, annyi különbséggel, hogy vittem egy kapát és kitisztítottam az ottani kaput is, hiába na próbálok készülni a birkák érkezésére. Bár nagy talány, hogy hogy fogom hozzászoktatni őket, hogy velem jöjjenek (a karám az első opció). A rackák éberek, ijedősek, fürgék esély sincs megfogni és kötélen vezetgetni őket (a második opció a merinó kosbárány, őt lehet vezetgetni). Jelenleg ugyanilyen nagy talány a gyöngyösök. Szintén nagyon ijedősek és még a kopasznyakúakat tekintve is iszonyat gyorsak, amikor kaját viszek, akkor is menekülnek, nem toporzékolva tülekednek az etető körül. Lassan két hetesek ideje lenne kiengednem őket kifutóra, a többivel nem ereszthetem össze őket, a koruknál és a méretüknél fogva nagyon kicsik még. A kaszálásnak "szerencsére" hamar vége szakadt, a kaszafejen eltörött az ék, ami a fába feszül, elfáradt az anyag.
Szüleim korán megérkeztek és hozták a két nyúlánk nyúllányt. Feltettem vizet a kakas forrázáshoz, közben a nyakműtét meg is történt, de a vízre még kellett várni pár percet, addig behúzódtunk az árnyékba és beszélgettünk. Tutyinak ennyi idő elég volt, hogy kivegye a kakast a vödörből és kikezdje a mellét, mindig történik valami ... Szegény kakasnak a törött lába teljesen odavolt (annyira azért nem, hogy a kajáért ne próbáljon meg kepeszteni törött lábbal is).
Szüleim elmentek a termálba, én még tettem vettem kicsit, aztán elmentem orvoshoz, mert tegnap este belelépte egy rozsdás szögbe. Kimondottan figyelek az ilyesmire az állatok miatt, de azért most megtörtént, persze nem kellene papucsban szaladgálnom a deszkahalmon, bár egy tetanusz ilyen helyen sosem árt, most 10 évig lépkedhetek a szögekbe. Át is jelentkeztem akkor már ide háziorvoshoz, egy afro-amerikai háziorvosom van, ja itt a világvégén.
A kakasból az egyszerűség kedvéért pörkölt lett, megebédeltünk szüleimmel, majd elmentem velük Barcsra könyvtárba, a helyi a héten zárva lesz már.
Este elindítottam a lekvárfőzést, a legnagyobb lábosomhoz való adagot kimagoztam, ledaráltam, megfőztem cukor nélkül. Nem vittem túlzásba a főzést, nem volt türelmem ott álldigálni, de nekem amúgy is sokszor híg lekvárra van szükségem (keményet csak gombóchoz, buktához használok). Este tíz lett mire végeztem. Fürdés, vacsora, a maradék pörkölt, ágy.
Faunisztikai jelentés: na most talán egy nagy vidrát láttam a töltésen a fejlámpám fényében, de nem lehetett rendesen kivenni, megállt, majd visszafutott.

50.nap (07.19.)
Tyúkok, visszaalvás, majd fél nyolc körül nekiálltam kimagozni a többi ringlót. Egy lábosra valót le is daráltam, majd elmentem ebédelni az öregek otthonába, rántott hal volt majonézes burgonyával, nem hagyhattam ki. Elugrottam boltba dunsztos üvegért, az hogy lehet, hogy egy üres üveg, fedővel, 130 forint, míg egy natúr lecsó 185?! Aszem egy párat kellene ennem.
Hazaérve főztem még egy adag lekvárt. Az elsőt nátrium-benzoáttal, ezt a másodikat valami "spéci" befőző keverékkel, szintén cukor nélkül, s lesz egy harmadik, amit sumonyi recept alapján készítek el. Kóstoltam 7 éves szilvalekvárjukat, kemény állagú semmi baja, az ecet a titka, meg hogy nem kell kevergetni órákon keresztül, ja és darálni se kell :)
A két nyúllány úgy néz ki jól érzi magát, bejárják a területet, legelésznek, köröket futnak, ilyet Béla nem szokott :) A tyúkokkal a helyzet egy fokkal jobb, etetésnél elég a jelenlétem, de ha hátat fordítok nekik, azonnal ott teremnek, ugyanez a helyzet a placcal, csak míg etetni napi háromszor etetek, addig a placc non-stop állóháborúvá alakult. A két szófogadó "méla" kutyát is kitúrják a helyükről a fal mellől. A kannibalizmus sem probléma, a kakas cafrangjait simán kilopták a kutyák táljából. Hogy valami pozitívumot is írjak róluk, most már este mind betalál, reggel  már csak egy van, amelyik percek alatt talál ki (az összes többi dinó és középsős, egymáson taposva ömlik ki az ajtón, amikor kitárom). És lőn, a ma éjszakát, kettő már a rúdon töltötte.

51.nap (07.20.)
Reggel az egyik középsős nem jött ki az ólból, csak ült kábultan, valamelyik nagy meglékelte a fejét, karanténba tettem. Elintéztem a lekvárt, aztán még lustálkodtam egy darabig. Úgy döntöttem leszüretelem a maradék ringlót a tető fölül, hiszen nem nagy vesződés, nem fárasztó, az egész úgy zusammen nem hosszú időtöltés. A végén viszont kapom a finom, egészséges lekvárt. Már egy üvegből is rengeteg finomságot tudok enni.
Mikor végeztem nekiálltam főzni karfiollevest és káposztás tésztát. Most a zöld maradékot, már háromfelé kell elosztanom, Béla kapta a "nehezebb" részeket.
Kora délután egy régi jó zalai ismerős érkezett. Könnyen beilleszkedett, természetkedvelő, természetjáró ember. Körbevezettem, beszélgettünk, hamar elment az idő. Esti etetés után, gyors be a faluba kávéért, ha már elindultunk, megmutattam a fürdő környékét is és hát a falut, mivel kétszer is végigmentünk rajta.
A nagyok és a középsősök halálra idegesítettek most már mindkettőnket. Hagyján, hogy közlekedni nem lehet tőlük, de elöl hagyni pláne nem lehet már semmit. Se ruhát, se edényt, se ételt. Végül azért csak sikerült beleenniük a ringlóba és a Zalából hozott meggybe, kajsziba.
Este egy nagy sétát tettünk, nagyjából mindent megmutattam a rám vonatkozó részekből. A lesről most két ünőt láttunk kijönni legelni. Vacsora a telihold fényénél, friss kenyér, főtt tojás, házi zöldségek. Éjszakába húzódóan vagy beszélgettünk vagy a kutyák ugatását hallgattuk, különösen Batyu volt aktív.
Faunisztikai jelentés: két szarvas ünő

52.nap (07.21.)
Etetés, itatás, nyitás, visszafekvés. A szomszéd vadász telefonált, hogy éjjel lőtt egy vaddisznót és egy "kis" adag kajával megtámogat. Szívet, májat, tüdőt, oldalast kaptam. A napom nagy részét ki is tette a főzőcskézés, Gordon Ramsay módra.
Azért sikerült szert tennem egy kis szakmai segítségre is a tegnap érkezett vendégem révén. A konyhai villany működik, a láncfűrészen a lánc feszes és éles és traininget is kaptam belőlük. A nagy kaput is el kezdtük összehozni, de arra már nem sok idő maradt.
Először a kutyáknak tettem fel a tüdőt (pejsli leves), megcsináltam a májat Marshall módra (vékony pár milliméteres fektetett szeletek, borsos lisztben megforgatva, forró olajon pár perc alatt megsütve), a szívet pörköltnek, ahogy a szarvasnál is, az oldalasokat lesütöttem. Két tepsire való volt, így amíg a második adag várakozott megfőztem.
Közben még két régi jó ismerős érkezett a debil városi kényelemből, mintha már láttam volna ezt a bizonytalan téblábolást nem olyan rég, ja igen a dinóknál. Testi erejüket kihasználva, viszonylag simán bevittük a tyúkólat az elzárt területre. A kései ebédet már ott etettem a középsősöknek. Fekvés, árnyékkeresés és már véget is ért a városi villámlátogatás, de tyúkól bevitele felér egy áldással.
A máj kiváló lett, a szívpörkölt is finom volt, az oldalas, bár nagyon gusztusosan nézett ki, kimondottan rágós volt, az előfőzött is, a kenyér osztatlan sikert aratott. (Sajnos elfelejtettem képeket készíteni a nagy kapkodásban.) A pejsli eleinte hamar fogyott, később unalmassá vált, vittem Ladynek is, ő nem nyamnyogott felette.
Pár óra múlva az utolsó vendég is távozott, egy laptoppal szerette volna fejleszteni a multimédiának nevezett részlegemet, amely jelenleg egy xilofonból áll, de sajnos a táp nem stimmelt.
A középsősök és a dinók eleinte állandóan visszajártak, a nagyokat könnyű volt távol tartani, mert ők csak a kapun keresztül tudtak közlekedni, a középsősök még átférnek a vadkerítésen, őket extra adag kajákkal szoktattam az új helyhez. Az elülés sem ment egyszerűen, be-beültek az ólba, de aztán egyszer csak hirtelen mind nekiiramodott, vissza a régi ól helyének közelében álló létrához és ott húzódtak meg. Ezt kb. háromszor eljátszották, feltettem az egyik etetőt az ólba, így szép lassan, olyan fél óra alatt mind felmászott és lassan követték a dinók is őket, most már négy ül a rúdon az ötből. Sajnos ma is regisztrálható egy haláleset, a karanténba rakott középsős kimúlt. Pedig tegnap kicsit jobban lett, felállt, nézelődött, de ma szép lassan megadta magát.

53.nap  (07.22.)
Etetés az új helyen, éjjel semmi probléma, mindenki épségben megvolt. Van egy műanyag cilinder formájú önitató, nagyon praktikus csak a tyúkok nem tudnak belőle inni, lecseréltem egy lábosra, a középsősök teakiöntője még marad, bár ahogy láttam a lábosból is tudnak inni, felröppenek a peremére.
Egy nagy mosogatás után elmentem a könyvtárba, ebéd otthon, karfiolleves és vaddisznó, majd otthon folytattam a blogírást.
Estefelé rendbe szedtem a tyúkólat, rögzítettem a ponyvát, az ülőrudakat, visszatettem az alátámasztásokat a padlóhoz, ahol kellett ott a segédlábakat is alátámasztottam, kitakarítottam, lecsibehálóztam a kaput, majd a maradék ringlót és meggyet kimagoztam, még egy adag lekvárhoz. Kicsit későn szólok, de tavaly ettem egy fele kajszi fele meggyből készült kevert lekvárt, nagyon finom volt, nekema kajszi magában túl édes, a meggy túl savanykás, a párosítás viszont remek volt. Ez a ringló-meggy majd kiderül milyen lesz, de olyan jó eredményt nem várok, kicsit több cukrot is adtam most hozzá.
Délután kitettem a gyöngyösöket a kifutóra, nem volt menekülés, röpködés, a dobozból alig mertek kijönni, nagyon ijedősek. Egy óra múlva kábé előmerészkedtek és kicsit körbe is járták a terepet, együtt mozognak, mint az összeláncolt lábú rabok :) Hagytam őket még, aztán este mikor nagyobb a mozgás és nem is tudok rájuk figyelni, óvatosan betereltem őket és visszafordítottam a dobozt függőleges helyzetbe, vége a mai kimenőnek.
A hét elejére kitűzött feladatok közül, a gyékényszedést elnapoltam (elheteltem). Ahol süti a nap, ott már kezd elszáradni, de nálam az árnyékban még bőven jó. Rozsdás szöggel lyuggatott talppal nem is akartam erőlködni, a nádvágás is elmaradt, részben az előző okból (igazából mindkettő szar meló, nem fut utána az ember). A nyúlól meglett és egész pofás is, három oldalra is kilátnak egyelőre. Sajnos 11-15 között nincs árnyékuk az ólat leszámítva, alatta hűsölnek az jó hely, télen viszont majd örülnek a napfénynek. A karám sem lett kész teljesen, de közben kiderült, hogy a birkák nem jönnek a héten, így még hallogattam, egy ponyva lett feltéve az árnyékoló részre csak. A mentaszedés elmaradt, végiggondolva szárítva még legalább két évre elegendő van, így inkább zölden szedem kb. szeptember végéig, októberig és most inkább hideg vízben áztatom. A lekvárfőzést túlteljesítettem, mert közben világossá vált, hogy ennek most van a prioritása és aktualitása.

54. nap (07.23.)
Reggel tikok, majd elindítottam az utolsó lekvárt. Erőt vettem magamon és elmentem nádat vágni, egy közepesnek mondható helyet találtam és majd két adaggal hazavittem. Kicsit treníroztam még a vasárnap félbemaradt kaput, nagyjából elfogadhatónak tűnik, még alatta kell egy kicsit mélyíteni (vagy a hálóból egy sort levágok, a keret most már lehetővé teszi) és az ajtófélfa oszlopot cserélni.
Tíz óra felé befejeztem a munkát, a meleg miatt. Dőlnek rám a félvödör vizek napközben. Ebédre a maradék majd fél fej káposztából csináltam cvekedlit, elrendeztem a lekvárt és az állatokat, majd elmentem könyvtárba.
A gyöngyösök délelőtt is, délután is, kifutón voltak, most már egyre jobban élvezik a zöldet. Kicsit elbóbiskoltam, arra lettem figyelmes, hogy nagyon bújnak a dobozba, azaz valamitől megijedtek. Nézem Tutyi hempergőzik előttük panorámában. A mozgó felmosó rongy halálra rémítette őket :)
A többi szárnyassal nem boldogulok, egész nap csak a kaját várják, nem különösebben aktivizálják magukat. Ma kiástam nekik egy hangyabolyt, de csak néztek bután, csak a kaját várják. kicsit megforgattam a szénát, hátha nekiállnak kapirgálni, de semmi. A takarmányveszteség viszont gyakorlatilag zéró, az utolsó morzsát is felszedik, de én nem ebbe az irányba akarok menni.
Kenyeret is sütöttem, ezek most szépen "megkeltek", jó magasak lettek, bizonyára a sok kefirtől, amit beletettem. Bizonyára, mert nagyon finom lett, már-mér sütiszerű.
A középsősök közül négyen berepültek Bélához délután, vagy unalmukba, vagy inkább kajakeresési szándékkal, hiszen a Béla itatója, nagyon hasonlít az ő adagoló táljukhoz. A négy kalandor kicsit lemaradt a vacsoráról, köztük volt a fekete lábú, tollazatú tyúkocska is, Bíró Ica nevet kapott Zalából.
Vacsorára oldalas volt, bőven jutott Tutyinak és Batyunak is. A nyulak a káposztát eltüntették. Béla termeli becsülettel a zöldet, nem tudom hova akar nőni, de adagolom neki rendesen, szerencsére van bőven. A kiásott földet visszahúzkodtam az üregébe, úgy látom edzőpartnerek leszünk.

55. nap (07.24.)
Éjjel betámadtak minket. A kutyák hörgésére és Tutyi nyikkanására ébredtem. Pattantam, mint a húr, fejlámpa fel és ki az ajtón, ha már az ágy mellett levő machetét ott felejtettem egyből fordultam a ház sarkánál támaszkodó vasvillához.  Aki el tud menekülni, elmenekül, aki nem tud vagy nem akar! ... nincs pardon. Kimondottan kerüljük a bajt, de ha a baj megtalál minket, azonnal szembefordulunk vele. Két kóbor kutya volt, egy kicsi fehér és egy nagy sárga. A hídon át távoztak és onnét is jöhettek. Még végig pásztáztam a területet (szerencsére könnyű őket kiszúrni, mert világít a szemük), ellenőriztem a jószágokat és visszaaludtam. Reggel meló tízig, addigra megjött a kánikula és elég is volt. Megint egy jó adag nád (mostanában nem számolom, remélhetőleg, így többet szedek), befejeztem a kaput, kicseréltem az oszlopot, jobban mondva megfordítottam, de új lyukat kellett neki fúrnom, a régit egyszerűen nem is lehetett látni. Nádvágás közben újabb kaland, A kutyák kicsit odébb megszorítottak valakit, nagy futkorászás volt, mire odaértem mindenki szanaszét volt, szerintem egy felnőtt róka lehetett és simán kicselezte őket.
Aztán hosszú pihenés vette kezdetét, jobban mondva két  részletben, mert egy ebéd mindenkinek (a dinók kivételével) periódus szelte ketté. Én rizses-cukkinis-sajtos egy tál ételt ettem, sok paradicsommal, szezonális menü.
A tejfogyasztást próbálom kordában tartani, hétfő és csütörtök két-két liter házitej és hétvégén egy bolti, de nem könnyű, mondjuk a mai, szerdai nap. Evidens, hogy tejelő kecskét kellene tartanom. Így utólag bevállalnám elsőnek őket, ők a legnehezebbek, az egyértelmű, de azonnali hasznot hoznak, igaz a többi állat akkor sokat csúszott volna és egyelőre úgy néz ki racka (cigája) birkát nehezebb szerezni, a tejelő kecske később is hasznos lesz, csak a laktációs időt kell figyelnem és az se baj, ha Feri bácsinál megvolt a kukoricatörés és a szüret, másban nagyon nem tudna kárt okozni.
A gyöngyösök nem kispályáznak, bár még mindig nagyon félénkek, már most röptében, fél méter magasságban levadásszák a lepkéket. Ígéretes takarmányozási fajnak tűnik. Egyébként a baromfitartásból a következő fontos tapasztalatokat vontam le: kotlós mindenek felett, ez a normális, ez a természet rendje, jobban gondoskodik, jobban óvja őket és engem is tehermentesít. Különböző korúakat nem szabad nevelni, extra munka, extra macera, ha mégis elkerülhetetlen a legkisebb méretűekkel kell kezdeni. Nehezen, de nevelhetők vagy inkább hozzászoktathatók bizonyos dolgokhoz, igen ez utóbbi a helytálló, hozzászoktathatók, türelemjátékkal. Hústermelés szempontjából egyelőre a nyúl egyszerűbbnek tűnik, tojás szempontjából pedig ott vannak a gyöngyösök, na majd még később visszatérek erre.
Este befejeztem a karámot, kipótoltam mindenhol, ahol úgy gondoltam, sanszos, hogy ki tudnak bújni. Már csak etetőrácsot kellene eszkábálnom, sajnos méretek sehol sem fellelhetők, talán a gazdaboltban van és onnét tudok másolni.
Vacsorára az ebéd maradéka volt, jutott a kutyáknak is, Batyunak igen ízlett.

56. nap (07.25.)
Éjjel újra visszajöttek a kutyák, pontosabban csak a nagy sárgát láttam elpucolni, ebből nem lesz rendszer, fokoznom kell a tűzerőt.
Reggel nádvágás, kínomban visszamentem az első helyre. Szép, hosszú, vastag a nád, csak elfelejtettem, hogy mocsaras is a terület. Ahol az utóbbi időkben szedtem, ott száraz volt a talaj, valószínűleg ezért is csenevészebb a nád, de mivel száraz volt, viszonylag könnyebb és tisztább volt a meló. Itt mindjárt süllyedés, sár, kosz, még egy adagra valót se tudtam kukázni. Úgy terveztem a kánikula alatt megkötöm (madzagot már vettem) és felrakom a nádat, hogy lássam pontosan hányadán is állunk. Bizakodom, hogy több nem kell egyelőre, mert elfogytak a helyek. Vagy várok, amíg a gyengébbek megerősödnek (nincs értelme vágni, ugyanannyi darab kb. harmad annyi mennyiség, hosszban, vastagságban), vagy majd télen ráerősítek, ha befagytak a kis vizek.
Könyvtár, ebédre túrós tészta, na ez ízlett mindkét kutyának. Este más munkához nem volt kedvem, kenyeret sütöttem a kánikulát megelőzendően.
Az állatok, a dinókkal gyakorlatilag nincs gond, nem tudnak kijönni az elzárt területről és önmagukhoz képest egész jól cirkálnak. A középsősök átvették a szerepüket, bár annyira nem pofátlanok, de ugye jóval többen vannak és ők még átférnek a kerítésen, ami nagyobb baj, hogy az önálló táplálékkeresési hajlamukat gyakorlatilag elvesztették, erősen gondolkodom, hogy a napi kétszeri etetés bevezetését előrehozom. A kicsik nagyon félénkek, a középsősök, ha tehetik bántják őket, így csak órákra vannak kint, amíg tudok rájuk figyelni, lehet kell egy külön ól nekik. A nyulak szépen esznek, főleg a vizesebb területről, a mindenféle, nagy levelű "gazt", az egyik lány tegnap prüszkölt, remélem csak csiklandozta valami az orrát.
Kiolvastam a Hallgat a prairiet, az első kötet nagyon betalált, sokszor fogok rá emlékezni, hivatkozni, a második kötet kicsit döcögösebben ment, nagy részt kapott benne a vallási háttér, erős, dogmatikus, szűklátókörűséggel, az pedig nem érdekel. Szivesen olvastam volna még az írótól, jól ír (a fordító Benedek Marcell volt), de se itt, se Pécsett nincs másik műve, ahogy a kortárs szerző, Bojner, másik oldalról iródott könyve sem.
Faunisztikai jelentés: mivel ma borongós volt az idő, kihasználtam és elmentem biciklivel a többi tó felé. A nagy gulya pont az út mellett legelészett, láttam őzet a töltésen, a harmadik tónál nyolc szürke gémet számoltam, láttam barna réti héját és egy vaddisznó etetőnél jó pár gerlét.

57. nap (07.26.)
Éjjel épp hogy visszafeküdtem kis dolgom végeztével, mikor hallom a kutyák morgását, majd a lavórt a mosatlannal leesni. Kifutottam, kutya el, de utána durrantottam egy riasztó tölténnyel, remélhetőleg ettől megfelelően megijedt és többet nem látjuk. Reggel a híd előtt a fűben találtam meg az egyik fakanalat úgy néz ki azt is elejtette ijedtében.
Kicsit tettem-vettem, sütit sütöttem a szokásos karobos-fahéjas csigát. Elmentem könyvtárba, boltba, hazaérve tojást főztem és a tegnap este készített krumplifőzelékkel, jó sok hagymával, borssal és főleg majoránnával meg két babérlevéllel, megettem.
Telefonon jelezték, hogy akkor ma délután hoznák a rackákat. Sajnos a kosbárányról lemaradtam, az előző napokban vették meg, végül 14 ezerért a 36 kilós állatot, nagyon jó ár és ráadásul helyben van. Két eladó volt, kifizették, de még nem vitték el őket, gondolkodom, hogy ráígérek, mondjuk 17-et. A rackák tenyésztésre vannak, három anya egy kos, egy nagytestű merinó tökéletes lenne téli vágásra, addig szépen ellegelészne velük.
Van egy holland lakosa is a falunak, hozzá irányítottak kisbála ügyben. Beszéltem vele, jövő héten, ha jó minőségű, vesz magának is nekem is, 300-400 forint lesz az ára. Neten 300 körül mozognak, de ez helyben lenne és segítene leszállítani is, segítőkésznek tűnt ő is. Feri bácsival lebeszéltem a kukoricaszárat, azt sem kell messziről hozni. Ponyvákat kell még vennem, tetőlécet és elvileg akkor minden adott a téliesítéshez.
A rackák eléggé kikészültek az úttól vagy inkább a hőségtől, háromlábuk összekötve utaztak. A gazda jött egy barátjával, aki a fuvarozásban segített, ő kicsit megijedt a hídtól, "A sóhajok hídja", de a végén már egyedül hozta át rajta a kost. A karám jól funkcionál csak most kívül vannak az állatok :) kb. egy perc múlva kitörtek, inkább nyitva hagytam nekik egy darabot, most azt használják kapunak. Megerősítettük a rendes kapukat, hogy legalább az elzárt részről ne jöjjenek ki és fussanak világgá. Gyorsan körbevezettem a vendégeket, az ex-gazdának nagyon tetszett az "ocean view", a másik inkább gazdálkodói szemel nézelődött. Megdicsérték a betárolt szénám minőségét, hízott a májam. Mindketten főállású gazdálkodók régóta, remélhetőleg gyümölcsöző, építő jellegű kapcsolatot tudunk kialakítani, hiszen itt laknak nem messze. A rackák valóban nagyon félénkek, óvatosan és csak pár méterre tudom megközelíteni őket, aztán eloldalognak. Szűk két hetünk van, hogy összeszokjunk, utána át kellene hajtanom őket a másik területre.
miután távoztak átmentem Feri bácsihoz, nem titkolt szándékkal, hogy igyunk egy fröccsöt az izgalmakra. Rackatulajdonos lettem, ennek hirtelen "súlya" van. (Nem csak méretben, hanem anyagilag is ők viszik a prímet, eddig Béla volt a csúcstartó ötezer forinttal, a rackáknak 25 darabja, a kopasznyakúak és a gyöngyösöknek 200 volt, míg a nyúllányok 3500-at kóstálnak fejenként.)
Bezártam, megettem a maradék krumplifőzeléket és mentem aludni. Tutyi és Batyu zárkózik Bélához a kaját illetően, lassan mindent megesznek, a főzelékről először csak a szószt lefetyelték le, majd a krumplit is eltüntették, pedig azért általában nincsenek oda a kutyák.

58.nap (07.27.)
Éjjel semmi zűr, reggel mindenki megvolt. Tegnap elfelejtettem említeni az új fajok találkozását. A kos egy udvarról jött, így neki nem volt újdonság a többi állat, az anyák viszont leellenőriztek mindenkit, főleg a nyúllányoknál időztek, mert ők is nagyon kíváncsiak voltak az új szerzetekre, percekig szimatolgatták egymást. Batyu megállt a kos előtt, egy darabig farkas szemeztek, aztán jobbnak látta elsomfordálni :)
Reggel gyorsan összekopácsoltam egy vödör keretet, hogy ne tudják felborítani, majd átmentem a marhatelepre, hátha tudok tőlük nyalósót venni. Kősót használnak, de tudtak segíteni, hol kapok Barcson illetve még egy jó tanáccsal elláttak, szelénest vegyek, mert a ez a környék szelénben nagyon szegény legelőket tartalmaz.
Délelőtt eltekertem Barcsra és vettem nyalósót meg répát is, az összeszokást segítendő. A nyalósónak is kopácsoltam egy keretet, egy domború deszkadarabra (pedig olyan "szép" műanyag tartót árultak) és odatettem a két répát is, de egyelőre nem fogékonyak rá, még a vízre sem. Hát nem egy atomtudósok az biztos, egy egyre vékonyodó árnyékcsíkot néztek ki maguknak a kerítés mellett, a hőség elöl. Mikor elfogyott az árnyék áthajtottam őket a nagy diófa alá.
Délután mindenki sziesztázott kivétel nélkül. A gyöngyösök egyre kíváncsibbak, kicsit kísérgettem őket este felé, de vigyázni kell velük, mert nem annyira érzik az óljukat, ami egy oldalára fordított papírdoboz, hanem bárhol meglapulnak vélt vagy valós veszély esetén. Három hetesek, de a két méter magasra történő repülés, landolás és ott megülés, már simán megy nekik, nagyon ügyesek. Még mindig együtt mozognak, mint a rabok :) Beraktam nekik a kettes létrát, hagyj gyakoroljanak és ha rászoknak, akkor már nem kell őket óvnom a többiektől sem.
Mivel az atomtudósok nem fedezték még fel a vizet, sem a sót, sem a répát, trükkhöz kellett folyamodnom, betereltem őket a karámos részbe, majd elhelyeztem a cuccokat az átjáróba, többet nem tudok tenni.
Faunisztikai jelentés: na nézzük az állományt, 9 gyöngyös Somogyvámosról, 31 középsős Sumonyból, 5 dinó Bábolna-Pécs vonalról, Béla Gyűrűfűről, nyúllányok Mozsgóról, a kos Görgetegről, az anyák Taranyból, Dutyi és Bagyu a helyi erők és én.

59. nap (07.28.)
A reggeli etetésnél változott a felállás, a kos, aki ismeri az abrakot, amint eljövök a tyúkoktól, a dinók etetőjéhez megy szippogatni. A tegnapi trükk, hogy az átjáróba teszem a cuccokat, bevált, használják a sót, a vödröt, de előszeretettel járnak rá a dinók itatójára, ami egy lábos, így betettem a tyúkól alá, hogy ne férjenek hozzá. A répa nem kellett nekik, megkapták a nyúllányok. A kos félénken, de már elfogadja tőlem az abrakot kézből, az anyáknál maradt a 3-4 méteres hűvös távolság.
Dolgozni nem volt kedvem, meg vasárnap is van, inkább elvittem a dögöket sétálni, mostanában kicsit el lettek hanyagolva és rám is rám fért. Sokat elrohangásztak, de végig velem jöttek, jól elfáradtak, alig bírtak hazavánszorogni.
Nekiálltam nádat kötözni, tipikus kalákás meló, legutóbb kolossal vitatkozva, hamr el is röppent az idő, most a kalákát egy rádió biztosította, ráadásul horvátul.
Ebédre főtt tojás erdész szalámival (elvileg a tárolás 20 fokig okés), aztán délután szieszta. Este felé csináltam a középsősöknek egy ülőlétrát az ólba, nagyon meleg volt, nem szabad és felesleges is ilyenkor dolgozni.
A gyöngyösöket sokat pásztoroltam, egyre többet jönnek ki, csak az a baj, vissza nem annyira mennek. Azon gondolkodtam érdemes-e nekik egy magasabb, normálisabb kifutót kreálni, hogy ne kelljen őket figyelnem vagy úgy is átlógnak a komolyabb kifutón is. Végül maradtam a figyelésnél és a reménynél, ha mégis meglógnak, visszajönnek. Az a baj, ha majré van és egy el kezd repdesni (az is elég, ha lemarad a csapattól) a többi is bepánikol. A repülésben jók, de irányítani nem tudják magukat. Például mikor vissza akarnak menni a kifutóba és felreppenek a kerítésnél, gyakran az egész 3 méteres kifutót átrepülik és a túloldalon, szintén kerítésen kívül landolnak :)
Este még áthívott Feri bácsi, belém töltött 3 fröccsöt, meg 3 cső főtt kukoricát, jól esett, leginkább a tudat, hogy gondolt rám.
Mire visszaértem a tyúkoknál ramazuri volt, az egyik deszka eltört (elképzelni sem tudom hogy, beléptek volna a birkák?!) és a szék, ami tartja az egyik rudat fel volt döntve. Úgy hagytam, a dinók már hevertek, két középsős pedig a kaotikus állapotoktól nem zavartatva, már a rúdon ült. Az új létrát még nem használják. A gyöngyösök ma kint alszanak, nem a hőmérséklet a probléma, csak a doboz nem túl nagy ellenfél egy ragadozónak (vagy kóbor kutyának), de az ablakom alatt alszanak és a két szőrcsomónak is a szeme a pályán.
Faunisztikai jelentés: megint egy őzet zavartam meg a töltésen ivászat közben, Feri bácsi szerint borz dézsmálja a kukoricáját, a jelek arra utalnak, öt-hat tő kidöntve. A séta alatt is készítettem néhány képet, az "egyszerűbb" élőlények témakörrel, nem kell mindig "pandákat" fotózni.

60.nap (07.29.)
Reggelinél most a birkákra kell figyelnem, mert ha nem vagyok ott, egyből leuralják a tyúkok etetőjét. Amúgy elég sokat vannak együtt, főleg a dinókkal, ők már kezdik megszokni őket, főleg az szembetűnő, mikor a tyúkok elülnek, ott álldogálnak körülöttük. Most már úgy gondolom, valamelyik birka léphetet fel az ólba és ő alatta szakadt be a deszka.
Etetés után javítás, újabb merevítéseket tettem fel, felülről csavarozva, így erősebb, csak akadály takarításkor és alulról is megtámasztottam. Ez a támasztósdi ilyen tili-toli játék, mivel terepen áll az ól, a lábak nagy része alá van támasztva, de ha egyiken módosítasz, a többinek is módodul a magassága, sanszos hogy néhányat visz magával.
Öcsi, a kos hozott neve, már nem tart tőlem, szerelés alatt folyamatosan próbálta ellopni a szerelőkosárban levő papírdobozt.
Még a hőség előtt, egy oszlopot is leraktam a féltetőhöz, a legnecesebbel kezdtem, a lépcső mellett, ne hogy a végén boruljon az egész terv.
Miután végeztem elmentem könyvtárba. A tej kérdés egyszerűsödött, mert egy idős néni  kiül és megvárja mindig az autót, felajánlotta, hogy hagyjam csak ott az üvegeimet, majd ő elintézi. Vettem sajtot is a házitejestől, mert a maradék cukkiniből rizses-sajtos ebéd lesz, most erre vagyok ráállva, legközelebb majd rántom, mert úgy is szeretem. A cukkini most nagyon olcsó, sajnos a másik kedvencem a padlizsán viszont nem és a faluban nem is kapható. Előjegyeztettem túróra is a tejesnél csütörtökre, túrós tészta lesz a menü, a tésztát nem gyúrom, mert egy személynek pocsékolás, pedig egészségesebb és laktatóbb is, na majd télen.
Hazatérve a kicsiknek és a középsősöknek etetés-itatás, a többieknek csak itatás. Pusztulat hőség van a napon, de szerencsére itt a tó mellett, az erdőben, nem annyira kritikus, csak az itatásra kell figyelnem. Estig pihenés, néha kicsit kísérgettem, terelgettem a gyöngyösöket, ha nagyon elkalandoztak. Egyre érdeklődőbbek, egyre többet túrázgatnak és most már kezdenek összekapcsolni a kajával, ha meglátnak nem menekülnek, hanem meg-megindulnak felém. A birkáknál is a feszült figyelmet lassan leváltja a kíváncsiskodó, várakozó érdeklődés. Csak vizet kapnak, meg a nyalósó van kint illetve próbálom őket magamhoz csalogatni kukoricával, egyelőre még csak Öcsinél működik a dolog, de nála kifogástalanul :)
Este viharos szél támadta, hajlítgatta a fákat, egy-két ágat le is kapott, fodrozta a tó vizét, de csapadéknak semmi nyoma, pedig nagy a szárazság, ahol nincs árnyék a fű felett, ott már teljesen kiégett.

61. nap (07.30.)
Éjjel motozás a doboz körül, az ablak alatt. Kimegyek, Batyu bent a kifutóban! fekszik ártatlanul, háttal a doboznak, mintha őrizné. Benézek, négy gyöngyös bújik a sarokba rémülten, na most mi történt?! Pásztázok mindenfelé a fejlámpával, semmi különöset nem látok, sem a gyöngyösöket, se tollakat, se vért. Közben jön egy felhőszakadás, ami egy gyöngyöst kikerget a közeli bokor alól. Elcsípem, mielőtt Tutyi rámozdulna. szóval mégis ők voltak, nincs itt szó semmiféle ragadozóról, semmiféle őrzésről. Valószínűleg a vihar közeledtére a gyöngyösök el kezdtek mozgolódni a dobozban, ez volt kint a második éjszakájuk, a motozásnak a kutyák nem tudtak ellenállni a sötétben. Talán elég ügyesek voltak, hogy elmeneküljenek, úgy ahogy amelyik a bokrok elöl jött elő és nyomokat se látok, hogy bajuk esett volna. Visszamegyek még egy lámpáért és esőkabátért, hát ha a többit is megtalálom. Egyre nagyobb részt nézek át, főleg a barangolós helyeiket, de nem járok sikerrel. Nem volt értelme tovább a sötétben kutakodni, az öt gyöngyöst behoztam a házba és visszafeküdtem. Éjjel többször megismétlődött a felhőszakadás, a gyöngyösök, ha élnek, egyedül éjszaka a viharban ...
Reggel egy gyöngyös a doboz helyén kuksolt, megörültem neki, hat. A többi vajon hol lehet és miért nem jött vissza? Etetés közben, már hallok gyöngyös segélyhívó hangokat, jól megkülönböztethető és szerencsére jó hangos is. (Sokan rémisztgetnek, hogy később gond lesz a nagy hangjukkal, de én riasztónak fogom fel.) Két, egymástól és tőlem is messze levő helyről hallom az éles csipogást, megpróbálom becserkészni őket. Az egyik szemből, de messziről, az elkerített terület mögötti erdőből szól. Ehhez indulok először, ez jön messzebbről, őt érzem nagyobb veszélyben. A másik segélyhívás, oldalról fele olyan távolságról szól. Próbálok óvatosan közlekedni az erdőben, egyrészt, hogy abba ne maradjon a csipogás, az egyetlen támpont, másrészt, ne hogy elijesszem a kétségbeesett csibét az ellenkező irányba, az erdő mélye felé. Jó nagyot kerülök és hátulról közelítem a hang forrását. A hang alapján itt vagyok nagyon közel, de sehol se látom. Már majdnem belebotlok, mikor felfedezem. Lent kerestem az aljnövényzetben, közben egy ágon ült másfél méter magasan. Próbáltam terelni, de megrettent, elrepült, elfutott, de legalább jó irányba, mivel elhallgatott, esélyem se volt megtalálni, felhagytam vele és indultam a másik hang felé. Már jóval közelebbről szólt az ólhoz képest, megláttam őket, mivel mint kiderült ketten voltak. Őket szépen vissza tudtam terelgetni. Nyolc. A kilencedik valahol az erdőben. Folytatom a reggeli rituálét, megint hallom, de már  őt is közelebbről, megint megyek. Kiszúrom, de most sem sikerül terelni és újra eltűnik a szemem elöl. Csendben várok, hosszú percek múlva újra el kezdi a csipogást, na most sikerül jó irányba egy jó nagy adagot terelnem, most már meglesz. Nemsoká már a kifutó kerítésénél sípol.
Átgondolva az éjjel történteket, új kifutót építek, leginkább a jelenlegi kopasz, füves területet akarom lecserélni dzsumbujosra, hogy jobban, nagyobb biztonságban érezzék magukat és akkor már a kerítést is kicsit normálisabbra csinálom, még ha csak fél méter magas is. Találok egy jó helyet az elkerített területnél, a kerítés, két vasággyal lesz a hátfal, egy kis tölgy az egyik sarokban állandó árnyékot nyújt, szőlő-bokros a másik sarokban. Mikor végzek beengedem őket, egy helyet kihagytam a számításból, ott nem zárt jól a kifutó, egy perc múlva megtalálják :) Javítom a hibát.
Jól elhúzódott az idő, gyorsan beszerző körútra indulok, kukorica, tetőléc, zöldség. A fűrésztelep zárva, ott nem járok sikerrel, a marhatelepen csak jövő héten tudnának kukoricát eladni, irány a jóval messzebb levő gazdabolt. Az eladó tudja, hogy biciklivel járok, rákérdez, hogy akarom elvinni, válaszolok, hogy hozok még egy zsákot és két részletben. Felajánlja, hogy egy darabon elhozza kocsival zárás után, úgy is abba az irányba megy haza. A zöldségesnél, helyi termelő, krumplit, zöldbabot, káposztát és kukoricát veszek, összesen 600 forintért.
Hazaérek, etetés-itatás, a saját ebédemmel igen csak megcsúsztam, így egy sprotnis halkonzervet eszek rizzsel. Rápihenek a kukorica cipelésre, szerencsére ma nincs az a kánikula.
Kimegyek az elágazáshoz talicskával, még üresen is messze van :) de nincs gond visszafelé sem, tolerálható a távolság.
Később elmentem a holland falubelihez a szalmabálák felől érdeklődni. Sajnos rossz minőségű volt, amit hoztak neki, nem vette át, de felajánlotta, hogy próbáljuk meg a körbálát felbontani és a gépével újra bálázni kockává. Meghagytam a telefonszámomat, hogy kipróbáljuk a technikát, még ha fából vaskarikának tűnik is.
Esti etetésnél, már az anyák figyelmét is felkeltette Öcsi abrakoltatása, ők még kézből nem esznek, de ha kiszórom és távozom, azonnal ott teremnek. A gyöngyösöket éjszakára, kint hagyom az új kifutón, bőven van menedékhelyük, már nem is a dobozba ülnek el.
Vacsorára káposztás tésztát csináltam, mindenkinek ízlett, a nyúllányoknak a takarólevelek, Bélának a torzsája, Dutyinak és Bagyunak kompletten, egyébként mostanában mindent egyből befalnak. Napközben durcás voltam rájuk az éjjeli gyöngycsibés kaland miatt.
Faunisztikai jelentés: egy nem túl szimpatikus kígyó, rendre odakapott a tyúkoknak és kirepültek a gólyák is, esetlenül tébláboltak a templom körül a faluba és egy a töltésen is ellépkedett a híd előtt. Nyakig láb madarak, mégis nagyon szépek.
62.nap (07.31.)
Reggel mindenki megvolt, épen, egészségesen, a gyöngyösök nem a széles nyílású dobozban, hanem a kerítés, az egyik ágy és egy deszka közötti szűk búvóhelyen lapultak meg.
Leraktam még két oszlopot különösebb nehézség nélkül, így most már a hátsó sor készen is van, majd eltekertem Feri bácsiékhoz egy adag kukoricát ledaráltatni. A kézi darálóm sajnos csúszik pár napot. Visszafelé együtt indultunk, amikor eszembe jutott, hogy uborkát kell vennem a tejfölös uborkasalátához, ami paprikás krumplival szándékszik az ebéd lenni. Feri bácsi szólt a feleségének, hogy hozzon nekem, ne kelljen ezért bemennem a boltba. Helyre kis üvegházuk van a falubeli házuknál. Jövőre fólia sátraznom kell vagy aquapóniáznom vagy mindkettőt, kora tavasszal a fóliát elkezdeni, ősszel az aquapóniát. A birkákat át kell paterolnom a másik területre, ami minden szempontból praktikusabb, azaz "át" kell építeni az ólat.
A fűrésztelepen is jártam, a héten zárva vannak, de jövő héten valószínűleg tudok kapni hulladék tetőlécet.
Elkészítettem a paprikás krumplit, sajnos elfelejtettem egy darab kolbászt beledobni ízesítés végett és az hiányzott. amúgy nem a kedvencem, de most a tejfölös uborkasalátával kifejezetten jól esett. Batyu megette, Tutyinak nem kellett, majd este újra próbálkozom.
Ebédnél bevetettem a kukoricadarát, vízzel bekeverve, dobtam egy marékkal a dinóknak, egy másodpercig se gondolkodtak az új élelmen. A középsősök eleinte furcsállották, de aztán úgy tűnt, így első alkalommal, jobb, mint a csak száraz táp. Jobban is csúszik és nagyobb darabok vannak, könnyebb felcsipegetni. A dinóknak is valószínűleg nagyon ízlett az a marék, mert később a középsősöknél próbálkoztak Jeanne d'Arc módjára, nem ismertek lehetetlent, keményen meg kellett küzdeni velük.
Könyvtár, bolt, blogírás, etetés. Alkonyatkor a szokásos sírás-rívást adták elő, főleg a középsősök, (a dinóknak alig van hangjuk) amikor fentről egy héja csapott le, ahogy láttam elvétette, de jó nagy kuss lett hirtelen. (A hústermelés szempontjából a nyúl másik előnye, hogy "néma", bár Béla múltkor mikor temettem vissza az üregét, sírva futkározott körbe-körbe.)
Elérkezett egy újabb hónap vége. A rezsi jelentéktelen, a villanyóra 5.4-et mutat, pedig már jó a szobai villany is, azaz jó is volt. Egy kislámpát szereltem fel és annak a kapcsolóját kapcsolgattam, de nem akart világítani, nézegettem mi lehet a gond, aztán ott is hagytam. Később kiderült, hogy csak a fali kapcsoló volt "off" állásban, véletlenül egyszer a sötétben rányúltam és lőn világosság :)
Az 50 mikronos szűrőt kellett cserélni, 800 forint, majd neten rákeresek a mosható verzióra. A gázpalack elég rendesen tele van még. A kevés szemetet a boltnál kidobom a kukába. Más költség nincs, azaz de, múltkor is elfelejtettem a telefont. Kártyás vagyok, csekk nem jön, de ilyen rezsi mellett kimagasló a költsége, túlnyomórészt a szervezkedések miatt. Mosni nem mosok, szüleim heti-kétheti-háromheti látogatása tehermentesít ez alól. A lehetőség adott lenne, csak rá kellene kötnöm egy mosógépet a búvárra, a villanyszámla megbírja, de majd egy pedálosra szeretnék szert tenni. Amúgy sok ruha nem fogy mostanában, pont tegnap volt az első reggel, mikor nem volt elég a hideg miatt a rövidnadrág+papucs öltözet hajnalban. Utazás, Barcsról egy buszjegy, aszem 300 forint.
Cukor pont másfél kiló fogyott el a két hónap alatt, túlnyomórészt a lekvárhoz, káposztás tésztákhoz, karobhoz, fahéjhez. Emellett mézből fogyott el kicsit több, mint két üveg, de ez ugye helyi termelőtől van és egészséges. Olajat nem számoltam, de talán a harmadik üveget fogyasztom és egy kiló zsír is elment a vadakhoz, igen pazarlóan.
Önellátás terén a lekvár és a menta lett felmutatva (meg a kakas, de ő internátusban volt), hát ez nem sok, de alapanyagokat vásárolok, zöldséget, tejterméket helyi termelőktől. Kenyeret sütök, sokat főzök (néha csalok, főleg haltermékek terén, konzerv, mirelit egy tó mellett ... ) és keveset járok az öregek otthonába menüzni.
Az állattartás diverzifikáció terén újabbakat lépett, már csak kecske, rézpulyka, fodros lúd, kacsák hiányoznak egy standard alaphoz (nagyjából ilyen fontossági sorrendben is). Az ólakat kell véglegesítenem (a ponyvák megjöttek), kukoricatöréskor téliesítenem. Takarmányozás, takarítás, etetés alakul.
Erről a második hónapról, nem mondhatni el, hogy szaggattam az istrángot, de ez nem is cél.
Közösségépítés terén, leltár szerint, két vendég és egy "táborlakó" jött. Vélemény, kritika, kérdés, megkeresés nulla. Jelenleg mizantróp énem felülkerekedik és nem is óhajtok foglalkozni ezzel a Magyarországon teljesen hallott kérdéssel. Inkább fókuszálok egy létező, értelmes feladatra, a gazdaságra. No meg a készülendő plusz egy szalmabála szobára.

63.nap (08.01.)
Etetés után leraktam az első oszlopsort is a féltetőhöz, majd elmentem könyvtárba. Sajnos a tejestől, valami oknál fogva nem kaptam túrót, de mivel otthon várt a tejföl és rá is voltam hangolva vettem egy túrót a boltban.
A délután nyugisan telt, múltkor kihoztam a könyvtárból Sinclair: Oil! című művét. Sinclair (Upton) naturalista író, akiket különösen kedvelek, leírja a kőkemény valóságot és mellette rámutat a fontos dolgokra, az élet lényegére. Ami megdöbbentő, hogy jelenleg is ugyanazokkal a problémákkal küzd a világ, mint az akkori Amerika, ugyanazok a pitiáner mozgatórugók irányítják az emberiséget. Spekuláció, olaj, ingatlan, kamat, reklám stb. csak most már globálisan folyik az agyament "játék". Jellemünk szegénységi bizonyítványa, mindamellett értelmi színvonalunké is, hogy több mint száz év alatt, nem hogy kikászálódni nem tudtunk belőle, hanem még jobban belegabalyodtunk a kicsinyesség önző hálójába. Igaz, mindig újabb és újabb emberek születnek ebbe a világba és ahhoz túl ostobák és tudatlanok vagyunk, hogy más, elődeink, hibájából tanuljunk. Hiúságunk pedig nem engedi beismerni saját korlátolt képességeinket, ez már nem matek lecke és nem az iskola, ahol kiderül, hogy a legegyszerűbb dolgokhoz is hülyék vagyunk.
A nagy sikerű Vérző olaj című film is ezen könyv alapján készült, elvileg, de a film inkább csak súrolja a könyvet. A történet gyakorlatilag teljesen más, a mondanivaló is, a témakör és a díszlet épül a könyvre. A film két karakterre van kihegyezve, Daniel Day-Lewis méltán söpörte be az összes létező díjat, a valaha látott legnagyszerűbb színészi alakítások egyike.Paul Dano is kiválóan formálja meg a karakterét.
A könyvtárban egy polcon van Sinclair és Solohov, megvan Az új barázdát szánt az eke és A feltört ugar is, majdnem azokra nyúltam rá, de már mindkettőt olvastam és emlékeztem Sinclair chicagói vágóhidakról írt művére, ami szintén hasonló korban játszódik és nagy hatással volt rám annak idején.
Este újabb hívatlan vendég érkezett, a héja. Nem az egészen jól sikerült zöldbabfőzelékemre volt kiváncsi, hanem a csibékre. Már próbálkozott korábban is, a tyúkok reakciója alapján, de most láttam is. Szerencsére sikertelenül járt, amikor jön, nagy rohanás a szőlőtőkék alá és másfélóra síri csend, semmi sipákolás.
Záráskor ittlétem legjobb és legviccesebb jelenete játszódott le. Benyitok a területre és látom, hogy a kos bent áll a tyúkólban, hátán már egy dinó kényelmesen elülve, tiszta brémai muzsikusok :)
Szerencsére nem történt sérülés, ki tudott tolatni és az ólnak sem lett semmi baja, nem a kos súlyához lett méretezve. Fél órával a jelenet előtt raktam vissza az egyik alátámasztást, ha az nincs, minimum megint deszkatörés. Ilyen mértékű szerencsém talán nem is volt a sok bosszúság ellenében, az állás módosult Murphy 1000, én 1. Murphy az ezredik pontját akkor kapta, mikor a kos a hatalmas, széles, elálló szarvával be tudott kalimpálni a félig nyitott ólajtón. ...

64.nap (08.02.)
Rendhagyó módon kezdjük a Faunisztikai jelentéssel. etetés után sétálni mentem a két döggel. Nem egy atléta típusok, de a legsűrűbb, leglehetetlenebb aljnövényzeten is keresztülfúrják magukat, csak mennek, csak mennek, a két szőr, nem lennék a préda helyébe. Láttam egy szép nagy szarvas ünőt, pont olyan viccesen szökdelt, lábait fel és maga alá húzva, mint a rajzfilmekben ahogy ábrázolják. Két mezei nyulat is láttam, de ők már messziről kiszúrtak és elinaltak. Egy őzre majdnem ráléptem a másik terület kerítésénél, a páfrányosban.
Bementem a faluba, a megrendelt és megérkezett ponyvákat felvettem a postán. Ilyenkor nem a posta címét kell beírni, mert "értelemszerűen" azt gondolják, hogy az ember a postán lakik, hanem, hogy "postán maradó". Előző nap este telefonált a holland falubeli, hogy mégis sikerült bálát szereznie, elmentem megnézni azt is és ki is fizettem 100 darabot, 90-es méretűek.
Délután Balatonról hazafelé beugrottak szüleim, elhozták a kukoricadarálót, váltás ruhát, hajnyírót stb. és egy dinnyét is vettek a faluban.
villámlátogatásuk után átnéztem Feri bácsihoz, két fröccsöt és két cső kukoricát tolt belém, majd javasolta, hogy húzzam be a szomszédos telken lekaszált szénát. A tulajdonosok nem járnak ki, csak a bírság elkerülése végett kaszáltatnak. A kánikula megtette hatását, az erdő melletti kis sávot leszámítva, forgatni sem kellett, csak összehúzni. Másfél óra alatt nem végeztem vele, rám sötétedett. Aszem idénre a szénamennyiség biztosítva van, szép kis "ajándék".
Az etetés a tyúkoknál egyszerűsödött, mindenki kukoricadarát kap. A birkáknak egy marék szemest szórok szét, a tyúketetés idejére, azzal lekötöm őket addig. Mivel nagyon ki van égve a fű és leginkább a szőlőt, nádat egyéb bokrokat kajálják, egy kis akáccal segítek be nekik. A jó pár héttel korábban kivágott fák, majdnem teljesen elszáradt lombját is szívesen fogyasztják. A nyúllányok a szívem csücskei, végtelenül barátságosak, elém futnak, érdeklődőek, kíváncsiak (persze meg a kajára, amit viszek) simogattatják magukat, kedvesen beleesznek a kosárba és némák :) Béla úgy néz ki, tűzszünetet akar kötni az ásást illetően, egyáltalán nem bánom. A gyöngyösök kezdik saját életüket élni, a kifutóban már alig látni őket. A héja ma is jött, ma sem járt sikerrel.

65.nap (08.03.)
Nem is nagyon emlékszem a két nappal ezelőtt történtekre, érdemleges dolog biztos nem nagyon történt. elfelejtettem említeni, hogy a héten feltörtek egy pincét a másik terület szomszédságában. kicsit rendbe tették, kaszáltak, ez-az, mindjárt azt gondolták érték is lesz az épületen belül.
A rackákat tesztelem, tényleg mindenevők, főleg a kos és a legidősebb anya. Nád, csalán, parlagfű, pramper (tüskés dszumbuj) mind mehet.
A másik dolog,amit még nem írtam a szénakakukk kiderült, hogy aranyvessző, most jól is látszik, ahogy virágzik a fürtös, sárga virágkoszorú a tetején. Kiváló méhlegelő, úgy hogy abba is hagyom a kaszálását, jól fog jönni egy kései virágzású tömeglegelő jövőre a méheknek. Szintén invazív faj, Amerikából jött, tíz év múlva Magyarország menta és aranyvessző nagyhatalom lesz. Egyébként gyógynövény is, vesekő eltávolításához ajánlott.
Este kitakarítottam a tyúkólat, a nyulaknál is leszórtam a bogyós részeket, majd elmentem összehúzni a maradék szénát. Nem lesz egyszerű hazavinni, széles tiszta út csak nagy kerülővel van és az sem talicska kompatibilis.
A héja ma is jött, nem láttam, de a hangok alapján úgy gondoltam sikerrel járt, mivel az egyik csibe hangja túlságosan magasról érkezett, de az esti népszámlálásnál mind megvolt. Most hogy ez a kopasznyakúak életrevalóságát jelzi vagy a héja ügyetlenkedését vagy csak pusztán szerencse és a következő öt rablása sikeres lesz, azt nem tudom. Egyébként a középsősök el kezdték feltúrni az erdőt, akkora zajjal vannak, mint egy szarvascsorda :)

66.nap (08.04.)
Etetés után a ház előtt sarlóztam le a füvet a birkáknak vacsorára. Érik a sárga ringló is, szedtem belőle egy gyümölcstálra valót és a hatalmas körtefáról is elkezdett potyogni a termés. Sajnos ott a lódarazsak leuralták a területet, aszem kikaszálom és kénytelen kelletlen sötétben fogom összeszedni a hatalmas ízletes körtéket.
A szalmabála szállításra tíz óra lett megbeszélve, gondoltam addig kenyeret sütök és az egyiket odaadom nekik. Gyúrás előtt csengett a telefon, hogy ha ráérek, mehetek most is. A hollandnak volt egy embere, aki segített, egy ezressel honoráltam én is. Felét felraktuk egy trailerre és elvittük. A hídtól ők is megijedtek, a holland át se jött, a segítő is jobbnak látta inkább az út mellé lepakolni. Aztán ők visszamentek a második feléért, addig én hordtam be, helyet csinálva az újabb szállítmánynak. Nem soká jöttek, lepakoltunk, elmentek én folytattam a behordást. Fél egyre végeztem, négy órás kemény munka volt, eléggé kikészültem, elviselhetetlen a hőség. A bálákkal jól is jártam, meg nem is. Az anyag kiváló (valószínűleg schwarz, mert tele van kalászfejjel) a méret is igen jó, csak a kötözés szar. Három már a pakoláskor széthullott és van még tíz-húsz darab, ami közel áll hozzá, már "kanyarodik". Alomnak, takarmánynak (egy szétesettet bevittem a birkáknak, rávetették magukat, a kos ki se jött belőle sötétedésig) kiváló, építkezéshez nem túl szerencsés, de én csak egy átmeneti, első verziós szobát akarok rakni belőle, tapasztalatszerzésnek kiváló, tanulópénz.
Ebéd az öregek otthonában, brokkoli krémleves, három szelet tarja tört krumplival, csemege uborka. Estig fekvés, mozdulatlanul :)
Etetés után szereltem fel ülőrudakat, méter magasra, nagyjából a végleges helyükre, záráskor megszámoltam, tizenkét középsős már azon is foglalt helyet. A dinók feladták a rúdra ülést, elfekszenek a padlón.
67.nap (08.05.)
Etetés után séta a kutyákkal. Napkelte után fél órával már száraz a fű, nincs harmat se, sivatag lettünk. A korábbi monszun éghajlatot most sivatagi követi. Persze a hőség elviselhetetlen továbbra is, lehet sokaknak csak annyiban tűnik fel, hogy meleg van még a légkondicionált irodából a légkondicionált autóig elsétálnak, de ennél sokkal komolyabb dologról van szó.
Az állatok szenvednek a hőségtől, isznak, mint a gödény, már aki hozzájut, háziállat, vadállat egyaránt. A birkák napközben meg se moccannak, egy nagy diófa alatt hűsölnek az erdő sarkánál. A szárnyasok szabadon választhatnak, de talán őket zavarja legkevésbé a meleg. Béla a pincéjében hűsöl, aminek lassan akkora a bejárata, hogy meglátogathatom odalent. (Nehéz megítélni, hogy a kihordott föld mennyisége, az csak a szélesítésből vagy esetleg továbbásásból ered, de egyelőre úgy gondolom csak a szélesítésből, hogy könnyebben tudjon menekülni a felszínről. Így most feladtam az ásóversenyt, mert én szintén csak az üreg szájába tudom visszatuszkolni a homokot, megint leszűkítve az üreg bejáratát. Értelmetlen ide-oda pakolgatnunk a homokot, úgy hogy most várok és figyelek, ha nincs több friss homok, rendben, kiegyezünk a jelenlegi autópálya szélességben, ha lesz friss homok, a hőség ellenére, akkor vagy a La Manche Csalagút szerű lejáratot akar vagy továbbásott. Jó lenne valahogy bekukkantani az üregébe, talán egy tükörrel és egy fejlámpával megpróbálom.)
Visszatérve a hőségre, a nyúllányok kifutója a legrosszabb, de úgy gondolom, az ól alatt a földben, ha nem is üregben, jobb idő van, mint a föld felett árnyékban. A két kutya bírja legkevésbé a hőséget, vagy a fal mellett a porban, vagy a pincelejáratnál a porban csinálnak vackot maguknak, de az öreg majd egész nap zihál. Szerencsére se várandós, se nagyon fiatal állatom nincs, nekik kiváltképp problémás lehet a hőség.
A növények nem szenvednek, legalábbis a fű már nem, mert teljesen kiégett. A fákon a kiégett levelek pár százalékos arányt képviselnek jelenleg, de ez könnyen tovább romolhat. Szerencsére van egy "aranyháromszögem" a placctól, a kúton keresztül az árokig és az erdő széléig, ott buja zöld a növényzet még mindig, köszönhetően az árnyéknak és a sok víznek, nem túl nagy terület, de a nyulakat eltartja. Ha nincsenek növények, nincsenek állatok sem, ez a tápláléklánc. Persze itt még nem tartunk, például idén a takarmánytermés kimondottan jónak mondható, de ez a hosszú szárazság időzíthette volna magát máskorra is ...
Séta után könyvtár, ebédre túrós tészta, túró a házi tejestől, a kutyák is behabzsolták. Ebéd után kis pihenés, majd elindultam apám elé, aki busszal érkezett, hogy segítsen beszénázni illetve letakarni a szalmabálákat. A bálák most U alakban vannak lerakva, mint a leendő helység, csak most dupla falvastagsággal, most közé akarom egyelőre a szénát behúzni, míg nem lesz pajta.
Kipróbáltuk a kukoricadarálót, flottul ment, kábé tíz perc alatt le lehet darálni a napi adagot. Mivel magam állíthatom a darálás szemcseméretét, nem olyan lisztes porszerű a darálék, jobban felveszik az állatok és kevesebb a veszteség is.
A beszénázást szintén a Magyar Néprajzban látottak szerint terveztem elvégezni. Mégpedig, kell fogni két jó háromméteres, többé kevésbé egyenes, legallyazott rudat. A két rudat át kell szúrni a boglya alatt és hordágyszerűen, különösebb nehézség nélkül lehet cipelni. Az első két fuvar egyszer, egyszer ledőlt, aztán a többi már nem. Megtanultuk hamar, hogy fel kell mérni a boglyát melyik irányból érdemes átszúrni, szépen le kell boglyázni, mint a lovaskocsit, villa a közepébe. A rudak egyensúlyozására, pozícióban tartására, a boglya korrigálására is hamar rá lehet érezni.  Nagyon szépen könnyedén ment a folyamat, elégedett voltam. Belegondoltam milyen szar lett volna, ilyen hosszú, kátyús úton talicskával jóval többször fordulni.
Vacsorára otthonról hozott "ökokolbászt" ettünk. Valójában ez egy sváb spórolós megoldás. Kétharmad rész hús, egy harmad rész főtt krumpli, püré formájában bekeverve, úgy hogy nyugodtan hívhatjuk ökokolbásznak is. Egy hátránya van, kevesebb ideig áll el. Ez volt az utolsó, a tesztpéldány. Most kezdett bagzani a krumpli a karika egyik szárában, Batyu és Tutyi örömére. Szóval eddig áll el kábé, aszem februári füstölés volt. az alapanyag pulykacomb és libaháj, a sváb verzió természetesen disznóból van.
Faunisztikai jelentés: ebéd utáni pihenő alatt, a téli kert bejáratánál levő diófára egy őszapó! csapat szállt le. Egészen bizonyos, nem keverem össze a mindennap látott barátcinegével. Az őszapók heten-nyolcan alkották a csapatot, jól megfigyelhettem őket, tollazatukat, a testüknél kétszer hosszabb farkukat, aztán tovalibbentek.

68.nap (08.06.)
reggel etetés apai segédlettel, rövid séta, majd el kezdtük leszűkíteni és lefóliázni a szalmabála-széna szendvicsházat az eső ellen, amíg felhasználásra illetve áttárolásra nem kerülnek. A szalmára függönyöket, pokrócokat terítettünk, a nylon szakadás nélkül, könnyedén felment. A leszorítást deszkákkal és apám által "hozott" módszerrel végeztük el. Azaz madzagot vetettünk át, melyek végén, logó pozícióban téglák voltak megkötve. A logó téglák súlya ideálisan leszorítja a nylont. Ez is nagyon szépen, hamar ment, persze majd a vihar és az eső leteszteli.
A busz indulásig volt még idő, ezért átszereltük a zsanérokat a nagy kapun, így a birkák ha kijönnek, nem az út felé, Feri bácsi irányába tudnak menni, hanem a ház mögötti területre. Sőt, ha a kapu 90 fokban van nyitva, teljesen elzárja az utat Feri bácsi szőlője felé.
Apámat kikísértem a buszhoz, ebédre krumplifőzeléket főztem, főtt tojással, majd szunyókálás, olvasás az esti etetésig.
Etetés és vacsora után, sötétedéskor Feri bácsi hívott át, ott ragadtam néhány fröccs erejéig. Mire elindultam teljesen besötétedett, holdvilág se volt, rémisztő és bizonytalan tapogatózva hazamenni a sötét erdőn keresztül egyedül, egy lámpa hiányzott.

69.nap (08.07.)
Etetés, séta, visszafelé hoztam egy adag parlagfüvet a másik területről. Rozsnok, aranyvessző ide vagy oda kezd a parlagfű is elszaporodni, bosszantásként pont ott ahol kikaszáltam, az említett két fajt. Séta alatt kiszúrtam egy közepes kidőlt akácot is, a koronájáért visszamentem este, vacsorakiegészítésnek a birkáknak.
Ebédre káposztás tésztát készítettem, ez is szezonális sláger kaja és jut a nyulaknak, kutyáknak is belőle. Délután egy kis könyvtár, egy kis pihenés, a hőség tovább tombol. Este kenyérsütés, most egy fele rozs, fele fehér liszt kombinációból sütöttem a kenyeret. Egyet lepasszoltam a pesti szomszédéknak kóstolónak.
Felszereltem egy slagot, megpróbáltam este locsolni, de kilátástalannak tűnt, így csak a fákra és a nyúlkifutókra fókuszáltam.
A napi programot most a gyöngyösök teszik színesebbé. Egyre messzebb barangolnak és "láthatatlanok". Csendben kell hallgatnom, hogy merre ciripelnek és figyelnem, hogy hol mozog az aljnövényzet, ha meg akarom találni őket. Ma reggeli közben azt veszem észre, hogy a hídon tipegnek át, nyílt terep, a héja is egyből kiszúrta, úgy kellett elijesztenem söprűvel. Szerencsére alapból a sűrű aljnövényzetben mozognak. Este az egyik szőlőindán ültek el.

70.nap (08.08.)
Délelőtt elmentem Barcsra, odafelé még tűrhető volt az idő, visszafelé se gondoltam, hogy probléma lenne, de a szervezetem jelzett, hogy nem 39 fokban kellene biciklizni. A boltban fahéjat, kókuszreszeléket (mindkettőből egy-egy kis zacskóval fogyott el ideáig) kilós háztartási kekszet vettem (a kekszet egyelőre kiválthatatlannak érzem, sokkal több édességet kellene sütnöm, de mindkét idő ellenem van, a percmutatós is, meg a hőfok mutatós is, ráadásul szinte kenyér áron van, 370 forint). Vettem még füstölt sajtot, mert a faluban ugye nincs (ha eljutok odáig, hogy lesz tejem, kipróbálom a Krisna-völgyi módszert) és betértem a hónap végén bezáró Vitálkuckóba is. Ott nyírfacukrot és maté teát vettem. A nyírfacukor 470 forint volt a fél kilós, a fogyasztást tekintve a különbözet jelentéktelen. A maté teát Németországban a Tizenkét Törzs közösségnél ismertem meg, majd egyszer mesélek róluk. A tea koffeintartalmú, élvezeti cikk, én is fogom fogyasztani és kínálni is megfelelő. Már csak egy bombillát kell beszereznem.
Hazafelé a köztes faluban vettem egy közepes dinnyét, darabra árulják 250 forintért.
Délután olvasás, Sinclair művében elhagytam a kétszázadik oldalt, most már értem miért kanyarodott el a film a könyvtől. Gyakorlatilag, mai szófordulattal élve, egy leleplező dokumentum, nem csak a spekulációról, pénzről, olajról, hanem komolyabb témákról is, sztrájkról, háborúról (I. vh). Nem csak tényszerűen leírja, megmagyarázza a dolgokat, hanem rá is kérdez és rá is világít a helyes útra, természetesen folyamatos kritikával és iróniával, hihetetlen szóképekkel. Egy emlékezetből, még az elejéről, amikor az olajlelőhelyet megrohanja mindenki, üzletemberek, ingatlanosok, ügynökök, munkások aranyláz szerű reményekkel: sokak taposódnak kolbásszá kevesek reggelijéhez. A média hatása, főleg az amerikai (típusú) média hatása, hogy még a kritikusan gondolkodók is megragadnak gyermeteg Occupy mozgalmaknál vagy komolytalan, felszínes kortárs filmeknél. Pedig az amerikai élet hozta magával a bölcsen gondolkodó elődöket, Thoreau, MLK, Sagan, Vonnegut, Sinclair vagy akár az értékes indián tapasztalatokat. A "sors keze" hogy tegnap a területet is bemérték, ahogy az egész környéket, olajszármazékok után kutatva.
A gyöngyösök ma először etetés közben odamerészkedtek a középsősökhöz, de még óvatosak voltak, vagy éhesek, különben oda se jöttek volna, inkább most még külön etettem, de a jövőre nézve ez jó jel.
Faunisztikai jelentés: a vadász barátja megismertetett a hangyalesővel, tölcséreket képez a homokba, a hangya beleesik, próbál kikecmeregni, de akkor homokot "köp" rá és megvan a préda.

71. nap (08.09.)
Reggel a szokásos etetés, séta. Etetésnél azt a trükköt alkalmazom, hogy most először a birkáknak adok akácot, azzal lekötik magukat addig, míg a többieket megetetem. Sétáról megérkezve kaptak még egy nagy adag parlagfüvet is.
Átmentem a fűrésztelepre, ahol megint kaptam szívességből hulladék fát és felajánlották, hogy a telep mögött található ringlófákat szüreteljem le. Sütöttem és visszavittem egy kenyeret csekélyke viszonzásul és hazahoztam egy talicska fát. Egészen ügyesen kormányzom már a négyméteres talicskás repülőt, nem kellett átpakolnom sehol, szépen befűztem minden kapun. Viszont a hőség már elkapott. A fuvar végeztével átmentem Feri bácsihoz, ahol hűlt a tegnapi dinnye, a felét el is fogyasztottuk.
Könyvtár, itatás, majd megvendégeltek a szomszédok a múltkori vaddisznóból, zöldborsós ragu formájában, a maradékot is megkaptam, nem lett volna értelme ebben a melegben hazavinni. Kaja után szóba került a dagasztó teknő és eszükbe jutott, hogy az egyik házban, mintha láttak volna. Felkerekedtünk és megnéztünk, jól rémlett nekik, egy ideális méretű fa dagasztó teknővel ajándékoztak meg és kaptam egy zománcozott lavórt is, tiszta karácsony.
Etetés előtt, birkaól javítás és két-két oldalsó rudat is felszereltem, aztán betalicskáztam nekik az utolsó szétbomlott szalmabálát. Etetés után Feri bácsinál kiszedtem a már leszüretelt csemegekukorica szárakat és hazavittem. Rizst főztem, egy a adagot bekevertem Bagyunak és Dutyinak kutyaszalámival, majd kiültem és vártam a vihart.
É-Ny felől jött, lassan. Készenlétben akartam lenni, ha valami probléma akadna, gumicsizma, esőkabát, fejlámpa, zseblámpa kéznél. Persze rákészültem már napközben is, a birkaól ponyváját középen is átkötöttem, a tyúkólét újrafűztem. A nyulak tutihelyen, a gyöngyösök kérdésesek, de ők is már átestek a tűzkeresztségen. Van a kifutójukban egy sátortetős rész, de nem ott alszanak, csak inni járnak oda, ott van a vizük is. Raktam nekik egy ülőlétrát, de még nem használják. Most a szőlőindára sem ültek fel, hanem a kifutó közepén lapultak a fűben. Csak viharos szél jött, húzta-vonta, tépte-cibálta a fák tetejét, de lent jóval kevésbé volt érezhető a szélhatás, a minket körbevevő fák jelentősen tompították az erejét. Minden rendben volt, 11-kor meghallgattam a rádióban az időjárás jelentést, visszaminősítették a vihart, inkább csak lehűlés várható. Még egy kicsit vártam és elmentem aludni.
Faunisztikai jelentés: nagy kócsag

72.nap (08.10.)
Éjjel nem történt semmi, csapadék nuku. Etetés, séta, egy öl parlagfű, reggel kaptak akácot is a birkák, amit az olaj-kutatók kicsapkodtak. A parlagfűből kaptak a nyulak is, ők is szívesen eszik.  Nádkötés, újabb séta a szélben, kihasználom, hogy nincs kánikula. Ebédig még egy kevés nádat akartam kötni, mikor észreveszem, hogy a gyöngyösök a túlparton a hídtól jelentős távolságra vannak és még mindig elfele haladva ciripelnek. Jó egy óra volt mire sikerült visszakísérnem őket, le kellett bontanom a túlpart növényzetét és ha már arra jártam, végre kivágtam az elérhető gyékényeket is. A gyöngyösök csak heten voltak, kettő hiányzott. Az első sétán mindkét kutya velem volt, a másodikon Batyu leszakadt és előbb hazaért. Láttam egy rókát is, remélhetőleg csak elmaradt az a két gyöngyös és nem történt bajuk. Minap is két csoportra szakadtak, egy ötösre és egy négyesre, akkor abszolút ne keresték egymást, mindenki elvolt a saját csoportja társaságában.
Levágtam két útban levő tölgyágat is, a birkák nagyon nézték, megkapták, nekiestek, a szárazság ellenére jól vannak tartva. Most már egy ideje csak a gyöngyösök kapnak napközben kaját, ha éppen nem lődörögnek, mindenki más reggel-este kap. Sőt a kutyák csak egyszer, meg esetleg falatokat az asztalról. A középsősök egész nap kapirgálnak valahol, de a dinók is egész szépen gyűjtögetnek. Ebéd az öregek otthonában és holnapra is bejelentkeztem még tegnap, a hőség idején. Most, hogy nincs kánikula kicsit potyának érzem a befizetést, kényelmesen főzhettem volna magamnak, na de lesz még erre alkalom elég. Ebéd után szunyókálás, pihenés, olvasás. Vacsorára megcsináltam a következő adag rizses-cukkinis-most füstölt sajtos egytál ételt, a kutyák a rizs mellé kutyaszalámit kaptak, bár az én maradékomat is örömmel megették, szeretik a sajtot. Lefekvés előtt összegömbölyödve aludtak (csak akkor állnak neki ugatni, ha nyugovóra térek ...) odadobtam nekik egy-egy darab kekszet, meg se mozdultak, nem annyira baj, van egy főfogyasztó már a csapatban :) Lefekszek, olvasok pár oldalt, kekszropogást hallok az ablak alól, rövid szünet, újabb ropogtatás, valószínűleg Batyu ette meg mindkettőt.

73.nap (08.14.)
Csak hét gyöngyös fogadott reggel :( ahogy telik az idő, úgy csökken az esély. Gazdaságilag is jelentős veszteség lenne, a hétből szerencsétlen aránnyal alig van tyúk, nem nagy szaporulat lenne jövőre.
Reggel elmentem boltba, rizsért és lisztért, amikor jövök vissza látom a töltésről, hogy a túlparton Batyu hajtja a gyöngyösöket az aljnövényzetben, jő messze a háztól. Kb. 10 percre mentem el, sunyi, számító egy dög, amint kiteszem a lábamat, szarik a szabályokra. Persze mire hazaértem előadta, hogy ő egereket keres a melléképület sarkánál, ravasz egy dög, de átlátok rajta. Még egy dobása van, aztán szépen meg lesz kötve, sétálni is majd pórázon fog jönni. Nagy nehezen visszatereltem a gyöngyösöket, szerencsére mind a hét maradék megvolt. Mikor visszatereltem őket az udvarra, Batyu épp osont el, kapott kettőt a seprűvel, gondolom tudta miről van szó.
Az udvar úgy néz ki, mint egy tüzéptelep, nád kötve és halomba mindenfelé, kukoricaszárak levelestől, levél nélkül, ilyen-olyan lécek, deszkák, különböző méretű akácrudak, egyéb hulladék rudak az erdőből, gyékénykupac, szalmabála pack.
Délután lekerítettem egy rész a birkáknak a területen kívül, a nagy kapunál, majd holnap tesztelem. Nem nagy vesződség nekik zöldet hozni, inkább arra vagyok kíváncsi visszamennek-e a helyükre, ki akarnak-e törni. Az elzárt területet átvariáltam a mobilkarámokkal, nem keresztben, hanem inkább hosszában van kettévágva, Béla-tyúkól-nyúllányok vonalon, hogy ne okozzanak problémát etetéskor és amúgy se, se önmagukban, se az ólakban. Át-átszöknek a réseken, de látszik, hogy tudják, értik, hogy nem szabad. Este befejeztem a nádkötést, egyelőre nem tervezek többet szedni, ami van azt felrakom és majd figyelem a hőmérsékletet, késő ősszel, télen, ha jön a hideg könnyebben is tudok szedni, ha szükséges. Tegnap délelőtt Nouvelle Vague-ot hallgattam kalákának a nádkötözéshez, a rádióban lemerültek az elemek. Feltettem töltőre őket, de ma délelőtt inkább Amelie soundtracket választottam, ehhez a nyugis melóhoz a tegnapi sanzonok nyomában. Este viszont már muszáj volt váltani, kerestem egy kis régi Quimbyt.
Faunisztikai jelentés: ahogy a gyöngyösöket tereltem láttam egy csomó törpeharcsát a patakban, akkor annyira azért nem lehet rossz a vízminőség. Láttam egy vizipatkányt is, ők annyira nem problémásak, mint a szárazföldi rokonaik és lehet a gyöngyösök hangja majd el is űzi, ha felnőnek. Ha már szó esett a rágcsálókról, mióta nincsenek nyestek elszaporodtak az egerek, sok pirókegeret is látok, olyanok, mint egy mini vaddisznó, barnák és egy sötét sráf van a hátukon. A kutyák összeszednek hébe-hóba egyet másik fajtákból. Reggeli sétánál láttam két fiatal szarvasbikát a lesről.

74.nap (08.12.)
Etetés, fafuvarozás. Hát ezek sem valami világbajnok lécek, hulladék, csak mikor az ólakat készítettük, olyanokhoz voltam hozzászokva, amilyeneknél csak néhány centi hiba volt, gyakorlatilag teljesen jók voltak. A mostaniak meg teljesen szélek, ha nem lennének hosszúak, senki meg nem mondaná, hogy léc.
Kenyérsütés, anyám kedvéért egy rozsos-fehér liszt kombinációból sütöttem, apám délután érkezik, hogy segítsen a tetőknél, majd ő viszi haza neki holnap. Egy paprikás krumplit is főztem, most nem felejtettem el egy kis darab füstölt kolbászt beletenni, az íze kedvéért. Rendbe szedem a konyhát és már ebédidő is van. Kiveszek egy adagot a paprikás krumpliból, teszek hozzá a tegnapi maradék rizsből, egészen passzol, reszelek két uborkát, tejföl és kész is az ebéd. Kis pihenés, könyvtár, majd kimegyek apám elé.
A munkát a tyúkóllal kezdjük. Kipótoljuk a hiányzó méteres részt a náddal, lekötjük, majd az ól egész hosszában, a hátsó síkjában rögzítünk egy deszkát, hogy a nád ne tudjon lecsúszni és a téliesítésre szánt kukoricaszár is majd jobban illeszkedjen. Jöhet a ponyva. Bár csak 1200 forint volt, óvatosan bánunk vele, ne hogy kiszakadjon, a kiálló sarkokra, élekre, rúdvégekre rongyot kötözünk. A 4x3m-es ponyva valamivel nagyobb, mint a tyúkól teteje, egy sarokból kiindulva két élt végigfűzünk, leszorítunk, majd a maradék két oldalt túlhajtva végigfűzzük, rögzítjük. Ugyanez pepitában a birkaólnál, csak ott majd 3m magasan és egy 6x5m-es ponyvával. A nád szerencsére elég volt, igaz csak egy rétegben jutott a hiányzó részekre, (kivétel a birkaólnál az átfedés) de mind a tyúkól, mind a birkaól túl lett méretezve, így az állatok kényelmesen elférnek a "melegebb" részen is. Az eredménnyel elégedettek voltunk, szépen simul a ponyva a nádra, bőven zár a víz ellen, a lekötés pedig jól sikerült, de majd a viharos szelek eldöntik.
Amíg a birkaólt szereltük, kiengedtem őket a tegnap épített elkerített részre. Nem volt semmi gond, bár mire végeztünk, a kos és az egyik anya kilógott, de mikor mentem zárni őket, automatikusan menekültek vissza a területre. Szóval úgy néz ki rögzült nekik, hogy hol van az otthonuk, már csak arra kell figyelnem, hogy a tiltott zónába ne menjenek, elsősorban a szőlőbe.
Vacsorára apám paprikás krumplit evett, Dutyival és Bagyuval egyetemben, egy kicsit én is besegítettem az uborkasaláta miatt, de én a nagynénémtől kapott szalonnára is rámentem.

75.nap (08.13.)
Etetés, rövid séta, adag parlagfű, féltető építés. Reggelire házitej és felbontottam egy kis üveg ringlólekvárt kíváncsiságból. Hát megsavasodott, a felirat szerint, ez a "tuti" befőző anyagból készült, ha nem ez volt a baj, akkor gőzöm sincs, hogy mi. Már több alkalommal főztem lekvárt és mindent ugyanúgy csináltam. Csak reménykedem, hogy a nátrium-benzoátos és a hosszúfőzéses adagok jók lettek, majd megkóstolom azokat is.
A féltetőből csak az oszlopok álltak, volt még egy deszkám, ami alkalmas volt keresztgerendának, de a hulladékból duplán kellett összefognunk a léceket. Az oszlopokat és a tetőt is meg kellett erősítenünk áthidalással, András-kereszttel, így a kánikuláig csak a hátsó felével végeztünk.
Könyvtárba menet összefutottam az öreg hollanddal, megdicsérte a kenyeret, amit kaptak és mondta, hogy akár fizetne is érte. természetesen nem fogadtam el és felajánlottam, hogy szívesen megtanítom a feleségét ilyen fajta kenyeret sütni és ígértem nekik rozsosból is kóstolót. Ezen elgondolkodva, ha az állattartás nem úgy alakul vagy egyedül túl sok, akkor lehet ilyesmire kell átállnom, azaz a feldolgozásra (tej, hús, liszt, gyógynövény, gyümölcs, a lekvárfőzés dacára) lehetőleg csere alapon, a nyersanyagot és az értékesítést is tekintve.
Könyvtár, pihenés. A hőség, ha nem is a csúcson, de tovább tombol, harmat továbbra sincsen, annyi hogy éjjel lehűl a levegő, aludni legalább lehet és a reggeli sétához sapkát kell húzni, szóval jelentős a napi hőingadozás.
Továbbolvasva a Petróleumot, Sinclair lerántja a leplet az egyetemről, az I. világháborúról, besugókról. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy a Trianoni Szerződést nem az angolok, a franciák stb. írták alá, hanem csak néhány ember, de egyértelműsíti, hogy az a néhány ember a nagytőke bábfigurája volt. Ez már előre le volt zsírozva, mikor még a háború javában zajlott és azt se lehetett tudni ki győz. Semmiféle idealizmusnak nem volt szerepe, egyszerűen csak "szövetségek" voltak, amiket később be is hajtottak. Az is érdekes volt, hogy az USA a bolsevizmus ellen szintén csak azért harcolt, mert a nagytőkések a cári oldalnak hiteleztek, pénzt, fegyvert, ellátmányt, mindent, ha viszont a bolsevisták győznek, ezeket a hiteleket ők nem ismerték volna el, nem fizették volna vissza. Ezért további pénzeket és mindenféle "eszközöket" bevetettek a bolsevizmus ellen, a cárizmus mellett, hogy védjék a befektetésüket, visszakapják a hiteleket kamatostul. Ez akkoriban 200ezer milliárd dollár volt.
Vacsorához köles és tojás főzés, elfelejtettem a kefirgombához tejet önteni és elfogyott a kenyerem. Etetés, a birkákat kiengedtem a "ringbe", ahogy tegnap is. amíg a többivel szöszmötöltem, kilógtak mind a négyen, de a közelben maradtak. Mikor megpróbáltam visszaterelni őket, mivel már mind a négy kívül volt, eszük ágába se volt visszamenni, nem működött a "csordához" való visszatérés, ahogy tegnap. Szépen kikerülték a ringet, majd az egész területet megkerülték többnyire a kerítés mentén, velem a nyomukban csak én jóval nagyobb kört írtam le, nehogy elfele menjenek. Három ilyen kör után meguntam és a ring felső három sorát lebontottam, gondolván az alsó kettőn röhögve átugranak. De nem akarták átugrani, még két kör. Lebontottam a maradék sort, azaz eltüntettem a ringet és lezártam vele a kerülőutat. Most sikerült, ajtó bezár, jó kis fogócska volt. Elmentem sárga ringlót és szilvát szedni az aszalás projekthez, körtét nem találtam, a tyúkok teljesen letarolták a körtefa alatti részt, biztos a rovarok miatt, akiket a rohadó körték vonzottak oda.
A két kutya nem hagyott békén, mondjuk ez mostanában így van, ha nem egy szál rövidnadrág és papucs van rajtam, ha melósgatya gumicsizmával vagy cipővel gyanús nekik, hogy megyünk valahová. A szél is feltámadt, gondoltam járok velük egyet a mezőn. Két almafa alól összegyűjtöttem a lehullottakat és felmásztam a lesre, hogy nézzem az eget, élvezzem a szelet és bámészkodjak. Egy fiatal vadász érkezett, kérdeztem mi járatban, vadászni jött a fővadásszal. Mondom neki itt nem lehet, ez belterület. Elbizonytalanodott, felhívta a főokost, majd átadta a telefont. Egy darabig vitatkoztunk, majd abban maradtunk, hogy utána fogok nézni, lehet-e vadászni belterületen, pontosabban egy magánterületen levő lesről, amit a néhai tulajdonos állíttatott. (Utánanéztem, nem lehet, úgy hogy majd folyt. köv.)
Hazatérve szokásos rituálé, vacsora, fürdés, elpakolás, zárás, nyugovóra térés. Végszóra eleredt az eső.
Faunisztikai jelentés: most két őzbakot láttam az esti séta alkalmával, három telekre a háztól, a két törpe kicsit hajtotta őket vagy legalábbis azt mímelték.

76.nap (08.14.)
Reggel etetés, a birkák akác-nád-csalán menüt kaptak, és felmérés az éjszakai vihar után. az ólak jól működtek, kivétel a gyöngyösöké. Ők sosem alszanak a sátortető alatt, de bárhol máshol alhatnak, kiszámíthatatlan. A szalmabála csomagolás sínylette meg egyedül az esőt, de az sem volt vészes, csak középen a "bejáratnál" ázott be a széna és a szalma, de épp csak érintőlegesen. Még egy helyen megült a víz a nylonon, azt szépen lemertem, majd két székkel minitetőket képezve, középre vezetve az elfolyást, kicsit átépítettem a csomagolást.
Visszatértem a gyöngyösökhöz, valamit kell kezdenem velük. Átmenetileg a sátortető két lapját feltettem a szőlő tetejére, vízszintesen szépen megül rajt(a), legtöbbet mégis ezen a területen vannak, akár a földön, akár a levegőben a szőlő közt megbújva. Az ülőlétrájukat is az új tető alá tettem, néha azt is használják. A kifutójukat elbontottam és hosszában feszítettem ki a nagy kerítés tövében, így a középsősök nehezebben jönnek ki.
A tej aludttej lett, sütöttem egy kenyeret belőle, majd úgy terveztem elugrok Barcsra rozslisztért, smirglipapírért és hogy hol mennyiért kapok szennyvíz elvezető csövet. A fürdőben levő tusoló és mosdó illetve az esővíztároló alatti akna még sincs az árokba vezetve, pótolni akarom ezt a hiányosságot.
Nem sok kedvem volt ilyen szélben eltekerni Barcsig és vissza és az álmosság is elkapott. Úgy döntöttem a faluban próbálkozom, rozsliszttel a boltokban, csiszolópapírral a gazda boltban. Nem jártam sikerrel, viszont közben összeakadtam a fűrésztelepes támogatóval, aki bemutatott a szomszédjának, ahonnét felajánlották, hogy szedjem le a gyümölcsöt. Szép szilva és körte volt a kertben, szerencsére alacsony növésűek, de sok terméssel.
Barcs lefújva, az álmosság erőt vett rajtam. Vettem egy csomag debrecenit, hazamentem, korán ebédeltem és ledőltem. A padon feküdtem, mikor látom Béla a lányok kifutója körül lebzsel! Mivel a lányok ilyenkor az ól alatt pihennek, rövid sprintekkel, a zöld dzsumbuj felé vetette magát. Na, oda a baknyúl, mégis kiásta volna magát?! Feltápászkodtam, körülnéztem, de nem láttam sehol. Bementem a házba aludni, itt kint mindig történik valami.
Elmentem könyvtárba, hazatérve látom Béla ott udvarol a nyúllányok kerítésénél, aztán rájöhetett hogy még várnia kell és otthagyta őket, leheveredett a tyúkól alá az árnyékba. Gyorsan melósgatyát húztam, aminek a látványát megszokta és egy marék kukoricával bementem. Engedte magát megközelíteni, de galád módon, mielőtt elkaptam a grabancát becsaliztam a kukoricával, hogy ne hogy megugorjon. Visszadobtam a kifutójába, nem tetszett neki, lefutott az üregbe. Egyébként nem ásta ki magát (most még), hanem valamelyik birka a szarvával csinált egy lyukat a kerítés sarkánál. elmentem Feri bácsihoz, kitermeltem az összes csemege kukorica szárat, alacsonyak csak a nyúlólakhoz lesznek jók, de oda legalább jut dögivel, 8 talicskára való volt. A birkák csalán-dzsungel kombinációt kaptak és ma jutott mindenkinek kukorica is, kinek főve, kinek nyersen.
Sinclairnél most a gazdasági válság, újra a politika és a választások vannak porondon. 100 éve egy jottányit sem tudtunk elmozdulni, már eddig is ennyi rengeteg időt, ostoba módon elpocsékoltunk és még csak ez lenne a kisebbik baj ... A sport őrültekről is leszedi a keresztvizet, nemrég még én is mekkora sportbuzi voltam, aztán lassan elkopott.
Faunisztikai jelentés: láttam gilisztát az egyik kopasznyakú csőrében, jaj de kellett már az eső.

77-82.nap (08.15-08.20.)
Sem időm, sem kedvem, sem erőm nem volt blogot írni, se majd begépelni, így most praktikussági okokból többnapos összefoglaló következik. (A képeket most is elfelejtettem.)
A róka. Péntek éjjel hangos kotkodácsolásra riadtam, rohanok ki, egy róka próbálja meg kivarázsolni az egyik deszkán heverő dinót a csibehálón keresztül. Elriasztom, a két kutya csak akkor eszmélt, szanaszét futkároztak, ugattak. Én a fejlámpával pásztáztam a környéket és ki is szúrtam nem messze az úttól lapult egy bokor alján és figyelt. Kb. 15-20 percig néztük egymást, nem lett volna értelme papucsban és rövidnadrágban utánamennem a dzsungelbe, kényelmesen elinalt volna. A két kutyát vártam, akik mindenfelé rohangáltak és ugattak csak a róka környékén nem. amikor kifutkározták magukat, odajöttek, de csak miattam, a 15-20 méterre levő rókát továbbra se vették észre. A róka végül megunta és odébbállt, legalábbis úgy tűnt. Visszafeküdtem és mielőtt elaludtam volna, gyöngyös szárnysuhogást hallok (ja, meg lehet különböztetni), megint kimegyek, egy szempár csillog vissza rám az út végéről. Először leBatyuztam, hogy mit abajgatja megint a gyöngyösöket, de akkor vettem észre, hogy Bagyu, Dutyival egyetemben szépen alszik a fal mellett, amikor a róka gyakorlatilag egy házsaroknyira cirkál. (Tutyinak szürke hályog van a szemén, ő nem csillog vissza a lámpára és egyre kevésbé lát :( éjjel alig mer mozogni). Reggel három gyöngyös fogadott, a hét helyett, az egyik egy fáról repült le, 4-5m magasról. Hallottam még hívó hangokat, abban reménykedtem, hogy csak szétrebbentek, de nincs bajuk. Még egy előkerült, de több nem, négyen maradtak egész nap.
Lehet, hogy az első kettőt is a róka vitte el és Batyunak semmi köze az egészhez? (azon kívül, hogy gyakorlatilag az orra elől vitték el őket)

Másnap éjjel megismétlődött a történet második fele, gyöngyös szárnysuhogás, én ki, kutyák akkor riadnak csak, a róka kissé hátrébb húzódva figyel, de a kutyák most egy idő után arra vetődtek és elkergették. Reggel két gyöngyös fogadott. Harmadnapra Feri bácsi kölcsön adta a légpuskáját azzal készültem és a gyöngyösöket megpróbáltam beterelni a tyúkólba. Miután háromszor felrepültek a tetejére kiegyeztünk a diófában olyan 3m magasan. A róka jött, a  gyöngyösök biztonságban, megint egy földön, a kerítés mellett fekvő dinóval próbálkozott. Mostanra már a kutyák is összekapcsolták a rikácsolást a rókával, az én reakcióidőm is javult, elég jól meghajtottuk, kiszorítottuk, többször rá is tudtam durrantani. reggel az egyik dinó mellén hosszában egy vörös csík húzódott, az éjjeli műtét nyoma, de különösebb baja nem volt, a hálón is látszódott, hol próbálta megharapni. Azóta nem jött, egy taposócsapda is ki lett helyezve a vadász szomszédom segítségével. Feri bácsi szerint kölykei lehetnek, azért ilyen erőszakos, azért kockáztat ennyit, meglehet, logikusan hangzik.
A munka. Szépen halad, kész a féltető, rajta a ponyva, de a szél, falak híján nagyon alá tud kapni, valószínűleg kap egy nádfedést. De jó, 40 négyzetméter ... Gyümölcsszedés, fuvarozás, feldolgozás, mint lekvárfőzés (a ringló első két főzetéhez valószínűleg kevés cukrot adtam, megpróbálom majd újrafőzni), aszalás napon és géppel, kompót és cefre készítés, ennek megfelelően a konyha is úgy néz ki, mint egy csatatér, csata után. A birkák és a tyúkok halálba idegesítenek a pofátlanságukkal. A tyúkok felfedezték Feri bácsi szőlőjét, így egy kerítés toldozást-foltozást is be kellett iktatnom. a kopasznyakúak, gy is még kiférnek és nagyon pofátlanok, alig várom, hogy megnőjenek akkorára, hogy ne férjenek ki, 1-2 hét még. A birkákat se kiengedni, se elkeríteni nem tudtam a többi állattól, amint lesz rá lehetőség, mindkettőt meg kell oldani. Egyik este a két idősebb anya öklelkezett, nekik is van szarvuk, féltem, nehogy valamelyiknek baja essék, szétrebbentettem őket, egyébként korábban nem láttam még ilyet, valószínűleg a rangsor végett volt.
Béla elvan, a nyúllányok továbbra is jófejek. Dutyival és Bagyuval is jól kijövök, csak az első rókatámadás után különböztünk össze. Azt akartam, ha ilyen bénák, töltsék az éjszakát az elkerített területen belül a jószágokkal, na ők ezt nem akarták, de fegyverszünetet kötöttünk, mert ők is most már kapcsolnak, ha jön a róka és azóta nem is jött.
Kaja. Múltkor talán nyírfacukrot írtam a blogba, pedig nádcukrot vettem és teljesen meg vagyok vele elégedve. Palacsintasütések, mindenféle kenyérsütés és most ettem először idén lecsót is.
Pénteken vendégeim is voltak. A rackák előző tulajdonosa látogatott meg a feleségével. Beszarás milyen finom tehéntejet hoztak, nagyon gusztusos sima és füstölt sajtot is kaptam és tönkölybúza darát, ami jól feldobja a kenyereimet. Sajnos hamar el kellett menniük, az egyik tehenük pont akkor ellett le. Jó ilyen emberekkel találkozni, beszélgetni, bár csak csapongtunk a különböző témák között az idő rövidsége miatt. Szüleim és unokahúgom is meglátogatott és besegítettek.
Sinclair Hollywoodot is szépen kifilézte, éles párhuzamba állítva milliók és milliárdok életével.
Kihoztam egy nagyon jó könyvet: Képregén (The cartoon guide to genetics) amit mindenkinek ajánlok figyelmébe. Képregény formában, kronológiai sorrendben mutatja be a genetika fejlődését
. A sejtig kimondottan olvasmányos (és a poénok is ülnek) persze így sem közelíti meg az Ábrahámi vagy keleti meséket, de ha valaki ideáig feléri ésszel, az is jelentős betekintést nyer az életbe. Élőlényekről, ivari jellegről, öröklődésről, rákról, vegyszerekről. Nem is értem egy ilyen "könyv" miért nem része az amúgy is teljesen mellőzött biológiai oktatásnak. Pedig ez alaptudomány, szó szerint. Persze fontos a matematika, bár a százalékszámításnál bonyolultabb műveleteket nem igen végzünk, vagy a fizika, ahol tudomássul vesszük a gravitációt vagy az elktromosságot, pedig nem is értjük. Viszont biológiai vagy kémiai "műveltségről" nem is beszélhetünk, mert egyáltalán nincs, a legminimálisabb sem. Hiába határozza meg az életünket, minden lélegzetvételünket, minden falatunkat, minden másodpercünket. Hibáztathatnánk az oktatást, de nincs értelme, hiszen az oktatás egy olyan társadalom része, ahol a korábbi generációk is nulla ismeretekkel rendelkeztek, ahogy a mostani és így majd a következő is fog. Hamár tudomány vagy műveltség, inkább kreálunk magunknak, jog, közgazdaságtan, politológia és egyéb humán és társadalomtudományok, de még az orvosképzés sem világít rá ezen dolgokra (a vegyészmérnöki sem, csak a "sötét oldalra", arra annál jobban) Az élettel kapcsolatos lyukakat kitöltik a vallások és egyéb misztikumok, már akit érdekel az élet és nem ragad le valamelyik debil "reality shownál", ahogy mondjuk A nagy könyv műveltségi műsornál megküzd Micimackó és az Egri csillagok. Szóval ahogy ahhoz sem volt elegendő 500 év, hogy felfogjuk a Föld gömbölyű, mert a többség tudomásul veszi, ezt tanították neki, meg látott képet az űrből, de gondolkodni már képtelen ekképpen,  nem érti, ez mit jelent. Úgy valószínűleg a genetikához sem lesz elegendő 500 év, pedig "csak" a szülők, az oktatás, a társadalom hiányossága, semmi egyéb.

83-99.nap (08.21-09.05.)
Elég hosszú időintervallum eltelt, az idő és az internet szűkössége miatt nem jelentkeztem. Nézzük mire emlékszem fejből (füzetbe sem írtam le) vagy inkább hol is tartok most.
Róka. Szóval két gyöngyösnél tartottam, hát szomorúan közlöm, már csak egy van. Volt egy hatalmas vihar, gondoltam nem lesznek jó helyen a diófán így szépen alájuk lopóztam, felálltam egy asztalra és elkaptam egyszerre mindkettőt, majd beraktam őket a tyúkólba. Az akció sikeres volt, de sajnos nem szoktak ettől még be, következő napokban újra a diófán ültek el. Pár nap múlva újabb vihar, ismételni akartam a műveletet, de az egyik kicsúszott a kezem közül és az aljnövényzetbe menekült, bíztam benne, hogy ott jó helyen lesz, de egy óra múlva már vitte is. Most az egy szem gyöngyöst vagy elajándékozom, ahol többen vannak vagy kiderült egy ismerős árul és veszek tőle. Most már a többiekkel étkezik óvatosan és az ólba is bemerészkedik. A gyöngyösnevelés kudarcot vallott, vagyis hát a róka megbüntette a hibáimat. Őket kellett volna először hozni, az ólba beszoktatni őket, ha ez nem megy, éjszakára felhajtani őket a fára, viharban is. Az külön elkeserítő, hogy már nagyon kevés kellett volna nekik, hogy teljesen, biztonságosan beilleszkedjenek, jövőre javítok (vagy még idén). Még egy hibát elkövettem, egy jó darabig minden este számoltam a kopasznyakúakat, de mivel nem volt semmi gond, egyszerűen elmaradt. A rókatámadások eszembe juttatták, 27, szóval négyet elvitt, valószínűleg a róka és hát ugye nappal, mert éjjel működik az ól, végülis az erdőben könnyű prédák, főleg, ha egy elmarad a többitől, akkor ugye a radarok száma is egyre csökken. Ez még két héttel ezelőtt volt, azóta stabil a létszám. Hogy tovább bosszantson a vörös tolvaj a csapdából elvitte az egereket és lerágta a szalonnabürkét úgy, hogy nem lépett rá vagy legalábbis nem aktiválta a csapdát. Most csak egybejáratos a csapda, ellentétes oldalon a csalikkal, de jó ideje nem volt rablás, se éjszakai próbálkozás.
Dutyi és Bagyu. Két hete Dutyi el kezdte gyúrni Batyut. A vénasszony, erejét meghazudtolva, ahol érte napokig gyömöszkölte Batyut, aki hagyta magát, Tutyi ki is érdemelte a Töcsökművész becenevet. Aztán pár nap múlva cseréltek, de Batyunak ez nem volt elég, az egyik sétánál lelépett és csak éjjel került elő. Remélem nem kapta be a legyet.
Elsősorban a rókatámadások végett, másodsorban, hogy ne koszoljanak a bejáratnál, harmadsorban a téli szállás és további téli rablásokat elkerülendő bent alszanak az elzárt területen, szalmabálából kialakított ólban. Batyu láncon, két napja, mivel úgy is kilógna és további csavargást is megelőzendő. Mivel Tutyi is kisomfordál éjjel, aszem ma cserélni fognak.
Eggyel nőtt is a létszám, az új jövevény Toto (tudatos névválasztás, az a, u és i foglalt már), egy kölyök erdélyi kopó származék, rókanyúvasztó feladattal illetve a birkák leendő főnöke a másik területen, ha átkerülnek. Most még csak a tyúkokat adjusztálja, egyelőre hagyom, mert még kárt nem tud tenni bennük és legalább szabályozza kicsit a pofátlan dögöket. Tutyinál és Batyunál annyira jól működött a nevelés, hogy a szalmabála óljukat is szétberhálják a tyúkok belülről! úgy hogy bent fekszenek és a tányérukból is esznek.
Birkák. Ők nagy meló árán hátra lettek kerítve, most nem férnek sem a tyúkokhoz, sem a nyulakhoz. Muszáj volt, mert megint kiszakították szarvukkal a nyúllányok hálóját, szerencsére a nyuszkák nem futottak világgá, simán visszaraktam őket, eszerint jól érzik magukat. Az első elkerítés, nem volt túl sikeres, hatsoros körülhatárolás. Öcsi két másodperc alatt gond nélkül átbújt. Lekarózás fél méterenként, Öcsi újra két másodperc alatt átbújt. Újabb karózás, megosztva a közöket, Öcsi már nem, de most az egyik nőstény bújt át rendre, kifigyeltem, ott ahol az alsó sor, gyakorlatilag a földön van, azt letérdeli és átbújik. Alsó sor átszerelése, azóta nem jöttek át. A karámépítésnél a fűzési technika megint aranyat ért, erősebb bárminél.
A többszöri eső hatására szépen sarjad a fű, hogy ne legeljék, ne tiporják, jobban érezzék magukat, mozogjanak és hát leginkább hogy változatosan étkezzenek, reggel-este legeltetek. nagyjából két-két órát vesz igénybe. A szőlőre kell vigyáznom, rájuk már nagyon nem, kiismerték a terepet, szépen körbejárnak, legtöbbet az erdőben legelnek. Hogy ne teljen hiába a legeltetési idő, közben tűzifát vágok és gyűjtök. Nem tudom mennyire közismert az a tény, hogy az erdőtüzek oka, a ki nem takarított erdők. A száraz talpon álló fák és lehullott száraz ágak gerjesztik a tüzet, különben csak maximum átrohanna rajta, de nem lenne ereje az élő fákban kárt tenni. Persze most ez tiltott munka, hiszen akkor azok az emberek nem vennék meg a tűzifát, gázt, brikettet stb. Szóval a walden kommandó most parkerdősít, a birkák az aljnövényzetet teszik rendbe, a tyúkok kísérik őket és összeszedik a férgeket, lárvákat én meg eltakarítom az ágakat, száraz fákat. Az eredmény, szép egészséges, gömbölyű birkák, kevesebb kukorica a tyúkoknak, nekem ingyen száraz tűzifa. Még a legeltetéses időszak előtt, az egyik nőstény lesántult, nem örültem neki, de pár nap múlva jobban lett, talán lukba lépett vagy csak az öklelkezések alatt, ami még mindig zajlik, húzhatta meg a lábát. Az esti legeltetés után, mikor szépen visszamennek a helyükre kézből-tálcából abrakoltatok, egy kis erősítő, egy kis jutalom. Mivel Öcsi kisajátítaná a tálcát, egy kézzel elkapom az egyik szarvát és lenyomom az orrát a porba, amíg a nőstények esznek, aztán a végén ő is kap, csak a rend végett.
Nyuszkákkal semmi gond, a lányok szépen nőnek, sok zöldet esznek a tópartról, abrakoltatom őket is Bélával együtt és mindennap kapnak most almát, ami dögivel van, répa helyett. (A birkák is, de mióta legeltetés van, csak Öcsi termeli be.) A körtehéjat és csutákat is ők kapták, elég komoly mennyiséget. A kiszúrt hálón kívül, még egyszer elszabadult az egyik lány, csak tippelek, hogy kiugorhatott, de azóta nem fordult elő.
A tyúkok továbbra is pofátlanok, de már alig alig férnek ki a kerítésen a középsősök is. Az egyiket korábban a seprűvel úgy csaptam meg, hogy lesántult, pedig általában esélyem sincs utolérni őket. Levesnek volt betervezve, de addig húztam az időt, míg szépen lassan felépül. A nagyoktól lassan várhatnám a tojást, ezért az elkövetkező napokban upgradelnem kell a tyúkólat, tojófészkekkel, sötétítéssel, téliesítéssel stb. (Van már egy adag kukoricaszár, csak sajnos töröttek. Feri bácsi villanypásztorát egy motorral elszabták, mindjárt az alkalmat kihasználva, aznap éjjel jelentős pusztítást végeztek a vaddisznók.)
A munka. A féltető elkészült. Alulterveztem, az biztos, úgy gondoltam, a 70g/négyzetméteres ponyva elegendő lesz és hozzá csak valami kis oszlopocskák, tetőlécecskék, de negyven négyzetméteres tetőhöz, pár fokos ejtéssel nem elegendő.. Most ponyva-nád-ponyva és megerősített tetőnél tartok. Az eső és a szél, már úgy néz ki nem ellenfél, már csak a hó kérdéses.
A gyümölcsfeldolgozásnak lassan vége. Itt is jár a köszönet a falubeli egyik kert felajánlott gyümölcseiért. Aszalás befejezve, a körte nagyon bevált, jövőre pótolnom kell, az idén elmaradt aszaló építését. Lekvár még rotyog és még két főzetet tervezek, lesz dögivel. Körtéből kompót is lett és kipróbálom lereszelve is, ahogy az almát szoktuk eltenni. Egy biztos, a hátramaradt körtelé a legfinomabb ital, amivel eddig találkoztam. Cefréből lassan megtelik a harmadik hordó is, remélem szépen megfordul. Alma van még egy hadseregnek való, azon gondolkodom, hogy reszelés-almalézés legyen a sorsa vagy a munkát megúszva, legyen belőle szimplán takarmány, mert annyira nem jó a minősége.
Gasztronómia. Reszelt körtés palacsinta volt a sláger (innen jött az ötlet, hogy rakok el télire), kukoricás kenyérsütés, valamiféle carbonárás (szalonna, tejöl, tojás) tészta, reszelt krumplival és a többi már bevált és ismertetett recept. Az erdőben őzlábgomba invázió van (mit az erdőben, az udvaron és lépten-nyomon), egyelőre csak rántom őket, mindennap, szerencsére a kedvencem a rántott dolgok közül, kíváncsi vagyok, mikor unom meg.
Irodalom. Sinclair elolvasva, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretné tudni, hogy is működik most a világ és ő hol szerepel benne, mindenki meg fogja találni a hasonmását a könyvben, valamelyik jellemzett halmazban. A könyv vége felé a médiák és irányításuk, újabb elnökválasztás, mellette a mozgalmak és ideák mechanizmusa kerül terítékre illetve előre jelzi a második világháború közelségét. Érdekes, hogy a megoldásról alig szól, pedig Thoreau hozzá időben és földrajzilag viszonylag közel volt. Szerintem Németh Sándor magacsinálta próféta is olvashatta a könyvet vagy valamelyik kortárs művet, kísértetiesen hasonlít a módszere az akkorira.

Látogatók. Apám sokat segített, mindig "elfelejtem" hogy már 63 éves múlt, ahhoz képest igen jó erőben van. Váratlan vendégeim is voltak múlt hétvégén, egy hosszú délutánt töltött itt két zalai barátom, bár most nem egy hullámhosszon vagyunk, jól esett, hogy nem felejtettek el. Megkérdezték, jó ez így nekem, szeretem ezt csinálni, erről tervezek majd,egy esszét írni. Ugyanígy jól esnek a kevés emailes, telefonos érdeklődések is.

Közben eltelt a harmadik hónap is, így egy összegzéssel is adós vagyok. A villanyszámla jelentősen megugrott, köszönhetően az aszalógépnek, most 80-on áll az óra, (de lehet a bedugva felejtett telefontöltő okozta, ilyen marhaságokkal etetik a népet, meg a stand by ledekkel), gázpalackot is cseréltem, aszem két héttel ezelőtt, nagyjából két hónap/gázpalackkal lehet számolni, (most talán a lekvárfőzések dobtak rajta), telefon kicsit normalizálódott, tv, internet, szemét, vízdíj továbbra sincs természetesen, bár vízszűrőt lassan cserélnem kell, utánanézek a moshatós verziónak. Kukoricából egy hete fogyott el az előzőleg vásárolt zsák. Ja és három hónap után pengét is cseréltem a borotvámban, nem az erősségem a borotválkozás. A szappanokat továbbra is lopkodják a tyúkok.

Kaja, néhányszor voltam az öregek otthonában, átálltam a nádcukorra, a sparban is kapható (lekvárhoz még nem azt használok). Karobból is lassan elfogy az első 20 dekás csomag.
Utazás Barcsra biciklivel párszor.

Az önfenntartás a gyümölcsfeldolgozással bővült és aszem a tűzifát is idesorolhatom majd. Egy aszalványhoz adott ajándék fatálam is sikert aratott, jó lenne az a madzagos eszterga és a saját készítésű gyümölcskosaramat is megvették volna.
Közösségépítés, semmi meglepő, nulla eredmény. A világ számos nagyon különböző pontján működő, alakuló közösségek csak a rábámulást szolgálják a legirigyebb nemzet számára. Azért egy csángóföldi kezdeményezésről beszámolhatok, bár a kora őszi indítás nem túl szerencsés, viszont annyira komoly, hogy az adatlapot is kitöltötte Gyula https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0AmjQecoMOXy_dFpoNXp3SHFIaGlqbGtWd3hNYlVSREE#gid=5 , a kapcsolatot tartjuk és a realitások ellenére sok sikert innen a távolból. (http://helykeresok.hu/forum/viewtopic.php?t=101 a földrajzi nevek népmeseszerűek, nagyon tetszenek)




100-110. nap (09.06.-09.16.)
Kezdjük a rókával. Egyik ebéd utáni sziesztát zavarta meg, a kerítésen kívül  maradt tyúkok közül próbált egyet elvinni (a tollak alapján talán egy dinót) nagyon közel a kerítéshez és az úthoz, szóval eléggé bemerészkedett fényes nappal, de nem járt sikerrel. (Úgy néz ki nem csak én nem birok velük már.) Más általam észlelt jelenség rókával kapcsolatban nem történt. A csapda működik, mert a tyúkok is felfedezték és rendre foglyul ejti őket.
Kutyák. Batyu egyik reggel egy nyestet szorított meg és tépett szét, elképzelhető, hogy a történet elején még kölyök formájában szereplő egyed volt és az is valószínű, hogy ő takarította ki többször a csapdát, úgy hogy az nem lépett működésbe. Batyu egyébként felküzdötte magát a nagyon jó kutya titulusig, de mostanság a nyulakat zargatja, eltanulta a vadász tacskójától, most szoktatom le róla erélyes ordításokkal. Dutyi is két-három estét láncon töltött, szeret éjjel kimászkálni az öreg vakegér és Batyuval közös erővel hajtják a tó melletti dzsumbujban a rókát, ha tűzön nem is, de vízen és bogáncsokon át, fertelmes, hogy néznek ki utána és még most is lenyűgöznek, ezekkel a hajtásaikkal, ki nem nézné belőlük az ember. Toto kezdi belakni a helyet, bár még most is néha fél, az erdőbe egyedül nem mer bemenni, de már ugat. Sajnos nincs kellő időm és türelmem egy kiskutyához, de mostanában figyelek rá, hogy eleget foglalkozzam vele. Egyébként nem csak szép, de egyelőre, jó, okos és szófogadó kutya, a kajálásával sincs gond, az ég világon mindent behabzsol, a két öregebb elől is, de még a tyúkoknál is kisajátít egy deszka kukoricadarát és nő, mint a bolondgomba. Tutyi a kedvence, a szőrös fülét, farkát abajgatja a legtöbbet, az öreg kikészül tőle. Batyuval nehezebb dolga van, egyrészt még simán lerázza, másrészt egyből keményen lép fel a játékos harapdálások ellen. A birkákkal is böllenkedik, de azért még tart tőlük. Dutyi és Bagyu óljának a bejáratát leszűkítettem kukoricaszárral, azóta nem járnak be a tyúkok.
Birkák. Péntek óta beszüntettem a kinti legeltetést, annyira dagadtak és jól tartottak, hogy csak sétafikálnak evés helyett és nem is igen van kedvük visszamenni, most újra etetés van, de csak módjával, mert a területükön zöldellő csalánra, fűre rá se néznek. Még a legeltetéses időszakban az egyik esti beterelés után nyitva felejtettem a nagykaput, tízből kilencszer a kiskaput használják, éjjel nem mászkáltak el, de pirkadatkor leléptek, mire észrevettem a hiányukat elértek a szőlőig és három tőkét megcsócsáltak, de különösebb kárt nem okoztak. A körtének sem tudnak ellenállni, azt kézből elfogadja az egyik nőstény, Öcsi meg ha tehetné a fejét is bedugná a hordóba, ahova aprítom. Mostanában, hogy nem engedem ki őket, a legfélénkebb nőstény bosszantásomra átjár a másik részre legelni, gyakorlatilag bárhol átügyeskedi magát a kerítésen, jelezve, hogy rackát elkeríteni, bizony nem könnyű.
A tyúkoknál nincs különösebb fejlemény, el kezdtem és a napokban folytatom az ól egy részének a lesötétítését a kukoricatörésig is és a tojófészkek kialakítását, aztán ha nem lesz tojás a dinók napjai meg vannak számlálva.
A nyúllányok továbbra is a kedvenceim, szépek, nyugodtak, csendesek. Feszítettem a kerítésükön, azóta nem jöttek ki. A vaddisznó által lepusztított kukoricaszárral az óljuk hátulját-tetejét és az egyik oldalt is sikerült betakarnom, nagyon tetszik nekik, kívülről is, belülről is. Felugrálnak, felmásznak rá és az ólban is több időt töltenek. Béla is szépen elvan, most kezd átöltözködni télire, úgy hogy most ilyen kommandós nyúl lett belőle. Majdnem elfelejtettem, hogy még a választós nyulaknak is kell építenem egy kifutót még a tél beállta előtt.
Munka. Aszalásnak vége, lekvárt már csak szőlőből tervezek egy max. két főzetet. Az első ringló adagot újrafőztem, jó lett, most azt fogyasztom reggelire. Szilvából meg lett vagy húsz üveg. A cefrézés még tart, de már csak egy fáról szedem a körtét. Potyog a dió, a mogyoró és a gesztenye. A gesztenye túl korán még nem tudott kifejlődni, de amilyen állapotban volt a fa, a szőlőtől elfojtva, örülök, hogy egyáltalán megmaradt. Mogyorónál a mókusok beelőznek elég rendesen, eddig három! szemet tudtam szedni, de szerencsére a mogyoró a  dióról elvonja a figyelmüket, erejüket. Egy bódé áthelyezése van folyamatban, még csak a bontásnál, átszállításnál tartok. Közben zajlik a tűzifagyűjtés is. A csatornázás szépen meg lett csinálva, most már minden gond nélkül használható a fürdőszoba, bár még kint fürdök, de ez valószínű a holnapi hidegfronttal meg is szűnik. Az utóbbi három említett munkában apám is besegített egy másfél napos látogatás keretein belül. A menta másodvirágzását éli, de nem foglalkozom vele, maradt bőven tavalyról. Idénre még két nagyobb feladatot kell elvégeznem, a folyamatban levők mellett, az ólak téliesítését ami majd csak a kukoricatörést követően lehetséges és a szalmabála helyiség kialakítását. Két nap kényszerpihenőt vettem ki a derekam miatt, nem rizikóztatok hogy ezeknek egészségesen tudjak nekiállni majd. A szalmagyűjtés abbamaradt a lékaszalásnál és már nem is fogom erőltetni, külső forrásból fogom megoldani, a széna volt a fontosabb. Vettem tízezer forintért egy mobil kisméretű cserépkályhát a faluban, az lesz a felelős a téli melegért, na meg persze a szalmabála szigetelés.
Kenyérsütésnél talán elfelejtettem megemlíteni, hogy ne állandóan csak fehér finomlisztet használjunk, hanem teljeskiörlésűt is, vagy adjunk hozzá korpát, sikért a gluténérzékenység kialakulásának elkerülése végett. Beindítottam a főzelékezést is, hogy már nincs az a dög meleg.
Volt sok eső, felhőszakadás, de emellett nagyon jó idő van, süt a nap, fúj a szél, kiváló a napozáshoz és mivel talán ez az utolsó ilyen nap és pihenőn is vagyok, el is indulok haza, kiélvezni e csodás időt.
110-119. nap (09.17-09.26.)
Állandó vendégünk, a róka. Az egyik esti számlálásnál, az elvárt 27 helyett csak 25 középsőst tudtam megszámlálni, szóval kettőt megint elragadott, semmi nyoma nem volt, se hang, se kép. Persze könnyen lehet, hogy nem tartózkodtam otthon vagy az áldozat az erdő mélyén kapirgált. Vasárnap délelőtt háromszor riasztottak a tyúkok, a két kutyával a világ végéig üldöztük a dzsungelben a rókát, de szanaszét bizonytalanul, simán átver minket, mindenesetre jól elfáradtunk. Valamelyik támadás sikeres lehetett, mert huszonnégyre csökkent a létszám. Hétfőn reggel szemtanúja is voltam az akciónak, kilőtt a terület átellenes sarkából a bokor aljáról és futtában próbált rabolni, az arrafelé kapirgáló tyúkokból, szerencsére sikertelenül. Mivel most már egyre kritikusabb a helyzet a következő lépéseket eszközöltem. A csapdába reggelente egy élő középsős kerül, általában valamelyik renitenst viszem élő csalinak, áldozatnak. (Érdekes, hogy a dinókból nem tudott vinni, túl nagyok, túl tömörek vagy csak szerencséjük volt, nem tudom.) Emellett Tutyi és Batyu felváltva van kikötve az említett sarokra napközben.
Ha már szóba kerültek, kár volt megdicsérni őket, két alkalommal közösen csatangoltak el és csak másnap kerültek elő botrányos kinézettel, először olyan homokosak, löszösek voltak, mintha a Párizs-Dakar egyik sivatagi szakaszát teljesítették volna, másodszor meg mintha Yoda mestert látogatták volna meg a mocsárban. Tutyi, aki úgy veszem észre, hogy már méterekre se lát (és ő az őrszem :) a hallása meg a szaglása még kiváló, meg lehet az is elég, ha a róka látja őt) még rátett egy lapáttal és még egy éjszakát elcsavargott, reggel a gyékényen (amit kivágtam, a fal mellé tettem és azóta nem foglalkoztam vele, így az alja valószínű megrohadt és a tetejét se szedtem szálakra, így valószínűleg a gyékényfonás idén elmarad) kuporgott csuromvizesen ázva-fázva, először lebatyuztam, fel se ismertem és nem gondoltam volna, hogy az öreg egyedül elcsatangol. Vissza az ólba már nem is mert menni, két helyen tudják elhagyni a területet illetőleg visszamenni, mindkét út a birkákon keresztül vezet, a sötétben pedig nem reszkírozott meg egy seggbedurrantást. Még egy afférunk volt, az első csavargás után, pont egy esős éjszakán a szalmabálák között tárolt szénába fúrták be magukat, a nylont megbontva, jó pipa lettem.
Toto nő tovább, most már egészen kutya viselkedésű, ugat, jelez védi a területet, a hallása és a szaglása már most nagyon jó. Tutyit kikészíti, már rá kell szólnom, az öreg már nem bír vele, Batyu még helyreteszi a játékból ráugrok, feldöntöm, beleharapok a farkába, fülébe esteket, de kajánál már nincs pardon, ott már leuralja őket a szaros, morog, félrelöki, eltartja őket. A tyúkok se mernek az ő táljából enni, amúgy is rendre megfogja őket játékból, főleg a dinók szép nagy fehér tollazata tetszik neki. A birkáktól sem fél, bár velük még nem bír, míg a két öregben az első öklelések óta megáll az a bizonyos is a birkák közelében, Toto böllenkedik, próbálja megfogni a farkukat, pedig már ő is kapott egyszer-kétszer. a kullancsok okoznak problémát, napi ötöt-hatot szedek ki belőle, ami nem könnyű művelet, mert azt hiszi játszunk, egyébként hagyja magát, semmi sírás, menekülés. Jó sűrű a szőre neki is és jó nagy a bőre, így annyira nem is egyszerű kiszedni belőle a vérszívókat.
Tyúkoknál a további helyzet változatlan, tojófészkek még nincsenek, de hamarosan, mert Feri bácsi befejezte a kukoricatörést, vihetem a szárakat. Besegít a kutyák ellátmányozásába is, az otthoni csontokat egyéb maradékokat elhozza nekik, itt is köszönet neki érte, ahogy a nekem adott dinnyékért és minden más segítségért. Míg el nem felejtem, szüleim is sokat segítenek, a már említetteken kívül, a különböző anyagok beszerzésében, amik itt nem vagy nem túl jó áron kaphatók.
Gyöngyi, eddig is így hívtam őket, de mivel már csak egy van helytálló is a név, szépen nő és beilleszkedett. Még kívül alszik, de velük eszik és klikkesedett is néhánnyal, persze azokkal, amelyikek az udvarban randalíroznak, a sorsa ajándék lesz és valószínűleg levesfazék. Persze még mindig agyalok, hogyan tudtam volna elkerülni a rablásokat, felmerült, hogy a félre rakott kétajtós szekrényeket felhasználhattam volna ólként. az újrahasználat jegyében (Humuszosoknak és más hulladékkal foglalkozó személyeknek felhívnám a figyelmét, hogy elsődleges a megelőzés, ahogy a hulladék piramisban szerepel is.) Mérlegelve a helyzetet, az élet védelme érdekében, ami elsődleges, mindenképp megtehettem volna, gazdaságilag is indokolt lett volna, a szekrény várható sorsát tekintve pláne, de ez már késő bánat, csak napokkal ezelőtt jutott eszembe megoldásként.
Béla elvan, lassan megint szép lesz a bundája, elkezdett egy új üreget ásni, ami már nyúl méretű és egyelőre 20-30centi mély, a célját nem tudom, talán vendégszobának szánja, mindenesetre nincs belőle probléma, mert a kerítés sarka felől befelé irányul és én galád módon, megelőzvén az alagútrendszer kialakulását, pöcegödörnek használom, odahúzom a bogyóit, bár különösebben nem zavarja, koprofág állat.
A nyúllányok, ugye a kedvenceim, nagyon szépek, nőnek is rendesen, a kukoricaborítást szétugrálják, majd most növelem a vastagságot, szilárdságot újabb kévékkel. El kezdtek ők is ásni, de az ól alatt és elég kezdők, elnézem nekik. Rengeteg almát esznek, nekem már nincs erőm azt is feldolgozni, takarmányként hasznosítom. A faluban 10ft/kg-ért veszik át a hulló almát, ez nem csak a más zsírján történő meggazdagodás tipikus példája, hanem a szerencsétlenek kihasználása is. Tfh 20 kiló almával odaállít valaki, azt összeszedte, odaszállította gyalog vagy biciklin, ami azért nem könnyű, valahonnét a határból, mert otthon senki sem tart hulló almát és kap érte kétszáz forintot ... természetesen itt is csak kereskedésről van szó, ami általában a legnagyobb lehúzás munka és hozzáadott érték nélkül, de takarmányként is ezer forintos mázsánkénti árat jelent csak.
A birkák legeltetését abbahagytam, mivel jóllakottságuk miatt csak csemegét keresve futkároznak legelés helyett. Azaz erdő. erdő, erdő, lomb, lomb, lomb másra rá se néztek, míg előtte egy kört mentek egy legeltetés alatt, két két és fél óra, addig most futkorászás egyik erdőből a másikba, ebben viszont nem vagyok most partner. Egy hét után feloldottam az embargót és újra kiengedtem őket, de mivel etetésnél viszont meg vajszívű vagyok ugyanaz lett az eredmény


120-127.nap (09.27-10.03.)
Csak azért sem a rókával kezdem, inkább az időjárással. Ilyenkor délelőtt tájékán már olvad :) szóval megjöttek a mínuszok, az itatók befagytak, pontosabban a lábosokban levő víz tetején jéghártya képződött Bélánál és a tyúkoknál. A féltető alatti asztalon hagyott csésze tea tetején is jégréteg képződött reggelre. A kinti étkezésről nem nagyon akarok lemondani, valamiért kiváltképp jól esik. A reggeliket már jó egy éve kint költöm el, időjárástól függetlenül, itt most az ebéd sem probléma, főleg, hogy a hajnali mínuszok ellenére, ha süt a nap, akkor a póló is elegendő öltözet. A vacsora kicsit macerásabb egyrészt a sötét, másrészt a velejáró hacacáré miatt, reggelire a lekváros kenyér ilyesmi nem jár hajcihővel.
Korai kelés már a múlté, fél 7 után kelek viszont a napéjegyenlőség jegyében este hét előtt már zárás. (Egyik felhős este észrevettem valamit, ami a város javára írható, előző albérletem második emeleti erkélye egy szélesebb útra nézett, este szívesen bámulta az ember a különböző lámpák fényét, a nagy platánfák által szabdalt árnyékokat, itt viszont ha felhőréteg borítja az égboltot, se a hold se a csillagok nem világítanak, akkor teljes sötétség van, persze ha derült az ég a csillagok varázsát nem lehet a városban kárpótolni, pont az előbb dicsért fények miatt.)
Na jöjjön a róka. Egy darabig se híre, se hamva nem volt, aztán megjelent, mikor máskor, mint este 10-kor szakadó esőben, hogy kapna tüdőgyulladást. A tyúkok kárálása jelezte az érkeztét. Ilyenkor azért nem árt sietni, felülre felkaptam egy pulóvert, alul pizsamanadrág, szandál, de így is mire kiértem már csak az erdőből láttam a szemeit világítani távozóban. Dutyi már akkora az ól körül cirkált. Szerintem csak most szembesült az új éjszakai felállással, azaz hogy a kutyák ólja is a területen belül van cirka öt méterre a tyúkóltól. A következő látogatása tegnap a preferált déli órákban volt, ekkor már a számító merészséget képviselte, mondhatnám pofátlanul. Őrszem nem volt, mivel gyakorlatilag ott dolgoztunk egész délelőtt, csak egy rövid ebédszünet erejéig hagytuk ott a területet, na arra az intervallumra időzítette a támadását, szerencsére sikertelenül, de az ebédet sikerült félbeszakítania.
A sikertelen rókatámadások ellenére a létszám megint csökkent. A kutyaól bejáratát néhány hete leszűkítettem a vaddisznó tiprásból származó kukoricaszárakkal, azóta a tyúkok nemigen mernek bemenni, a majd teljes sötétségbe. Az egyik kopasznyakú tyúk, a legpofátlanabb, folyamatosan a placcot és az asztalt látogató, mégis rávetemedett. A kutyák érkeztére megijedt, próbált menekülni, ami bekapcsolta a kutyáknál a ragadozó ösztönt és a hátulját szét is marták. Kiabáltam velük, míg a tyúkot kiszabadítottam, de eszembe se jutott büntetni őket. A tyúk másnapra megadta magát, most a csapdában "pihen". Ugye addig jár a korsó a kútra.
A tojófészkek elkészültek, a téliesítés a tyúkólnál megtörtént a kukoricaszárakkal. Az ól elvesztette designos formáját, de így is jól néz ki, csak elfelejtettem képet csinálni róla. Szóval most már minden adott a tojástermeléshez, a dinóknak ez a hónap áll rendelkezésükre, hogy produkáljanak, aztán én csökkentem a létszámot, a kárálás már úgy is megy nekik.
Gyöngyi elvan, kicsit aggódtam az éjszakai helye miatt, amit elfoglaltak a kukoricaszárak, de az ajtó felett töltötte a tegnap estét, az ólba még mindig nem mer bemenni, az étkezésnél már elkalauzolja magát a forgatagban.
A nyulaknál nincs új fejlemény, Béla is elkezdett az ól tetejére mászkálni. A rét egyelőre bőségesen biztosít nekik zöld táplálékot és alma is még dögivel van.
Feri bácsi kukoricása nem biztosított elegendő kukoricaszárat vagy túl vastag kévék lettek készítve, mindenesetre a tyúkólra futotta, a rövidebbekből a nyúllányok egyik oldalára és maradt még néhány kéve a birkákhoz, ami most még nem lett odarakva, mert szétabálnák. Várok míg szárad illetve megpróbálom a már említett juharvesszőkkel legalább az ól hátulját elzárni előlük.
A birkákkal kicsit most több gond van, kényeztetésem eredményeként. Folyamatos a bégetés a  kaja miatt, nagy a válogatás és ők is egyre bátrabbak, követelőzőbbek. Egyik reggel kiengedtem őket, a lombkúra megtette hatását, nem mentek az erdőbe, szépen legelésztek, leginkább az aranyháromszögben. Aszem mostantól reggel etetés, délután legeltetés lesz, amennyiben a munka és az időjárás engedi.
A munka halad, tervezett bodé áthelyezés is befejeződött, mivel a tetőt a nagy súlya miatt meg kellett bontani kérdéses a régi visszahelyezett kátránypapír vízzárása, ezt még meg kell figyelnem a következő esőnél. Hátra van még további kukoricaszárak beszerzése, az újabb nyúlkifutó a leendő szaporulatnak (ezen még gondolkodom, hogy siettessem-e az első elléseket télvíz idején vagy várjak tavaszig) és a bálázás ja és egy etetőrácsot is kellene most már szerkesztenem lassan. A kapcsolt projektre is jutott idő, tovább folytattam a tisztogatást.
A vadász és társai kompánia segédletével a cefre kint, a cserépkályha bent, de egyelőre még üzemképtelen, a csövet sikerült szétbarmolnunk, újat kell vennem, a fugajavítás szemre szépen megtörtént. Természetesen bent is hideg van már, esténként konyhai sparheltbe gyújtok be, ami hamar meleget csinál, de hamar ki is alszik, a meleg pedig elillan, így reggelre zima van, esténként viszont nagyon kellemes, hangulatos ücsörögni a tüze mellett.
Főzőcskézés terén semmi újítás, a süteményeket illetően egyszerűsége miatt leragadtam a palacsintánál és nehéz is megunni. Ami nagyon-nagyon elmaradt, az a zenélés. Hónapok óta nem játszottam, rádióval kárpótolom magam. Könyveket illetően most egy 24 izgalmas novella című kötetet különböző szerzőktől, Platónt és Chet fogyasztok.

128-130. nap (10.04-10.06.)
Péntek délután a kapcsolt projekten dolgoztam, mikor szűnni nem akaró ugatásra lettem figyelmes Tutyi hangjában valamivel arrébbról. Eleinte nem törődtem vele, mert bármit képes órákon keresztül ugatni, de aztán utánajártam a dolognak. Nem tudott kijönni az árokpart túl meredek volt neki, körbementem és kihúztam, de a majd félórás hideg fürdő sem hűtötte le a kedvét, tovább akart kutakodni valószínűleg a róka után, alig tudtam hazacibálni. A korábbi bejegyzésem mely szerint 5 métere se lát túlzó volt, centi az a méter, bár az árkot már többször megjárták, de rövidlátással nehéz kiválasztani a szemben levő megfelelő partszakaszt, ahol ki lehet mászni.
Másnap reggel először vettem észre, hogy nem tudja kinyitni a szemét és gennyes mindkettő. Végeztem a reggeli rutint, amikor megint folyamatos ugatás hallatszik, de a tó túlpartjáról! Az előző napi esemény miatt bringára pattantam és megnéztem mi is zajlik ott. Tutyi beesett a tóba és nem tudott kimászni. Itt már egyértelmű volt, hogy a vakságának köszönheti a fürdést a néhány fokos tóban, az igen hideg reggeli hőmérsékletben. Kihúztam, hazavittem, Batyu is előkerült vizesen, de ő valószínűleg csak mártózott egyet, míg Tutyi nyakig egy helyben küszködött. Mindenesetre az öreg vacogott, rázta a hideg, íg Batyun különösebb jelét nem láttam problémának, néha megrázta magát és alázatosan csóválta a farkát, ahogy osztottam őket. Tutyit hajszárítóval szárítottam (Batyunak esze ágában sem volt kérni belőle, szépen elsomfordált) majd forró víz, száraz kenyér, kutyatáp menüt adtam nekik a túlélés végett. Szerencséjükre a nap kisütött, szépen átmelegítette őket.
Vasárnap hogy elejét vegyem  a dolgoknak Tutyit tettem láncon őrszem pozícióba, hát nem sokat ért, délelőtt érkezett a róka és pár méterre Tutyitól rabolt, legalábbis akkor azt hittem, mert az esti számlálásnál csak huszonkét kopasznyakút számoltam, de ma reggelinél már a megfelelő huszonhármat. Vagy elszámoltam magam vagy elkódorgott az egyik vacsoraidőben. Mindenesetre megelégeltem a töketlenkedést, a csapdába nem megy be, semmilyen csalira.Az egy hétig úgy tűnt jól működő őrszem állás sem zavarja már. A tyúkokra nem számíthatok (Kolos egyik érve volt, a vegetarianizmus mellett, hogy a növényeknek nincs memóriájuk, hát gyakorlatilag a tyúkoknak sincs, mondjuk ha lenne az első vágás után a többi világgá menne, vagy még sem? Hiszen az embereknek egészen kiváló memóriájuk van mégis számtalan példát lehetne sorolni, ahol újra és újra ugyanaz a veszély szedi áldozatait.) így el kezdtem levesszőzni a vadhálót. Mérges voltam mindenkire, a rókára, a kutyákra, a tyúkokra. Nem kis területről beszélünk és tudom, hogy így is- úgy is, előbb vagy utóbb lesz rés. A tyúkok további áldása, hogy ki kimennek simán visszafelé már nem találják a lyukat (ugye a memória) szóval ez egy nyögvenyelős dolog lesz. Elüléskor tetézték a hangulatot azzal, hogy a kukoricaszárral védett ól alá is egy-egy el akar ülni, ahonnét a róka röhögve elvinné, nekem persze nem olyan egyszerű kiszedni őket.
A birkáknál két napig működött a terv, azaz reggel etetés lombbal, délután is egy kis lomb, majd legeltetés, így nincs futkározás az erdőben, ahol ugye amit elértek már korábban lepusztították, harmadnapra úgy néz ki tömve voltak fűvel is, mert csak rohangásztak illetve másnapra az erdőben odakészített lombot akarták felfalni. Száraz kenyérrel visszacsaltam őket a helyükre, beszüntetem pár napig a kijárást, bőven van lomb a tó tisztításából fakadóan. Persze a kifutóban pompázó csalánra továbbra se néznek rá.
Béla is csatlakozott a műsorhoz. Vasárnap délelőtt kétszer is látom a hátsóját a kifutóján kívül. Már korábban megfigyeltem, neki is gond lehet a látásával, mert a bedobott kaját csak szag alapján találja meg, atletikusabb se lett, így viszonylag könnyen megfogtam mindkét alkalommal. El is nyúlt a nagy túrák után, hiába megerőltető neki a világlátás a folyamatos döglések után. Ahogy néztem kirágta magát a kerítésen, legalábbis mindkét esetben találtam lyukat, a birkák pedig már nem mennek át (kivéve a legfiatalabbat, akinek legszűkebb a szarva, de egy korábbi átszökésnél sikerült úgy megrémítenem, hogy remélhetőleg leszokott az átjárásról). Adja magát a kérdés, eddig miért nem rágta át a fémhálót s most miért, persze amikor figyelem ül vagy fekszik, mint a jó gyerek.
Ha már az "állatok elleni" küzdelemről írok, essék szó az egerekről és a molylepkékről. Amióta ugye nincs nyest, vannak egerek, ugye ha megbontjuk az ökoszisztémát. Egyelőre kezelhető a helyzet, fognak a hagyományos csapdák és a bio ragasztós módszer is, de télen, a kalászos szalmabála, az egyéb takarmányok bizonyára kiélezik a helyzetet. Molylepke rengeteg van, távol tartani nem lehet őket, amint nyitom az ajtót már be is röppenek, hagyományos módon, azaz leütve, nem tudom mindet eltenni láb alól, úgy hogy itt is utána kell néznem a megfelelő védekezési mechanizmusnak.
Faunisztikai jelentés: vasárnap kirándultam a tavak körül, a kiszáradtban és az azt követőben, próbáltam egy lest elérni nem sikerült, próbáltam összekötni a területeket, de az sem, minduntalan vissza kellett fordulnom. Ez a zsombékról-zsombékra ugrálás, még a szálakba kapaszkodva sem olyan egyszerű, ha tudjuk, hogy nem igen lehet hibázni.
Láttam jégmadarat és két sakált is egészen közelről, róluk nem sikerült képet készíteni, a többiekről igen.

131-133.nap (10.07-10.09.)
Még az előző bejegyzéshez, bár Tutyinak arra nincs mentsége, hogy beleesett a tóba, de arra igen, hogy mit keresett a túlparton, kb. 200m-re a háztól. Vasárnap reggel ott láttam korzózni a rókát.
Kedden reggel jelezte Feri bácsi, hogy az otthoni kukoricásnál is megtörtént a törés, mehetek a szárért. Más sürgős dolgom nem volt, az idő kiváló volt, így nekikezdtem. Előtte kellett vennem egy új machetét mert előző este, amikor kicsit dolgoztam a kapcsolt projekten, kipördült a kezemből és zutty bele a kis tóba. Próbáltam gereblyével kiszedni, de persze nem sikerült.
Délután abbahagytam a munkát, hazamentem, hogy ellássam az állatokat és korán lefeküdjek pihenni. Tutyi és Batyu persze kihasználta az alkalmat és elcsavarogtak, mire hazaértem nyomuk se volt. Béla a csajoknál lődörgött, pontosabban próbálta beásni magát, visszatettem és újabb lyukat foltoztam be. Eleinte arra gondoltam, hogy Toto tépi szét a kerítést, mert mint mindenkivel, Bélával is próbál böllenkedni, játszani és olyankor "kínjában" a kerítést rágja. Béla sem hagyja már magát terrorizálni a kutyák által hanyatt-homlok menekülve az üregébe, hanem próbál magának tekintélyt szerezni, nagy hátsó lábas dobbantásokkal és néha még rúgásokra is vetemedik, amit a kerítés fog fel. De nem Toto rágta ki a kerítést, hanem Béla, kamatyolni akar. Amint visszatettem már ment is a foltozott lyukhoz, látva hogy ott már nincs kijárat, máshol kezdte el rágni a fémet.
Már a pihenés járt a fejembe, mikor mentem zárni a tyúkokat (őket két deszkával kizártam az ól alól) s látom Béla már megint kint van és a csajokhoz próbál bejutni. Ez így nem lesz jó, telefonos segítséget kértem előző gazdájától, aki felvilágosított, hogy ilyenkor nincs más megoldás, mint a ketrec. Na az nem volt, hamarjában körbebástyáztam a bódéból maradt kemény deszkákkal, padlókkal, téglákkal megtámasztva a kifutóját. Annyira azért nem ment hamar, tök sötétben, pizsamában. Közben Batyu befutott, Tutyi sehol, nem szabadna már az ő állapotában lődörögni, de hát hajtja a vére.  Reggel Béla még a kifutójában volt, én pedig nekiálltam ketrecet készíteni neki a már említett deszkákból illetve egy vadhálóból. Mivel a vadháló szűkebb lyukán kiférne, duplán alkalmaztam, de felülre már nem futotta csak a tágabb lyukú részből. elég jól haladtam, de így is három órámba telt. Az eredménnyel első blikkre elégedett voltam, 120 x 80 centi alapterület, majd 60 centi magasság. Béla valamit megsejthetett, mert mire elkészültem eltűnt az üregében. Ajtó nincs a kifutón, felülről közlekedek, ha néha-néha be kell mennem hozzá, most egyedül kellett beemelnem az új ólat, hiába ötöltem ki, hogy a fával megrakott talicskán odaszervírozom és csak át kell emelnem, természetesen elakadt a kerítés tetejében, ahogy rántottam kitörtem az egyik sarok karót és a gatyámat is elszakítottam. Sebtében orvosoltam a karót, majd elmentem folytatnia kukoricaszár kitermelést. Ja reggelre Tutyi is megvolt, bent aludt a szénában, sötétben nem mer már áthaladni a birkák területén, jó mérges voltam rá, leginkább azért, mert ahogy próbáltam kihajtani észrevettem, hogy a széna egy része elázott a fólia hibás takarása miatt. Tutyi megadóan vagy lelkiismeret furdalástól terhelve magától ment az őrszem pozícióba.
A kukoricaszár kévézés nem tűnik nehéz munkának, hiszen machetével viszonylag könnyű elvágni a szárat, még a jól elgazosodott területeken is, súlya nincs, még egy nagyobb kévének sem, a szorosra kötözés kicsit macerásabb, de hát olyan 20-30 kévét csinál az ember egy nap. Az ízületeket viszont jól igénybe veszi, második nap elején megtapasztaltam.  A derék az rendben, csak hajolgatni kell hozzá, de az ujjpercek sajognak, be vannak dagadva, a bőr berepedezve, a térd és a sípcsont felpuhulva, szóval egy tipikus kérges markú, szikkadt parasztnak való meló. (A leengedett tóról készült képen jól látszik, most lehetne könnyen, gyorsan nádat is és gyékényt is kitermelni "belülről", jól megközelíthető, könnyen szállítható helyszín, nincs mocsár, meleg, embermagasságú dzsungel körülötte, így nem kell válogatni, jól alul le lehet vágni a szárakat, szóval minden ideális. Ha úgy alakul beraktározok belőle.)
Úgy terveztem délután befejezem a munkát, hazaérek, elrendezem az állatokat és talán ma sikerül korán lepihennem. Eleredt az eső, az első fertály kukoricából már csak nagyon kevés volt vissza, így azt gyorsan befejeztem és indultam haza, azért sikerült eláznom. Otthon az egyik dinó fogadott kiterítve, az elzárt területen belül. Már megint mi történhetett?! Tutyi láncon, kívül ő nem lehetett. Batyutól nem várok el ilyen mértékű renitenskedést vagyis inkább úgy gondolom nincs bátorsága hozzá (és a gyöngytyúkoknál is tévesen vádoltam), tudhatta hogy probléma van, mert az ólban lapult mikor megérkeztem. Toto erre még képtelen és csak játszásiból hajtja őket és most is abszolút figyelmen kívül hagyta a felnyitott tyúkot. Írtam, hogy a róka nagyon pofátlan lett, de tőle sem vártam el ezt, maradt a légitámadás esélye és a rejtély.
Béla a helyén volt úgy néz ki a körbebástyázás valamelyest gátolja a kirágást, de azért elkaptam, (ami már egyre nehezebb, a gyakori nyakoncsípések miatt óvatosabb lett) és betettem a ketrecbe, kaja, széna, víz, homokkal próbáltam otthonosabbá tenni a celláját, fél óra múlva kint volt, persze nem értem rá kifigyelni, hol a rés a pajzson, még mindig a dinón töprengtem, miközben társai lakmároztak belőle. Mindenesetre Bélának adtam egy kisebb cső kukoricát, azzal talán lekötöm mindenféle feles energiáját és nem próbál meg kiszökni.
Elláttam mindenkit, Tutyi maradt láncon, egyrészt hogy éjjel ne lődörögjön el másrészt, hogy ne egyen a tetemből, nagyon oda akart menni és ugye anno a kakast is simán kibelezte. Batyu és Toto a közelébe se ment a hullának.
Éjjel ugatás, amivel általában nem törődöm, majd morgás, ami már közvetlen veszélyt jelez. Ki az ágyból, hatalmas köd, pára és sötétség nem látok semmit, de a tyúk a szárnyától eltekintve eltűnt! Szóval akkor mégis csak a róka volt és visszajött érte! Később megtaláltam a tetemet a kutyaóltól egy-két méterre, valószínűleg itt zavarhatták meg éber vérebeim. Toto nappal egyre bátrabb, de éjjel még nagyon be van fosva, az incidens hatására bemenekült a szobába, holott még a pincébe se mer bemenni. A hullát bedobtam a rókacsapdába, hátha, ha annyira kell neki, az egyik egércsapdát is kiürítettem a konyhában és folytattam tovább az éjszakai pihenést ...
Az eddigi sikertelen próbálkozások után, valamit kell kezdenem a rókával, de egyelőre időm és energiám nem engedi.
134.nap (10.10.)
Végre egy nyugodt, csendes nap(pal). Reggel etetés, itatás, kenyérsütés, mosogatás, délelőtt könyvtár, ebéd az öregek otthonában tejfeles zöldbableves, töltött pulykatekercsek rizzsel, káposztasalátával, majd hazaérve semmi "meglepetés" (Tutyi az árok túlpartján bóklászott, de abban már nincs semmi meglepő). Nem halt meg senki, nem hiányzott senki, (Tutyit behívtam) nem szabadult ki senki, nem törtek össze semmit, nem ettek meg semmit, nem loptak el semmit. Ennek örömére napozás, olvasgatás.
Délután tovább folyt nyugodt medrében a nap, daráltam, majd etettem. Ahogy sejtettem a lekarózás nem működött a tyúkoknál, most is kijárnak, de közelebb maradnak a területhez. A birkáknál kitaláltam, hogy egy lerágott fenyő ágaira teszem a lombos ágakat, így kajálás közben nem tapossák meg, kisebb a veszteség és higiénikusabb is. Unokahúgomnak van egy szobai hobbi nyula és valami könyvben olvasta, hogy szeretik a mogyoró, bükk, juhar, fűz, alma, körtefa leveleit. Én eddig a tölggyel és az akáccal próbálkoztam, kevés sikerrel, délután kipróbáltam a mogyorót és valóban szívesen megették az egészet (be kellene spájzolnom, mert most egyszerre hullik mindnek a levele, persze előtte még a többit is kipróbálom). Béla mióta ott figyel a ketrec a kifutójában nem rágta ki magát, úgy néz ki elég volt a pszichikai hadviselés vagy csak rájött, hogy a csajokat még mindig nem érdekli. Ők egyébként vad ásásba kezdtek, több oldalról az ól alá, a kikapart földsávok szabdalják a kifutót Maginot-vonal szerűen.
Felfedeztem, hogy a kis gesztenyefáról, a most hulló gesztenyék már normális, nagy méretűek, ilyen két gesztenyesütős adagot tudtam összeszedni, de nagyon örültem neki, hogy mégis életerős maradt a fa, érkezésemkor még a szőlő teljesen megfojtotta. Eszembe jutott hogy az erdőben is van három szelídgesztenyefa, az egyik kimondottan nagy, nosza leellenőriztem azt is. Hát ott is kb. csak annyit tudtam összeszedni, valaki beelőzött, gyanús, hogy kétlábú volt az illető és nem négy, mert túrás nyom nem volt, a satnyák ott voltak hagyva. Mindenesetre egy újabb jövőbeli projekt körvonalazódik: kiszedem a fenyőket, amiknek egyrészt semmi keresnivalójuk itt, másrészt összevissza egymásra nőttek és ahol nagyobb terület szabadul fel, ott dióval és gesztenyefával fogom pótolni őket, úgy néz ki mindkettő jól érzi itt magát (a fenyő meg jó lesz kaptárnak, bútornak).
Az erdőben láttam, hogy bújnak elő az őzlábak, meg is kívántam, elmentem a les melletti rétre, ahol legelőször jönnek elő a sok napsütés miatt. Találtam is két szép nagy fejet, jó kis vacsora lett belőle, ha már arra jártam összeszedtem a  körtét is, két kosárra való lett, úgy néz ki lesz még egy pálinkafőzés, de ez már csak tisztán körtéből.
Szóval szép nyugodtan elcsordogált a nap, csak hát az arányokkal van baj, ilyenből kellene sok és néha egy-egy problémás nap, de egyelőre inkább fordított az arány.
Éjjel persze nem úsztam meg. Ugatás, rohangászás, vadul csaholás a csapda felől. Felöltözök, kimegyek, viszek egy botot magammal. Ahogy közeledek már hallom a morgást, fújtatást, mikor odaérek látom, hogy a csapdaajtó le van csukódva, na gondoltam végre megvan a rohadt dög, de nem. Egy szép nagy nyest volt a csapdában, próbált menekülni, kibújni a rácson miközben Dutyi és Bagyu minden oldalról próbált bejutni, hogy kifordítsák a bundájából. A nyest nem fért ki, legalábbis úgy nézett ki, hogy csak a fejét tudja kidugni. Megvártam egy alkalmas pillanatot, amikor kidugta a fejét és egyik kutya sem volt ott és hókon vágtam. Sajnos nem tudtam teljesen agyoncsapni, csak megroggyant, a két kutya viszont egyből elkapta és már nem is engedte el, pár másodperc múlva kimúlt, a két dög meg eszeveszett erővel áthúzta a rácson. Tutyi még reggel is őrizte. Már többször utaltam rá, de ki nem nézné az ember a két udvari tenyész szuka lábtörlőből ezt a gyilkos hajlamot és a határozott agresszív fellépést, főleg Dutyiból a vén, vaksiból, aki már napozni is rogyadozva, dülöngélve megy és gödörásás helyett két erőtlen felszínes kapirgálásra telik már csak tőle, majd le is fekszik, ilyenkor viszont új erőre kap, meghazudtolva korát, erőnlétét.
Mivel a nyest csak éjjel mozog a rablásokat nem varrhatom a nyakába és hát többször láttam személyesen is a rókát, úgy hogy az a történet még nem zárult le.


135-144 (10.11-10.20.)
Majdnem írhattam, hogy nem történt sikeres támadás, de nem írhatom. Tegnap napközben volt ricsaj, de nem különösebb, mint az azt megelőző napokban, mégis mindenki megvolt a tegnapi létszámellenőrzésig, amikor is újra eggyel rövidült a kopasznayakúak száma. Már épp kezdtem elhinni, hogy többet már nem visz, hisz jó ideje (két hete) nem történt rablás és a legutóbbi, a dinó kiterítése, akár ragadozómadár is lehetett. Szóval 22 kopasznyakú, 4 húshibrid, 1 gyöngyös a baromfiállomány jelenleg. Próbálom tovább szűkíteni a kijárati lehetőségeket, elkerülendő a napközbeni rablást (éjszakai nincs), ha sikerül majd csak legeltetéskor tudnak kijönni és jó lenne ha csak az estinél, mert akkor a visszatereléssel sem lenne probléma, ha reggel kiszabadulnak a visszairányítás nagy kihívás. Tojás persze nincs, a tojófészkeket az ólból kiszedtem, miután szétfosták és kint helyeztem el őket. Egyet az ól mellett, egyet a bokor alján, hát legkésőbb az első vágás megmondja  van-e tojás. Kárálás a dinóktól, kotkodácsolás a kopasznyakúaktól van és Gyöngyi is felfedezte a hangját, egyre többször ki is engedi, jó hangos és jellegzetes. Etetésnél szigorítottam. Mikor Feri bácsiéknál vágtam a kukoricaszárat, láttam, hogy egy marék kukorica van kidobva a tyúkoknak és rá se néznek, inkább kapirgálva keresik az eleséget, másnap reggel még mindig a fele megvolt a marék kukoricának ...
Birkáknál nincs változás, főleg lombetetés megy és tart is lombhullásig (egy-két szeles napon, bizonyos fák, gesztenye, dió, akác akár a teljes koronájukat elvesztik). Ugye a fehérnél láttam csak "koslatást", de most úgy látom, mintha a fekete nem a jóllakottságtól gömbölyödne.
Béla néha rág még, azt befoltozom időben, azóta nem szabadult ki, de láthatóan jóval kevésbé erőlködik, amit egyáltalán nem bánok, nem szívesen látnám ketrecben.
A lányok szépen ásnak az ól alatt, rájuk hagyom és bár nehéz megkülönböztetni őket megtaláltam a könnyen észrevehető külső jegyet. Az egyik hátán C betűt formál a sötét stráf, a másikén foltot, ez egyelőre elegendő, aztán majd meglátjuk bundaváltáskor is marad-e a jellegzetesség. Béla továbbra is terepzubbonyban. A nyulaknak most már nem minden sarkon, de azért még bőségesen lehet találni eleséget, Béla annyira a lombért nincs oda, de az ő kifutója zölddel, onnét is válogathat. A sláger a száraz kenyér, alma, réti vagy árokparti zöld.
Toto kezdett kiakasztani, türelem, idő kevés jutott rá, viszont annál több problémát, gondot okozott, majd hirtelen javulás állt be nála is, kevésbé eszetlen és jobban elfogadja a szabályokat. Tegnap beteg lehetett, alig mozgott, nem böllenkedett senkivel stb. ma reggelre úgy tűnt elmúlt a baj, mozgásából, viselkedéséből ítélve.
Tutyi továbbra is csavarog, menteni nem kellett és csak 1-2 órára őgyeleg el, leginkább délután és estére előkerül. Batyu nagyon szófogadó lett, csak akkor csatlakozik vagy vezeti a csavargást, ha kiengedem, pedig ismeri az összes vészkijáratot viszont egy-két napja furcsán viselkedik, Totonak egyből, keményen odakap. Többször látom, hogy a kukoricaszárral körülbástyázott tyúkól alatt tölti az idejét, szemmel láthatóan nincs nyoma, de gyanús, hogy vemhes.
A meló szépen csordogál, dió és gesztenye már nincs, a körte és az alma még hullik, az első adag pálinka már kész lett, a második csak körte lesz. Őzlábak még akadnak, de abból sincs már dömping. A kukoricaszár vágással végeztem és lovaskocsival hétvégén be is lett szállítva, most fonom a birkáknak a falat, hogy kevésbé férjenek hozzá. Közben a kapcsolt projekt is szép lassan halad. Ezeken a tevékenységeken kívül a csodás napsütés nagyon nem enged másra időt, élvezem, amíg lehet. (Persze, főzés, háztartás, fűtés, bevásárlás stb. is mindennapos munka.)
Pénteken újabb zalai látogatás és remek ajándékok. Almalé, házi almából, kisüzemi előállítással ezért később biztos korholni fogom magam, hogy én ezzel nem foglalkoztam, bár én teljes házi előállításban gondolkodom, darálás (vagy reszelés) , préselés (szőlőprésben), pasztörizálás 65 fokon. Ugye most semmilyen üdítőt nem veszek, tea, tej, karob és lassan csipkebogyó az italfogyasztás, így ez a finom almalé nagy kincs. Szárított vargányát is kaptam, itt még nem sikerült nyomára akadnom, a területen levő erdőkben nem található, máshova gombázni még nem mentem, főleg a rengeteg őzláb miatt. Egy üveg baracklekvárt, ami nekem szintén nincs és egy üveg savanyút is kaptam. A cserealap pálinka és szilvalekvár jelenleg.
A 24 novellás kötettel végeztem, voltak köztük nagyon jók és átlapozandók, de a novella, az csak novella, rövidsége miatt nehezen hagy komoly nyomokat. A Che könyvvel is lassan végzek, Platon még egy darabig kitart.
A zenélés továbbra is kimaradt, de már nem soká, óraátállítás után esténként napi programmá szeretném emelni.

145-148.nap (10.21-10.24)
A róka és a kutyák. Az eddigi találgatások bebizonyosodtak. Szerda reggel tisztítottam a területet a mini-walden körül és pont húztam egy koronát a birkáknak vacsorára készítve, mikor hallom, a támadás zajait, pontosabban a tyúkok fejveszett sápítozását. Egyből odarohantam, felkaptam útközben a vasvillát, a kutyák is egyből reagáltak, de az a néhány másodperc elegendő volt ahhoz, hogy kereket oldjon. (a taktikáját már sikerült kifigyelnem ugye korábban, futtában próbál rabolni, ugyanazzal a lendülettel már menekül is vagy tyúkkal vagy üres kézzel, de semmiképpen sem kockáztat, nem totojázik birkózással, kergetőzéssel). Feltételeztem, hogy megint sikertelen merénylet történt, mivel barna tollak voltak a tetthelyen, de barna színű tyúkom csak egy van, az meg pont velem szembe rohant, majdnem nekem jött, teljesen bepánikolt. A kutyák, pontosabban Dutyi és Bagyu csaholva rohantak be utána a dzsungelbe, én is elindultam, de mivel már többször hiába követtem őket pár méter után megálltam és hallgatóztam. Próbáltam összerakni az eseményeket a hangok alapján. Csendben figyeltem, mikor tőlem néhány méterre avarzörgést hallok, ütemes kocogást. Odanézek, hát a róka jön visszafelé, miközben a kutyák a világvégén dühöngve kergetik, valószínűleg tett egy hurkot, a kutyákat összezavarva és visszajött a most már kevésbé veszélyes helyszínre, magyarul bohócot csinált belőlük. Engem nem vett észre, én sem akartam magam elárulni, mert csak 4-5 méterre volt tőlem, de az aljnövényzetben nem sok esélyem lett volna. Gondoltam hátha bemegy a kerítésen belülre és ott könnyebb dolgom lesz vagy visszafelé útját állom meglepve, esetleg kifigyelem, merre jár, hogy közlekedik. Pechemre mikor a kerítés mellé ért, az ott maradt és szintén a hangokat figyelő Toto el kezdte ugatni, kereket oldott. Toto egyre inkább kutyaként viselkedik, de éles helyzetben és sötétben azért még vele van a majré és csak biztonságos helyről vagy mögülem nagy a szája. Szóval a róka támadása sikertelen volt, (az esti népszámlálás is megerősítette), de pofátlansága határtalan, a már említett óvatossága mellett.
Ha már szóba került, Toto a javulás útjára lépett, kevésbé eszetlen, úgy ahogy kezelhető és engedelmes (Tutyinak erről biztos mása véleménye, szegény vénasszonyt nem hagyja békén, őt nézi játszópajtásnak és folyamatosan nyüstöli, mivel már jóval magasabb és gyorsabb, nem sok szuszt hagy az öregnek, Batyu még lerendezi, elég gorombán, de hát máshogy nem lehet.), de még mindig kifér a rácson, csak most már nem az alsón közlekedik, hanem alulról a harmadikon. Nem szeret az ólban aludni, a lépcső alatti helyet, ahol a nyestkölyök is lakott, bérelte ki magának, ha hidegebb van, akkor pedig a szépen elkészített farakásra mászik fel, jól széttúrva. Napközben, ha éppen nem kerget senkit, akkor sem szeret az udvaron lenni, inkább a placc körül. Tegnap unalmában szétrágta az áram alatt levő hosszabbítót, szerencséje volt, vezetéket cseréltek és áramszünet volt egész nap. Batyu viselkedése továbbra is szokatlan, az öreget meg hagyom bóklászni, most egy kicsit mértékkel végzi.
Kisebb népvándorlás is volt a napokban, kedden szüleim jöttek nagybátyámmal látogatóba és segíteni (favágás, kukoricaszár kötözés, diópucolás), majd a rackák előző tulajdonosa érkezett a gyerekeivel. Vettem egy pulykapárt és egy leendő kosbárányért a legidősebb, utolsónak maradt anyabirkát is elhozták. Szerdán újabb zalai látogatás egy kisebb csapat formájában, remek időjárás, bemutatóetetés műsor formájában. Azaz először a kutyák kaptak, az ebédre készült bablevest sok kenyérrel, majd a tyúkok, hogy ne rontsák el kárálásukkal és futkorászásukkal az előadást, aztán a nyúllányok válogathattak a kosár zöldből, amíg itattam, majd Béla és alma és kukorica. A birkáknak lombkorona.
Most már öt birka van, egyelőre etetés zajlik még, de kapcsolt projektek ide vagy oda (tótisztítás, juharvesszővágás oldal fonásokhoz) áttértem az akácra, mert nagyon el kezdtek hullni a leveleik és az amúgy is kitermelendő magoncokat, nem akarom hagyni kárba veszni.
A pulykák hatalmasak és a hímnek gyönyörű a tollazata. Érkeztükkor az egyik ostoba dinó megpróbált nyomást gyakorolni a tojóra, de pár pillanat múlva már erősen bánhatta, mert rendesen megtépték, apám sietett a mentésére, engem hidegen hagyott, először is ő kereste a bajt, másodszor meg pont elég agressziót láttam a részükről a kicsik felé. Este jött a nagy kérdés, beülnek-e az ólba? A hím a bejáratig jutott, majd visszafordult, a tojó pedig, ahogy besötétedett simán leült, bementem beraktam az ólba, mindenféle ellenkezés és menekülés nélkül, a hím pedig önként követte. Másnap már mindketten maguktól elültek, bár reggel a hím a frászt hozta rám, már az etetésnél tartottam és még mindig nem láttam sehol. Töprengtem hol lehet, csak benéztem az ólba, hát az egyik felső rúdon ült. Mivel a rudak elég közel vannak egymáshoz, hiszen tyúkokra és gyöngytyúkokra lett tervezve igazi ügyességi mutatvány lehetett oda felrepülni, ezért is lehetett gond a lejövetel, de végül megoldotta.
Nyulaknál semmi hír, ami jó hír, szépen elvannak.
A körte és almahullás is a vége felé jár és bár el vagyok maradva a munkákkal, a kedvező időjárás miatt nem is sietettem a dolgokat. Így még vissza van mindig a birkaól befonása és téliesítése kukoricával, süldőnyulaknak a kifutó kiásása és a szalmabálázás és sok millió egyéb, aminek vagy a végére érek vagy nem.
Tolsztojt (Lev) találtam a polcon, mint az orosz irodalom nagy kedvelője a Háború és békét olvastam, kiváló könyv benyomását tette rám és bár most az Anna Karenina akadt a kezembe, melynek története különösebben nem érdekel, de most mint pacifistát figyelem az írót, ami ráadásul lehet kevésbé  domborodik ki ebben a művében, egy próbát megér. Mindenesetre a könyv első mondata:
"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módja szerint boldogtalan."

149-156.nap (10.25-11.01)
Az őszi szünet az internet elérés ellehetetlenítette, a helyi kisebbség magasröptű használata miatt, így most csak a fontosabb eseményekre térek ki, az esszencia elmarad.
Szombaton segítségül hívott a vadász, hogy az előző este lőtt szarvast segítsek megkeresni és felrakni a platóra, gyönyörű idő volt, más sürgős elfoglaltságom nem volt, így szívesen mentem (és a vadászetikett ezen részével egyet is értek).  A kutyája Dorka (egy Batyu alteregó és állítólag Dutyi gyereke) a lövés helyétől többszáz méterre követte a nyomot, előző este, majd elvesztette, délelőtt csak kicsit tudott továbbmenni rajta, de aztán tanácstalan volt. Világosban jól látszódott, hogy vérnyom alig, lefekvés nyoma pedig egyáltalán nem maradt a szarvas után, azaz a lövés nem volt elég jó, valószínűleg lábon kihordta. Hazafelé összefutottunk az egyik helyi hivatásos nyomkövetővel, akinek négy Hannoveri vérebe van, visszamentünk, elhozta a legidősebbet, hátha jobban boldogul. Lehet, hogy a szaglása kiváló a kutyájának, de motiváció nélkül semmit se ér. Az öreg kutyának semmihez se volt kedve, forgatta a fejét, lefeküdt, szomjas volt, kereste az árnyékot egy kellemes őszi sétának fogta fel az egészet és gyakorlatilag egy métert sem vezetett a nyomon, a már ismert és Dorci által beazonosított úton sem, nemhogy tovább. Feladtuk, hazamentünk.
Délután meginvitáltak vadászatra, az állatokat lerendeztem és kiültünk egy lesre, viszonylag közel a faluhoz, sajnos nem számoltunk azzal, hogy szombat van és folyamatos volt a jövés-menés. A helyi kisebbség, benyomva, ordítozva gyűjtögetett valamit az erdőben, míg teljesen be nem sötétedett. Fiatalok adtak légyottot egymásnak, majd később a helyi vagány csávók rallyztak tülkölve az erdei utakon. Három őz így is kimerészkedett az erdőből, de szarvas vagy disznó volt az elsődleges préda, így most az őzek megúszták.
Otthon sikeres rókatámadás nem volt, de próbálkozások igen. A létszám így is csökkent. Egy kopasznyakúra figyeltem fel egyik délelőtt, aki nagyon kába volt, külső sérülési nyom nem volt látható, talán valamelyik nagy fejbe verhette, a többiek már méregették. Megelőzvén a bajt a Bélának készített ketrecbe raktam, ahol szintén csak üldögélt. Később Tutyit láttam arra ólálkodni, messziről verbálisan elzavartam, de később visszaőgyelgett. A ricsajra odamentem, szerencsétlen tyúk a ketrec mélyén feküdt, fej nélkül, valószínűleg a vénasszony leharapta a fejét ...
A dinóállomány is fel lett számolva. Szüleim érkeztek és anyám egyik idős barátnője is velük tartott, aki szerette volna a négy dinót megvenni, látogatóba és segítségnek is jött. Nagyon rendes asszonyságról beszélek, miután özvegy lett a házát eladta, a vételárat az egyik gyülekezetnek ajánlotta fel egy új imaház vásárlásának okán és cserébe ő csak főbérleti jogot kért az emeleten. Már régóta jóban voltunk és amikor megszorultam, nekem is szívesen segített.
Bár kikötöttem, ha az elsőben találunk tojást akkor nem vágjuk le őket, de mégis máshogy alakult. Az elsőnél még a felhajtás, a szerencsétlenkedés elterelte a figyelmemet és talán nem is volt benne tojás, de a harmadiknál már egyértelműen láttuk a milliméteres tojásokat, a negyediket már nem volt értelme meghagyni, de abban is. A főböllér én voltam, részfeladatokat már végeztem, de most az elejétől a végéig, megtanulva, begyakorolva akartam elsajátítani a tyúkvágást, az öregasszonyok csak a fosztásban segítettek, apám meg a forró vizekkel futkározott. Szóval a négy dinó az oktatás oltárán végezte. Pucolva, kibelezve három kilósak voltak, szép sárga bőrrel, dagadó izmokkal, hatezer forint bevételt jelentettek. Persze így értelme nem volt a nevelésüknek, mert már négy hónappal ezelőtt is ekkorák lehettek, a tojás miatt türelmesebbnek kellett volna még lennem, de most az alkalom így hozta. A kopasznyakúak kannibálként elfogyasztották a dinók belsőségeit, akik egyébként újra elszemtelenedtek, kibújva a kerítésen (próbálom zárni a réseket, de egyelőre nem győzöm és a kutyák is segítenek nekik) egyből rohannak a placchoz és fel az asztalra, ha nem vagyok a közelben. Egy-két kiadós verés, hosszas hajkurászás után, is csak irányomban tette őket óvatosabbá.
A pulykák folyamatosan sírnak a kaja után, egyelőre nehéz belőnöm az adagjukat. Kukorica mellé tyúkhúrt szívesen fogyasztanak, gondolkodtam a  kukorica kiváltásán is tritikálé vagy búza formájában, mivel úgy sem tojástermelésre tartom őket, de jelenleg egyárban vannak a kukorica pedig azért sokkal táplálóbb. Etetésnél egyébként a helyzet most megfordult, a nagyokat, a pulykákat kell "védenem", a kopasznyakúak sokkal gyorsabbak és a létszámuk is nagyobb felszednének előlük mindent.
A nyulak eseménytelenül, szépen elvannak, esznek, napoznak, ásnak a szokásos tevékenységeiket végzik, Bélánál megerősítettük, visszafordítottuk az "ólat" és két oldalról kukoricaszár borítást is kapott.
Birkáknál befontam a hátsó, északi falat, ami szintén kapott kukoricaszár zárást és az oldalakat is, ami egyelőre szabadon van. Fele kint, fele bent alszik, a legapróbb változást is idegenkedve fogadják a rackák, akkor is ha az orruk előtt történik a változás, jelen esetben a fonás. Persze annyira nem félnek, hogy ne próbáljanak meg mindent belülről a kukoricaszárak elérése érdekében. Ritkán engedem ki őket, mivel a kapcsolt projektek (miniWalden, juharvesszők, út a rétre) elegendő lombot biztosítanak nekik és teljes lombhullásig élni is akarok a lehetőséggel.
Toto továbbra is nő, mint a bolondgomba és továbbra is kifér a kerítésen, szinte hihetetlen. Kimondottan szép kutyának ígérkezik, most már kezd lenyugodni, persze azért még mindig idétlen, de nem minden másodpercben, továbbra is főként Dutyit adjusztálja, de a tyúkokat is kergeti, a birkákat is terelgeti, kivétel Öcsit, ő rá se bagózik, tudja hogy csak kamuterelés az egész, a nőstényeket viszont sokszor meghajtja. Véd, jelez, ugat is most már, szinte elsőnek, de továbbra is fosik, főleg éjjel.
Bagyunál sincs változás, különc, bizalmatlan, harapós! Fiatalok jöttek látogatóba a faluból, úgy kellett lefejtenem róluk ... azért a csavargásról nem mondott le, Dutyival egyetemben. Mostanában a hídon túl, az árokparton grasszálnak, lehet csak azért, mert Toto oda nem tudja követni őket, fél átmenni a hídon, amit én egyáltalán nem bánok.
Az időjárás nagyon kedvező továbbra is, bár már nem kell félmeztelenül dolgozni, de még mindig napozásra is alkalmas. Az erdőt most már összefüggő avarszőnyeg borítja, különös, varázslatos hangulatot kölcsönözve a közlekedésnek.
Három gyümölcsfa is el lett ültetve apám által, bár nem teliholdkor, de bízzunk a természet erejében és a faiskolák nemesítésében.
Kajában továbbra is a palacsinta a sláger, a körtés főleg, mivel befejeződött a körtehullás és bepánikoltam, hogy jaj most egy jó darabig nem lesz (kivétel az a két üveg lereszelt, eltett). Tejbegríznél is újítottam, mivel házi túróban csak fél kiló a legkisebb vásárolható mennyiség, ami háromszor-négyszer elegendő a végén már a tejbegrízhez raktam feltétnek, kimondottan bejött, ízletes volt. Kaptam egy borjú első csülköt is vadászatból (és a kutyáknak tüdőt), három pörköltre való jött ki belőle, de az egyhangúság miatt, az egyiket fokhagymás alapon mustárosan készítettem el, az is jól sikerült.
Olvasásban Tolsztojt nyüstölöm, Anna Karenina. A történet semmi extra, ebből nőhettek ki később a romantikus regények, filmek, füzetek, szappanoperák, csak hát az író, a legnagyobbak egyike. Zárom is soraimat egy a blogra jellemző idézettel: "a falusi élet jelentéktelennek látszó és mégis fontos eseményei"

Ötödik havi összefoglaló:
A villanyóra legyen kerek szám :o 100. Vízszűrőt cseréltem, de csak az öt mikronost, meg szépen kimostam a szelencéket, teljesen elalgásodtak. A gázpalack jól kitartott 22-én cseréltem, nagyjából két hónappal lehet számolni, pedig használom becsülettel.
A félliteres mosogatószerem most fogy el, kimondottan elégedett voltam vele (ahimsa néven fut). Tejet továbbra sem veszek boltban és a csokit is megállom, köszönhetően a palacsintagyártásnak, a kilós háztartási keksznek, méznek, túrónak, diónak, karobnak, fahéjnak és egy kevés kókusznak és persze a körtének.
A gombaszezon ebben a hónapban nem volt túl erős, talán kétszer-háromszor ettem, lehet a mostani eső még előhozza őket, nincs még túl hideg.
Ahogy a blogban is beszámoltam a négy dinó levágása nem közvetlenül segítette az önfenntartást, hanem bevétel formájában. Ugyanígy a pálinka is, ott még jelentős készletek vannak és még egy adagot (csak saját körte) akarok főzetni. A dió saját fogyasztásra megy el, heti egyszeri-kétszeri formában (és csipegetek is, mivel a konyhaasztalon figyel). A lekváros kenyér maradt a reggeli menü, most épp egy kimondottan finom, az ismertetett recept alapján készült, nagy üveg szilvalekvár van soron, a ringlósnál sokkal jobban ízlik.
Az öregek otthonába ritkítottam a megjelenéseimet, jobban van kedvem és időm főzni illetve kevésbé szívesen fizetek egyszerűbb menükért.
Mosni továbbra sem mosok, a hűtés már nem probléma (a mirelitekről kell lemondani).
A kukorica mérsékeltebben fogy, mióta a reggeli etetést mellőzöm vagy szűkítettem a tyúkoknál, de valószínűleg a pulykák (új faj!) érkezésével valamelyest emelkedni fog a fogyás, a négy dinó levágása, súlyra legalábbis nem tudja kompenzálni őket. A zsák száraz kenyér is elfogy lassan, pedig abból mindenkit lehetett táplálni, elsősorban a kutyákat, de a nyulak és a birkák is kaptak. A nyulaknál csöves kukoricára váltottam, ami a szárvágás alatt lett böngészve, esténként kapnak nagyjából egyharmad csövet fejenként. Az alma még egy jódarabig kitart, két-három kisebb alma az adag fejenként (a nagyok, szépek már elfogytak). A birkáknál már korábban leálltam a száraz kenyérrel, mostanság szemes kukoricát adok nekik desszertnek hébe-hóba, de most rendszeresítem az anyáknál az esetleges vemhesség miatt.
Munka halad, de talán a legkönnyebb hónapon vagyok túl és annak is egy jelentős része távlati tervekre fordítódott, hirtelen visszagondolva csak a kukoricaszár vágása volt nagyobb lélegzetű tevékenység.
Közösségépítés változatlanul nulla eredménnyel. Figyelembe véve a kritikát, amit kaptam, pontosítottam a célt az oldal profiljában: Közösségi tulajdonon alapuló, teljes életet élő, boldog közösség létrehozása, a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal. Ennek függvényében és ígéretemhez híven, el kezdtem újra zenélni. Kicsit féltem hogy a hosszú kihagyás, a nem túl erős alapokat leamortizálja és gyakorlatilag újra kell kezdenem az egészet, de meglepően jól ment. A jól azt jelenti, hogy ötödik-hatodik nekiugrásra kisül valami belőle. A sötétedés utáni időpont egyelőre nem szerencsés, érthetetlen módon álmos és fáradt vagyok szinte minden este, 30-40 percnél többet nem tudok gyakorolni, mert egyszerűen a figyelmem és kézügyességem szétesik. Szerencsére napközben még mindig a gyönyörű időjárást élvezem, de lesz ez még így se :(
Faunisztikai jelentés: egy nagyszerű képről lemaradtam, a téli kertbe egy ökörszem tévedt be a kitört ablakon keresztül és nem találta a kifelé vezető utat, a kukoricadaráló kútkerekén pihent meg a ráeső napsütésben, mire a gépet előhalásztam távozott az óriás.
157-162. nap (11.02-11.07.)
Mostanában kevesebb energiát és időt fektetek a blogba (ill. az összefoglalóba), a színvonal esése mellett tartalmi hiányosságok is fellépnek, bár nem gondolom, hogy ezért csökkent jelentősen az olvasottság és azt sem feltételezem, hogy az emberek kevesebbet használnák a fészbukot, mindenesetre kiegészítésekkel kezdem.
Napokkal ezelőtt felbukkant egy poltergeist, jellemző módon csak sötétben jelentkezik és leginkább az északi fal kukoricásából hallom a hangokat. Először egérre gondoltam, ami teljesen természetes lenne, esetleges elmaradt csövek kimazsolázása miatt, de egérhez képest túl nagy zajt csapott. Mivel napközben otthonosan mozognak a tető alatt mind a szén, mind a kékcinkék rájuk is gyanakodtam, hogy esetleg beköltöztek, de ők éjjel nem zajonganának ennyit, max egy kis fészkelődés. A kutyákra is ráterelődött a gyanú, de akárhányszor próbáltam lebuktatni a szellemet kívülről-belülről az adott helyet bevilágítva, nem hogy valamelyik kutyát, de senkit és semmit se láttam, természetesen ahogy kimegyek a zörgés abbamarad. A hangok alapján aztán egyre inkább a néhai nyest jutott az eszembe. Sötétedéskor indul vadászatra, a padláson lakik, most a kukoricát használja lépcsőnek, ami közel van az elcsúszott cseréphez, amit mindeddig elfelejtettem visszaigazítani, hajnalban tér vissza és valószínűleg nem egyedül él. Még nem sikerült végére járnom a dolognak, annyira se nem zavar, se nem vagyok kíváncsi rá, hogy komolyabb erőfeszítéseket tegyek a leleplezésére, de egyik reggel Toto ugatására felfigyelve két kis menyétet láttam a budi előtti farakásnál. Persze ez nem a padlás, de azért szerintem könnyen összekapcsolható.
A két kis menyét nagyon jó fej volt, ilyen 10 centis méretűek, iszonyat gyorsak már most, szép fehér mellényük van és még tapasztalatlanságuk, kíváncsiságuk erősebb az óvatosságuknál és félelmüknél, így egyáltalán nem futottak el, hanem próbáltak minket beazonosítani. Totonál az előbb említett tulajdonságok pont egyensúlyban vannak, menne is, de fél is (sötétben egyértelműen a fél még az erősebb, továbbra is biztos helyről mer csak ugatni) így nem vetette rájuk magát, nem riasztotta el őket. (Dutyi vagy Bagyu egy másodpercet se habozott volna és elszalasztás esetén feltúrták volna a fél környéket.) Visszamentem fényképezőgépért, de igazán jó képet nem tudtam csinálni, mindenesetre most ők (és a szüleik) az első számú gyanúsítottak poltergeist téren és a jelenlétüket se bánom az egerek miatt.
Reggelente nincs már ricsaj a tyúkól felől, nem kell kirohanom, ahogy dereng, hanem szép kényelmesen elkészülök, ennek két oka van, a dinók a főhangadók már az örök vadászmezőkön kárálnak és a két pulyka leuralja a kijáratot (a smasszerek). A tojó egyébként egy utálatos dög, egész nap reklamál, a többieket terrorizálja, igaz nem túl agresszíven, csak a mihez tartás végett, nálam már nem próbálkozik, válogatós és nem töri magát az eleségért. A hím szépen követi és csak veszély esetén hallatja a hangját és lelkesen befal bármit. Azt talán írtam, hogy jelenleg tyúkhúrt kapnak kiegészítésképpen, de korábban az apró szemű szőlőt is szívesen elfogyasztották. Erre Gyöngyi hívta fel a figyelmemet, könnyedén felrepült a kerítésre és el kezdett csemegézni a szőlőből, míg a többiek lent gyülekeztek, marakodtak az elhullajtott szemekért, szóval besegítettem a szüretbe.
Az összefoglalóból kimaradt, hogy megpróbálkoztam a viricseléssel, ezen videó alapján http://www.youtube.com/watch?v=KmG0UY0qJq4 hátha most is összejön még valami, de nem, várnom kell tavaszig. Mentát is még találni, de ereje már annak sincs. Van egy kis galagonya fám is, amit eddig nem vettem figyelembe, így a hajtásról és virágról már lemaradtam, de a bogyót még be tudom gyűjteni. Csipkebogyónak viszont most van szezonja és van is bőséggel a környéken.
A házitej átvételében segédkező néni menyétől, aki nyugdíjas kémia tanár, szóval a néni elég idős lehet, kaptam káposztát és korábban körtét is, köszönet érte. Rá kellett kérdezniük a nevemre, mert bár a nénivel már többször beszélgettem, de ő mindenkit 50-60 éves kor alatt fiamnak szólít :)
Korábban említettem egy pozitívumot a városnak a faluval szemben a teljes sötétség kapcsán, most kiemelnék a falu előnyei közül egyet a város kárára. Mióta itt vagyok kétszer hallottam mentőszirénázást és riasztót egyszer sem. A mentő is csak a távolból hallatszik oda hozzám és én nem is figyeltem volna fel rá, ha a két lábtörlő nem jelzi vonyítással.
Na és akkor jöjjön Batyu, mint írtam mostanában furcsán viselkedik, különcködik, harapós satöbbi vemhességre gyanakodtam, de külső nyomát egyáltalán nem látni most sem. Kicsit engedékenyebb voltam vele és többek között engedtem, hogy különvonuljon és a szénában aludjon. Kedd reggelinél még jelen volt és aztán eltűnt. Eleinte nem törődtem vele, hiszen nem egyszer nem kétszer volt már ilyen korábban is, még másnap sem tulajdonítottam neki jelentőséget, ilyen is előfordult már, bár az idő most azért nem ideális már hosszabb kimaradáshoz, csavargáshoz. Estére se került elő, kezdtem rádöbbenni, hogy elvesztettem és valami baja történhetett. Keresésére nem volt értelme elindulnom, sokkal nagyobb területen mozog, mint én és olyan helyekre is benyomul, ahová nekem esélyem sincs, csak a hangomban bízhattam újra, de nem jött meg arra sem. Batyu elveszett.
Csütörtök reggel a tyúkok és a nyulak lerendezése után épp indultam volna az erdőbe reggeliért a birkáknak, mikor látom hogy már jópár tyúk kilógott és a szalmabálánál garázdálkodnak, gondoltam őket még előtte rendre utasítom, fogtam a seprűt és indultam feléjük, mikor nagy ricsaj és menekülés alakult ki. A róka csapott le és egy éles kanyarral sikerült is az egyikőjüket megfogni és már cipelte is volna az erdőbe, mivel pont közeledtem, csak méterekre voltam tőle, utánaeredtem ordibálva, a tyúkot elengedte és eltűnt az erdőben. Dutyi hátrányból indult, de heves ugatás közben utánavetette magát és mintha Batyut is láttam volna a semmiből előteremve és a róka nyomát követve a bokrok alján! Nem értettem, de konstatáltam, hogy Batyu akkor megvan, valószínűleg a szénában lakozik továbbra is, de hogy miért nem jön elő hívásra vagy a kajára, passz. Persze nem voltam egészen biztos magamban, de mikor visszatértek a kommandóból újra sikerült látnom Batyut, szólítgattam, megvárta míg odamegyek, megsimogattam és elindultam, hogy hozzak neki kaját, de mire előkerültem, ő eltűnt. Közben Tutyi is befutott és egy pillanatra össze is kevertem vele, csatakosan, vizesen eléggé egyformák, de a lényeg, bár azóta nem láttam, Batyu megvan. Hogy pontosan mi van vele, nem tudom, várnom kell, hogy kiderüljön, de nem valami biztató az állapota, az álterhesség még talán a legjobb eset, múló szeszély.
Totoval egyre jobban összerázódunk, Batyu ugye kivonta magát a társaságból, Tutyi pontosan tudja, mikor megyek messzebb és csak akkor csatlakozik, Toto meg egyelőre mindenhova követ. Mivel a hídon továbbra sem mer átmenni, kétszer átvittem a nagy culát, hogy elvigyem sétálni. Tetszett neki a túlpart, a hosszú nyílt út, a tó, a nagy kopár legelők, de legjobban Dutyi füle tetszik neki, azt ráncigálja folyamatosan, most már nem csak az öreget készíti ki, hanem már én is unom.
Más fontos esemény nem történt a napokban, Béla megint el kezdte kirágni magát, de mivel már számítok rá, még időben befoltozom a lyukat, amit nagy munka árán rág. Utoljára már kicsit megsértődött és elkedvtelenedett, hiábavaló erőfeszítésein. Még egy kis türelemmel kell lennie. Válogatós is mostanában, a zöldet csak ímmel-ámmal eszi, a lányok viszont mindent befalnak.
Munka csak módjával, a kapcsolt projekteken, de most azt is felfüggesztettem, mert valószínűleg sikerült megfáznom szerdán, amikor a napsütést kihasználva az udvaron fodrászkodtam és borbélykodtam, legalábbis a hátsó bordáim, minden mozdulatra sajognak.
Zenében mondhatni utolértem magam, úgy hogy el kezdem bővíteni a repertoárt, egy örökzöldet választottam, ha megbirkózom vele, valószínűleg jól fog szólni xilofonon is. Az egyik kedvenc filmem betétdala is, leginkább a humorral fűszerezett "paranoiás" viselkedés bemutatása miatt, de összességében sem rossz film. És egyben ajándék is.
http://www.youtube.com/watch?v=5o9WZIao__c

163-165.nap (11.08-11.10)
Akkor menjünk időrendi sorrendben. Pénteken amikor a könyvtárból hazaértem Batyu az esővízgyűjtő tartály alatt feküdt, teljesen lerobbant állapotban, betotyogott velem a kutyaólhoz, ivott egy nagyot, elrágcsált néhány száraz kutyatáp korongot és lefeküdt az ólban. Kicsit később, mivel nem jött ki, dobtam be neki egy szalonnabürkét, egy háztartási kekszet, de egyikre se reagált. Van abban valami szívszorító, hogy a kutyák némán szenvednek. Felmerült a veszettség is és bár a furcsa és harapós viselkedésen kívül más tünetet nem produkált, de a helyzet és a körülmények óvatosságra intenek. Tutyi és még Toto is levette, hogy valami nincs rendben Bagyuval, békén hagyták és nem is akartak vele közösködni a szálláson, most nekik engedtem meg, hogy a szénában helyezkedjenek el átmenetileg, egyrészt Batyu nyugalma végett, másrészt az ő biztonságuk miatt. Persze Batyunak nem volt nyugta a pofátlan tyúkoktól, időről-időre próbáltam őket elkergetni, kevés sikerrel, de úgy gondoltam ha nyugalmat nem is hagynak Batyunak, de ébren tartják, harcoltatják az ösztöneit, sötétedéskor meg úgy is elülnek. Vacsorára betoltam neki az ólba a tálját és elég szépen kilefetyelte.
Másnap reggelinél Batyu nem jött elő, továbbra is csak gubbasztott az ólban, így nem adtam neki, mert ha nem kér, feleslegesen nem erőltetem, a maradékra vagy az ott heverő kajára a tyúkok egész nap rájártak volna. A jószívű vadásznak köszönhetően szarvasbelsőséget kaptam, amit megfőztem a kutyáknak, Toto és Tutyi izgatottan várták míg elkészül, majd biztos, ami biztos, előtte lefeküdvén őrizték, amíg kihűlt. (Két lábosra való volt, az egyiket a kútkávára tettem a másikat egy közeli tégladúcra, egyébként förtelmes, majdhogynem gyomorforgató kinézete és szaga van ezeknek a cuccoknak, a tartós szellőztetés és más kajával kapcsolatos bármilyen teendő egy-két órára kerülendő, jobb a békesség.) Osztásnál Batyu is előtámolygott, (őt valószínűleg pont a szag hozta elő), valamennyit evett, de a két másik kutya kint, a tyúkok bent nem hagyták békén, míg el nem lopták tőle a belsőségeket. Annyira nem bántam, nem egy diétás kezdés többnapi éhezés után és legyengült állapotban.
Szombat délelőtt agyoncsaptam két tyúkot, seprűvel. Az utóbbi időben a pofátlanságuk minden határt átlépett, ahogy korábbi bejegyzéseimben írtam is. Az asztalokat, amiről én is eszek, táncparkettnek használták, az élére borítás nem zavarta őket, a diót letúrták róla, az elbarikádozott talicska almát szétszedték és nem csak akkor garázdálkodtak, mikor nem voltam otthon, elég ha pár lépésre eltávolodom vagy csak elbóbiskolok a padon. El kezdtek a nyulakhoz is bejárni és a széna is megint célpont lett. Természetesen a cél nem az volt, hogy kinyírjam őket, csak a fenyítés, megfélemlítés, százszor elkalapáltam már őket és még csak aznap vagy öt másikat, utána is, de annál a kettőnél valahogy szerencsétlenül sült el a verés. Nem volt más hátra belógattam őket a rókacsapdába. A jószívű vadász társa (Toto névrokona és szívesen ígért mikroszivacsot a xilofonomhoz, ahol néhány billentyű már falsul szól) egy morbid megjegyzéssel konstatálta a történteket: Vigyázzak, mert a róka már nem fog beférni a csapdába! Persze a körülmények max. enyhítők, a vétkemet nem mentik fel.
A jószívű vadász meginvitált ebédre, szívesen fogadtam el a meghívást, a menü ugyanazon szarvas mája volt.
Szombat este csapódást hallok kintről, majd kutyaugatást, Dutyiét. Nem hagyott nyugodni, kimentem megnézni hátha a róka volt. A róka volt, csak nem a csapda, hanem valami más zörgött, talán a nagy kapunál próbálkozott, de jöttömre se menekült el, szépen lapított kb. 10 méterre a susnyásban, csak a szeme csillogása árulkodott, aztán tovább állt.
Vasárnap reggel a szokásos időben jött, pont megint a birkák reggelijét vágtam, most sem sikerült rabolnia. Meglepetésemre Batyu is előjött és támolyogva Dutyival üldözőbe vette, most én is csatlakoztam hozzájuk, Totoval a nyomomban, elég messzire üldöztük, persze eredménytelenül.
Batyu kábé egy óra múlva került elő, a kergetősdi a hideg, vizes fűben hazavágta, de az ösztönöknek nem lehet parancsolni, legalábbis Batyu nem tud vagy nem akar. Dutyi csak órák múlva került elő.
Ma hajnalban viharra ébredtem, tombolt a szél, szakadt az eső, hallottam valami kisebb tyúkkárálást, kinéztem, elemlámpával odavilágítottam, a rámpa a helyén, az ajtó zárva, kutyák nem jeleztek, a zaj elült én is visszafeküdtem. Reggel ahogy megyek be az udvarba, egy véres megtépett tyúk rohant ki a kutyaólból Batyu mellől. Egyből gyanús volt. Kinyitom az ajtót, tétova bizonytalanság (amit akkor még a szar időre fogtam), majd szállingóznak kifele, az ajtóban tollfoszlányok. Látom, hogy nagyon kevesen vannak, számolok, tizenkettő. Elmegyek lámpáért, bevilágítok az ólba még négy üldögél a rudakon, bent felfordulás, majd felfedeztem egy jó nagy lyukat közvetlenül az ajtó mellett. Ott jött be. Korábban csatolt kép alapján látható, hogy már kukoricaszárakkal körül van véve az ól, hogy ez hátráltatta vagy rejtette az ügyködését, azt most nehéz megítélni, mindenesetre nem egy pillanat műve, átjönni a külső kerítésen, keresni egy rést a kötözött szárak között, kirágni a hálót megfelelő méretűre, elkapni egy csirkét és távozni. Mivel valószínűleg nem hátizsákkal jött, még kétszer visszatérni és ismételten elvinni egy-egy csirkét.
Közben a kutyáktól egy nyikkanás se. Épp előtte nap gondolkodtam rókaüldözés közben, hogy elég törékeny vagyok most kutyafronton. Van egy fiatal, tejfogú, árnyékoktól is megijedő kopóm, egy ereje teljében levő, de jelenleg teljesen lerobbant tacskó és egy korát meghazudtoló vehemenciával rendelkező, de mégis csak vén és vak másik tacskó ...
A róka valószínűleg már türelmetlenül várt egy ilyen estét. A szél süvítése, az eső kopogása, a felhők takarása ideális számára, külön szerencséje volt Batyuval (nem tudom érzékelt-e valamit ilyen állapotban az akcióból vagy csak nem volt ereje felvenni a kesztyűt) illetve hogy Tutyi és Toto a szénában aludt, vastag, hangszigetelt szalmabálák között, ne hogy bármi is megzavarja álmukat (Tutyi még reggel sem méltóztatott előjönni). Minden esetre nagyot fordult a világ, eddig nappal és az erdőből rabolt, több-kevesebb sikerrel, most éjjel és az ólból. Természetesen tisztában vagyok vele hogy a csibeháló nem ellenfél a rókának, nem is azt hivatott távol tartani, de úgy gondoltam amíg bíbelődik elegendő, hogy a kutyák odarohanjanak és nekem is jelezzenek, ahogy ez eddig működött is, már többször. Igaz volt olyan, hogy a tyúkok jeleztek és én érzékeltem először a veszélyt, a kutyák csak azután reagáltak.
A kutyaól 8 méterre van a lyuktól, külön elkeserítő, hogy még csak nem is hátulról, az ellentétes oldalról próbálkozott és hogy visszajött kétszer is. Nincs más hátra, az eddig félig viccesen emlegetett megoldás, hogy a kutyákat a tyúkól lábához kötöm valósággá válik. Felváltva fognak őrködni, a tojófészek helyén védett helyén, egyelőre csak a két hadra fogható, a szaros és az öreg. Engem közben meg az a gondolat zavar, hogy elvileg a nyulakhoz még könnyebben hozzáfér a róka. Meg hogy este elülnek-e az ólban a tyúkok egy ilyen horror után. A kutyaólból reggel kifutott megtépázott csirke később is visszament Batyuhoz és nem is nagyon akarózott neki elhagyni a kutyaólat. Ez is egy megoldás lenne, de nem működik, szóval ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. 8 méter! a vihar nem mentség, csak Batyu állapota és az a miatti kiköltözés. Egyébként valószínűleg megint a padlón heverők közül válogatott, a kényelem ára.
Egyéb események. A pulykák sértetlenek, de a tojóval is van valami már napok óta, kedvetlen, nem rikácsol, nem reguláz, kaját sem olyan vehemenciával fogyasztja. A birkák szerintem egyre jobban hasasodnak, délutánonként kiengedem őket mostanság, este abrakoltatok. Kukoricát lenne szerencsés adni, de a legfiatalabb még mindig nem hajlandó kézben levő edényből enni, kiszórva Öcsi és az új öreglány kiszorítja a többit, így felváltva megy a kukorica és a száraz kenyér, mert azt cselesen oda lehet dobni a legfiatalabbnak is.
Kaptam egy mázsa kukoricát is, akciós, négyezer forintos áron, a jószívű vadász közreműködésének köszönhetően.


166-168.nap (11.11-11.13)
Hazaérve látom, hogy a halőr az eszetlen zsilipkezelésével elúsztatott, a fél erdő, a híd és az udvar a kútig víz alatt állt, szerdán beszivárgott a víz pincébe, sürgősen egyenesbe kell tennem vele ezt a dolgot. Az eső a háznál nem okozott problémát, de a birkáknál eléggé bevert, mivel egyelőre egyáltalán nem fáznak, éjjel is kint alszanak, az oldalakat még nem fedtem be kukoricával, csak azért hogy minden erejükkel azon munkálkodjanak, hogy szétszedjék, hanem az áttelepített bódé palatetejével zártam le oldalról az ólat.
Az áttelepített bódé teteje úgy néz ki jól zár az eredeti kátránypapírral is, így átvittem a szénát oda a bálák közül, csak alulra készítettem egy rácspadozatot, ahogy nyáron a másik területen levő szénabódéban is.
Hogy ilyen cudar időben ne kelljen nekik se legelni, megépítettem az etetőrácsot, ilyenkor konzerv lesz a menü. Egyébként mostanában reggel és délután is kiengedem őket (a fűrészlapom is gajra ment, az elöntés is hátráltat a munkában), kevéssé figyelem a mozgásukat, ha épp más dolgom van, de nem lődörögnek el, hazajönnek, kárt nem tudnak tenni (kivéve a kukoricaszárakat, az óljuknál és a háznál) és már használják a sétányt a szomszédos rétre, amit nem rég vágtam nekik, majd készítek róla képet, ha lesz napfelkelte valamikor. A vizes növényzet miatt, alig isznak, először arra gondoltam, hogy túl hideg a kútvíz, de temperálva se fogyott. Este abrakoltatok a vemhesség miatt, most már az etetőbe.
A nyulak megvannak, zöldet, almát és kukoricát kapnak, kíváncsi vagyok, meddig tudom zölddel etetni őket, egyelőre még akad rendesen mindenfelé. Lassan Béla is akcióba léphet, négy hónapja érkeztek a lányok és elvileg akkor voltak két és fél hónaposak.
A tyúkoknál nincs újabb veszteség, bár amelyik az ominózus reggel a kutyaólból kifutva fogadott eléggé odavan. Fizikálisan is, a nyaka sérült, a bóbitája lekonyult úgy néz ki a feje, mint a filmbeli predátornak és mentálisan is odavan, első este a kutyaólban akart aludni, utána nappal nem akart kijönni az ólból. Hogy a többiek ne kezdjék ki a sérülései miatt, karanténba tettem. Egyébként természetesen a róka sem hülye, a mulyákat vitte el, a renitensek boldogíthatnak tovább ... A tojópulyka továbbra is depressziós, a kajára reagál, de amúgy leginkább csak gubbaszt az egyik sarokban.
Na a kutyák, ígéretemhez híven a tyúkól lábánál kialakítottam egy éjszakai őrszem pozíciót. Első este Dutyi volt a felelős, aztán következett Batyu, aki jobban van, eszeget, kimászkál, ugat, de még messze van régi önmagától, majd tegnap Toto is átesett a tűzkeresztségen, hátha bátrabb is lesz tőle, nem tudom jelezne-e, ha a róka gépészkedne az ólnál vagy beszarva lapulna?! A csapda működik, Tutyit találtam egyik reggel benne, elfogyasztott másfél tyúkot, kapott a valagára egy húzósabb vesszővel, ahogy futott alig tudtam tartani vele a lépést az ötcentis lábú vénasszony jó iramot diktált, némán tűrte a verést. Másnap se jött elő, csak harmadnap reggelinél. Később Toto is csapdába esett, hát ő már jóval gyorsabb, mint én, egy vesszőcsapással így megúszta, de úgy óbégatott, mintha az ég szakadt volna rá. Batyu is sorra került tegnap este, ő állapotára való tekintettel csak figyelmeztető suhintást kapott. Ma reggel a kannibálok is bent voltak, úgy döntöttem, napközben lezárom a csapdát.
Kipróbáltam egy új, egyszerű sütit, a receptet anyukámtól szereztem: egy rama, két tojás, dió, cukor és amennyi lisztet felvesz, összegyúrom, elvileg ki kellene nyújtani és úgy kifliket vágni, de egyszerűsítettem kézzel gyúrt nudli formájában. Az íz, a gyorsaság és az egyszerűség miatt aszem gyakori süti lesz.
Faunisztikai jelentés: mostanában megint gyakoriak a szürke gémek és a nagy kócsagok, megjelentek a búvárok is (kárókatonák), láttam nyolc hattyút a fejem felett elsuhogni és tegnap reggel egy fehérfarkú réti sas halászott a tóban.
169-176. nap (11.14-11.21.)
A róka nem volt, pontosabban nem láttam és nincs hiányzó. Totot előléptettem állandó éjszakai őrszemmé, ragyogó ólat kreáltam neki a tyúkól oldalába. Szerintem továbbra is be van szarva, mert amint besötétedik nem hallom a hangját, míg a bejáratnál aludt rendre ugatott éjjelente. Szerencsére Batyu éber és többször is ugatva körbejárja a terepet, Tutyi jobb esetben bentről az ólból hallatja mély, lassú hangját. Amióta beköszöntött a rossz idő a két lábtörlő nem igen jár ki, általában még az anyagcserefolyamatokat is összehangolják, így Toto állandó fülcibálásai alól is mentesülnek. Toto az ő óljukba, gyakorlatilag egyáltalán nem jár be, viszont ő nappal nagyon aktív, nem hiába, aki lapít éjszaka, szóval most ő kísérget mindenhova, az időjárás nemigen zavarja, sem az eső, sem a hideg, egyre jobban összehangolódik velem, egyre jobban kijövünk egymással, természetesen nekem is jóval több időm van most rá. Rendesen megizmosodott, de még mindig átpréseli magát a kerítésen (szüleim látatlanban fogadtak is rá, hogy vajon még mindig kifér-e), ahogy a tyúkok is, náluk már nem is reménykedem, hogy valaha útjukat állja a kerítés.
Baromfiaknál a helyzet változatlan, a kitekert nyakú tyúk még mindig halálra van rémülve mindentől és mindenkitől, de lassan mintha visszarázódna, pontosabban elfelejtené az eseményeket. A tojó pulyka továbbra is nagyon passzív, de mintha egy fokkal javult volna az ő állapota is, az esős napokat egy helyben, kint végigállja, az nem tudom mennyire használ neki. Az éjjeleket viszont a párjával együtt már fent az ülőrudakon töltik. Egy rudat a többitől távolabb helyeztem el, pont az ő kedvükért, hogy könnyebben fel- és le tudjanak szállni, de a nagy gólem nem jött rá és valahogy fellavíroz egy közbülsőre.
A nyulaknál nincs semmi különös, gondolatban próbálom levezetni, hogyan tudom Bélát átvinni-kivenni-átvinni-kivenni a leggördülékenyebben, mi történik illetve hogyan javíthatom a hibát, ha nem sikerül. (Lehet, hogy a ketrecet fogom használni nászlakosztálynak.)
A birkáknál sincs semmi különös, a fekete, aki vélhetően a legelőrehaladottabb állapotban van a vemhességet tekintve, egyre többször lefekszik. Öcsi próbálkozott az új öreglánynál is, remélem sikerrel, lassan ki kell tűznöm a kos elhalálozásának napját is.
Az egyik délután annyira szakadt az eső, hogy gondoltam kipróbálom a szénát etetéskor, bevágták a nyulak is, a birkák is, az etetőrács is jól funkcionált, elégedett voltam, de a többi napon, még ha kisebb eső is van, megy a legeltetés illetve a zöld (tyúkoknak, de főleg a hím pulykának a tyúkhúr).
A poltergeist lelepleződött, patkányok, ennek nagyon nem örülök, most velük kell megküzdenem. elsősorban a dióra jártak rá és halomszám vitték el. A biostop ragasztó úgy néz ki útjukat állja, az asztal négy lábát bekenve, de ez csak félsiker, hiszen valahogy ki kell őket iktatnom, minél előbb, mielőtt nagyon elszaporodnának, Gyöngyi egyszemélyes hangja úgy látszik nem elegendő. (Egyik délután egyébként Gyöngyi a barna tyúkot terrorizálta, az egész udvar leesett állal bámulta, eszerint Gyöngyi hím?!)
A bálázás megtörtént. Az amúgy is gyengén kötözött bálákat leharcolta az időjárás, a kutyák, a tyúkok és a rágcsálók, majd mindegyiket újra kellett kötözni és majd mindegyik kanyarodik. Ez miatt esztétikailag sem túl szép, ami nem különösebben zavar és a stabilitása is gyengébb, ami már inkább. Mogyoróvesszővel lettek rögzítve egymáshoz a sorok, a darabolás könnyen ment, egy nagy "tűvel" átböktem és újrakötöttem. Egy nap alatt lezavartuk, persze se vízmérték, se függő ón, csak úgy szemre, a hely függvényében felépítettük, bőven lehetne jobb, a legnagyobb pozitívuma, hogy kész van és szigetel. (Csak ne dőljön le!)
A halőrrel nem lehetett értelmesen beszélni, ezért panasszal fordultam a zöldhatósághoz, akik tegnap kijöttek, felvették a jegyzőkönyvet, az üzemeltető felé figyelmeztetést és bírságot helyeztek kilátásba.
Anna Karenina bevégezve, Tolsztoj nem szorul rá, hogy tovább magasztaljam, a történet semmi extra, pacifista hangja néhány oldalon jelenik meg a mű vége felé a szláv-török háború kapcsán, a vallásról, pontosabban az egyházakról is ejt néhány gondolatot vagy inkább leleplező kérdést tesz fel már akkor. Platon még folyamatban, Cheről szeretnék írni egy könyvajánlót, csak még írásban is nehéz felérni hozzá. Most Hemingway és Capek novellákat illetve egy Dürrenmattot fogyasztok. Kaptam kölcsönbe egy gitárt is, de még nem vettem kézbe.
177-184.nap (11.22-11.29.)
Béla eltűnt, kirágta magát az egyik sarkon. A csajokhoz próbált benyomulni, több helyen látszódtak a kaparászás nyomai, de nem járt sikerrel, aztán valószínűleg felhívta magára valamelyik kutya figyelmét, amelyik elkergethette. Szőr, vér nyomokat nem látni, a kifordított bundáját sem találtam meg sehol. Lehet, hogy valahol a közelben lapul(t), de egyelőre nem került elő, nem láttam. Sajnos nem olyan egyszerű visszajönnie, főleg nappal, jó eséllyel valamelyik kutya újra észrevenné és megkergetné, a lyukat azért meghagytam, hátha, de az idő ellene dolgozik, ha kívül marad a róka játszi könnyedséggel elkapja. Kicsit elkedvtelenített a dolog. Béla az első jövevény volt (a szemétláda kopasznyakúakkal együtt), én voltam a keresztapja (másik haszonállatot nem szólítok a nevén, ugye még Öcsinek van, de azt inkább ijesztés szempontjából használom, olyan hangsúllyal is és az egyik nyúllány kapott a megkülönböztetés végett C mint Celin jelzőt) voltak közös kalandjaink, szerettem a makogását, a szagát, a rövidlátását. Ráadásul szombatra tűztem ki a párzást is, már a nászlakosztályt is rendbe raktam, eh, két napot kellett volna még kibírnia és akkor valószínűleg le is nyugodott volna. Mérges is vagyok, mert rendszeresen figyelgettem, nincs-e nyoma rágásnak, de valahogy kijátszott. Persze nem volt túl szerencsés a baknyulat hozni elsőnek, de a terv úgy volt, hogy hamarosan érkeznek az érett anyák és jöhet is a szaporulat. Egy betegség ezt a számítást keresztül húzta, más honnét pedig csak lányokat tudtam szerezni, azt is nehezen és későn.
Az időjárás elég változatos volt, az ősz idén is kimaradt és a kései nyár után gyakorlatilag egyből a tél meresztgeti oroszlánkarmait, kezdődött egy három napig tartó erős széllel és a hozzátartozó hőérzettel, aztán néhány centi hó, majd derült metsző hideg. Tegnap volt eddig a leghidegebb -6 fok, ezt már a birkák itatója sem bírta, a vödör teteje befagyott, ahogy megdöbbenésemre a tó is! A többiek vize jégtömb lett reggelre, úgy hogy most forró vízzel kezdem a napot az állatoknál.
A rókát a területen nem láttam, csak egyik este az úttesten.
Egy tyúkkal mégis kevesebb van, a barna, akit Gyöngyi is egyszer abajgatott kimúlt. Már aznap reggel feltűnt a bizonytalan járása, ennek ellenére csak délelőtt háromszor is kilógott. El se vertem az állapotára való tekintettel, mégis beadta a kulcsot. Még haláltusája se volt, gyanús volt, így le se vágtam. A többiek pofátlansága továbbra is határtalan, a szalmabálák és az asztal a számomra érzékeny terület, de bejárnak a nyulakhoz is, a birkáknál is csinálják a vircsaftot, de ott etetésnél megszűnik a barátság és ha kell felöklelik őket. Toto hajkurássza őket, főleg, ha kívül vannak, próbál velem összedolgozni, de még messze van az igazi pásztorkutyától. Pszicho nyakán még jól látszik a sérülés, de teljesen rendben van és felküzdötte magát a pofátlansági ranglétra tetejére, pedig erős a konkurencia. Közre játszhatott, hogy a támadás után pár napig hagytam kint lődörögni illetve hogy ő most a legkarcsúbb és bárhol kifér. A hideget ők is megérzik, bár a tollkabát jól óvja őket, a lábuk fázik, féllábon álldogálnak.
A tojó pulyka is úgy néz ki jobban van, aktív, normálisan viselkedik.
Bélán (amíg megvolt) és a nyúllányokon nem látszik különösebben a hideg, a hó vagy a szél nyoma, sokat vannak a kifutón, ha mégsem, lapulnak a föld alatt.
A birkák megdöbbentőek, az eső vagy a szél esetleg behajtja őket az ólba, de a hideggel semmit se tőrödnek, tegnap is, tegnapelőtt is kint aludtak, deres háttal ébredtek. Viszont a reggeli fagy miatt nem tudnak korán legelni, így reggelire széna van, délután pedig korábban engedem ki őket.
Tutyi továbbra is csak kajaidőben mutatkozik, csinált magának egy frankó kis fészket és bőszen védi Batyutól (Béla után kutatva fedeztem fel), Batyu is sokat lapul, de azért ő nappal is, éjjel is kimászkál. Toto helye éjszaka állandó jelleggel a tyúkól mellett van, most már néha hallatja a hangját, ha a két öreg egy ideje már lármázik vagy én is kint vagyok. Dutyinak jó mély hangja van, de Totonak olyan mintha egy tízéves 80 kilós bullmasztiff ugatna, és még fél éves sincs.
A patkányok rákaptak a piros pépes méregre, ami 3-4 nap késleltetéssel hat és most már jelentősen lecsökkent a mozgásuk és a velejáró csörömpölés. Egy-két napig aludni se tudtam tőlük, állandó rohangászás, zajongás a szalmában, a kukoricában, a nádban, nem csoda ez mind luxuslakosztály nekik.
Feri bácsitól nyárig megkaptam  a hűtőjét, amit ő felszámolt volna télire, igazándiból nekem sincs most rá szükségem, de a rágcsálóveszély miatt elfogadtam és bár nincs csatlakoztatva, a kaját most ott tárolom, így most a hűtő feeling játszik.
Egy-egy meccs (nba, nfl) és sör erejéig néha bemegyek a kocsmába, rövidítendő a sötét periódusokat, a gitárt már méregetem, de még nem vettem kézbe.
Faunisztikai jelentés: pár napig négy hattyú cirkált a környéken erőteljes szárnysuhogással lenyűgözve a földlakókat és kétszer elhaladt felettem olyan 40 fős lúd különítmény hangos gágogással. Egyik este egy szép kis madár csücsült be a féltető alá kövér tollbundával, de csak szemből tudtam megfigyelni, tompa villanyfény mellett. Gémek, kócsagok, récék mindennaposak, mókusokat továbbra is gyakran látni, sőt úgy gondolom a diómra is rájártak (nem csak a patkányok), míg kint tároltam.


185-192.nap (11.30-12.05.)
Béla nem került elő, kiíródik a történetből :( az utódlás még kérdéses, mert egyelőre nincs kilátásban magyar vadas baknyúl. A lányoknál minden rendben, de a C betű eltűnt, úgy néz ki megtörtént náluk is a bundaváltás.
A róka nem mutatkozik, szerencsére, a sakálok viszont egész közelről vonyítanak, lehet ők tették el láb alól a rókát.
A hideg állandósul, ráérek hétkor kelni és még tenni-venni mielőtt kimegyek, az állatoknak sem sürgős. A tyúkok ilyenkor már nemigen találnak semmit és keresni sem tudnak a fagyott föld miatt (el kezdtem a téli madáretetést is, vettem egy zsák szotyit, egy pillepalackból két szemben álló röpnyílással elkészítettem az etetőt, már rájárnak, de még nem tömeges a jelenlét) a baromfiaknak a hideggel annyi problémájuk van, hogy a fagyott földön nem esik nekik jól az álldogálás, így felváltva egy lábon gubbasztanak és persze behúzott nyakkal. A tyúkhúrra kezdenek egyre jobban rákapni, már nem csak a pulykakas lakmározik belőle.
A birkák továbbra is kint alszanak, reggelre deres a hátuk és a frizurájuk is, ami a feketéknél kimondottan mókás. Amíg fagyottak a növények nincs értelme kiengedni őket, mert nem legelnek csak lődörögve keresgélnek, az erdő védettebb ott esetleg, ha nem volt éjjel nagyon hideg valami minimális zöldet tudnak csipegetni, de inkább szénázok reggelire és egész délután legelhetnek.
Az itatókat minden reggel forró vízzel kell felolvasztanom és ha nem süt ki a nap, akkor napközben is még egyszer.
A patkányokat úgy néz ki sikerült felszámolni, Tutyi révén találtam egy fészket négy döglöttel és az éjszakai zörgések is minimalizálódtak és halkultak, ami akár már egér is lehet.
Vettem még két mázsa kukoricát, kivittem a főződébe a második adag, csak körte cefrét, mindezt a jószívű vadász közreműködésével, más különösebb esemény nem történt, de három életképet szeretnék megosztani.
A cefrét délidőben vittük, Dorci természetesen az autóban, (az enyémeket győztem hazazavarni, úgy látszik ha a platón utazok, az nekik rendre azt jelenti, hogy ők futhatnak utánam), leparkolás és már készülődtünk is a hordókhoz, mikor szólnak hogy a kutya kiugrott az autóból, csak ezt követően láttuk meg az okát. Egy dám szarvasbika, néhány tíz méterre, az út melletti vadkerítésnél próbált áttörni, nagyon kínlódott, de nem sikerült szerencsétlennek, Dorka ezt szúrta ki és rohant oda hanyatt-homlok tetézve a bika hiábavaló erőlködését. Miután a kutyát elhozta a jószívű vadász és a "forgalom" (meglepő módon két autó is jött éppen és kevésbé meglepő módon egy traktor is, csúcsidő) is leállt, a bika kifújta magát, ráeszmélt, hogy meg kell fordulnia és ellentétes irányba elfutott.
Egyik délelőtt igen csak elmaradtak a birkáim, utánuk néztem, hogy mi az oka az elmaradásnak, valami baj történt vagy csak a fagy miatt nyúlik a legelési idő. Jó messze találtam rájuk és a vezérürü az oldalán feküdt a fűben, a többiek békésen legelgettek körülötte. Közelebb érve vettem észre, hogy a környék egyetlen villanypásztorába teljesen belegabalyodott , a lába, a nyaka, a szarva, (áramtalanítva volt) alig tudtam én magam is kiszabadítani. Szóval jól elvannak, de azért szemmel kell tartani őket. Múltkor titokban figyeltem a mozgásukat, mióta az öreglány itt van ő a főnök és jól megsétáltatja a csapatot, sokkal messzebbre is eljárnak, mint annak előtte, viszont ha bármi gyanúsat lát vagy hall, azonnal hazafut a bandával.
Toto bírja legjobban a hideget a kutyák közül, míg így fiatalon is, ő reggel is eleven, semmi se zavarja féktelen eszetlenkedését (bár nagyon sokat javul, folyamatosan), Batyu vagy előjön reggel vagy nem, de kora délelőtt legkésőbb kidugja az orrát, Tutyi a legfagyosabb, csak a napsütés vagy a kaja tudja előcsalogatni. Ennek ellenére egyik reggel valami vircsaftra előmászott, meg is lepődtem és felvettem ölbe, hogy nyugton legyen Tototól, remegett, mint a kocsonya a kezemben is és ami a legviccesebb, amit eddig nem tapasztaltam, hangosan vacogott a foga :)
Fejben elkészítettem egy Toto tolerancia skálát is, én most már nagyon jól kijövök vele, pont annyira eszetlen, amennyi játékhoz nekem is kedvem van vagy néha kicsit jobban, szóval tízes skálán: én 7, Batyu 2, Tutyi 1 (ahogy nőtt ez megfordult, korábban Batyu tűrte kevésbé, de most már az öreg egyáltalán nem bír vele), nősténybirkák 0, baromfiak 0 (Öcsi továbbra se hagyja magát zavartatni, csak a kajára és a csajokra koncentrál)
Az egyik reggeli sétánál csak Toto jött velem és találkoztunk egy őzzel, mikor az őz figyelt lemerevedtem így egész jól meg tudtuk közelíteni, Toto bizonytalan volt a számára új jövevénnyel, amikor az őz kíváncsiságból tett felénk két lépést meg is ijedt, szóval még van hova fejlődnie a kopónak.
Faunisztikai jelentés: egy ökörszem keveredett a féltető alá, vörösbegy, széncinkék, küllő, kormorán, récék, (ludakat, hattyúkat mostanában nem látok) dámszarvas, két őz

Féléves összesítés:
Igen, immár több, mint fél éve itt lakom, élek, dolgozom. Az alapvető cél az volt, hogy megvessem a lábamat az évek óta lakatlan, gondozatlan területen, nekikezdjek az állattartásnak,  egyéb lokális tevékenységeknek és ha lehet nem egyedül, ennek függvényében kiosztottam magamnak egy féléves bizonyítványt, az ökológiai aspektust és a nagyrészt egyedül történő ötletelést, tervezést, kivitelezést tekintve: https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0AmjQecoMOXy_dHM1NU1JVWI4MVM1Q0ZBY2h4YmRTYXc&usp=sharing

A következő félév feladatai:
a tél: a hideg már beköszöntött, a hó még várat magára
szaporulat: birka, nyúl fronton, és tojás
új projektek: kecsketartás, méhészet, aquapónia
elmaradt tevékenységek pótlása

Szeretnék mindenkinek köszönetet is mondani még egyszer, akik valamilyen formában előremozdították az eseményeket.


193-207.nap (12.06-12.20.)
Jó ideje nem jelentkeztem, sok esemény történt, mindenről és kellő részletességgel, idő hiányában nem tudok beszámolni.
Öcsit levágtuk, személyesen a jószívű vadász :) a slendrián hozzáállás miatt 1-2 zökkenőt le kellett küzdeni a feldolgozás során. A húst a lehető legjobban lefaggyúztuk, lett belőle egy nagy adag és igen-igen finom birkapörkölt, dödöllét készítettem hozzá, annak is nagy sikere volt. A hús többi része, olyan 9 kg, kolbászba lett töltve, itt már szüleim segédkeztek, kétfélét készítettünk, simát és krumplist, libahájjal, marha vékonybélbe. Próbáltam eltolni a paprika-bors fűszerezést az utóbbi irányába, a krumplisnál lehet túlságosan is, bár másnap sütöttem ki fasírtot belőle és az teljesen rendben volt (talán a tartósság sínyli meg, de majd hamar betermelem illetve remélhetőleg cserélni is tudok szalonnára stb. ami nekem nincs). Leves is készült a csontosabb részekből, a belsőséget a kutyák ették meg. A faggyút félreraktam, szappant szeretnék főzni belőle, ha tudok nátrium-hidroxidot szerezni, a faluban nincs és az ünnepek miatt rendelni sem egyszerű most. A bundáját is szerettem volna kidolgozni a jószívű vadász barátjának utasításai alapján, el is kezdtem, csak helyem nem igazán van a tároláshoz és úgy látom valami már felfedezte a szénabódéban, ha egyben marad ki lesz készítve. A trófeát Feri bácsinak adtam, ő kifőzte, kifehérítette. Szóval mint az eszkimók, próbáltam minden részét hasznosítani.
A lányok jól vannak, a legeltetés a napközbeni fagyok miatt kicsit nehézkes, így most szénáztatok is.
Birkavágás alatt Dorci berágta magát a nyúlkifutóba és az egyik lányt elkapta, szerencsére csak a grabancánál, baja nem lett, de halálra rémült és két napig nem akart lejönni az ól tetejéről (az üregbe simán követte a kutya). Fegyelmezés címszóval a jószívű vadász litániát tartott  Dorkának, pont semennyire nem érdekelte. Ez az én kutyáimnál elképzelhetetlen, a békés együttélés csak fegyelmezetten képzelhető el, ahol a szabályok mindenkire vonatkoznak és mindenkinek be kell azokat tartania, maradéktalanul.
Megjött az új baknyúl, a ketrecből kétszer is kilógott, így kényszermegoldásként a pároztatás végett beraktam az anyákhoz. Ahogy én láttam, a bak próbálkozik, de az anyák nem állnak meg neki, mivel jól el vannak együtt, egyelőre még néhány napig marad, aztán megy Béla helyére.
A tyúkok továbbra is pofátlanok, bár a hideg visszavett az arcukból, lassan el kezdem ritkítani a kakasokat, a renitensekkel kezdeném, de hát mind az ...
A pulykák nagyon lusták, sokszor még nyolckor sem jönnek ki az ólból, mondjuk nincs hova sietni. Sajnos a tojó most meg sántít, remélem helyre jön, nem szívesen vágnám le és hát ez esetben a kakast is magával rántaná.
Gyöngyi egyre gyanúsabb hogy fiú, már egyáltalán nem gyámolatlan, ő ugye oda van ígérve a jószívű vadásznak leves hozzávalónak, de jövőre újra megpróbálom a tartásukat.
Batyu néhány napja összeverekedett valakivel, az orra és a félszeme viselte a nyomokat, de most már rendbe jött, továbbra is ő a vezér és a legaktívabb őr. Dutyimanó ugyan nagyon fagyos, de ma reggel azért már a töltésen és az árkokban keresgélt valamit, talán lékhorgászott. Totonál nincs változás, éjjel lapít, nappal bátor és eleven. Egy helyi fiatal erőnek köszönhetően elvittük sétálni egy magyar vizslával, hogy kicsit érzékelje a dimenziókat, szintén a gazdájának köszönhetően, gyűjtöttem csipkebogyót és szándékszom galagonyát is, bár a kis fa az udvaron engem ellát, kaptam almát a nyulaknak és egy kisebb adag vesszőt is. A sarki lovasgazdától pedig több nagy köteggel két leendő karos kosár fejébe. A vesszők szépek külsőleg csak a méretekkel vannak gondok, majd osztályozás után kiderül, mennyi az annyi.
A második adag pálinka is elkészült, ez csak körte, egy fáról.
Hemingway elbeszéléseket olvastam, egyszerű stílus, szerteágazó mondanivaló, remek életképek és egy Dürrenmatt regényt, inkább színdarabokat ír, de tetszik az egyedi stílusa.
A háznál levő madáretetőnél tömeges megjelenés még mindig nincs, de etettek a jószívű vadászéknál is, ahol a felesége csinált egy csinos kis etetőt és onnét fogy rendesen a szotyi.
Idén szerintem már nem tudok jelentkezni.
Mindenkinek BÉKESSÉG!
208-227.nap (12.21-01.08.) és egyben hetedik havi összefoglaló
Kezdjük az időjárással, többnyire ragyogó, kellemes, enyhe idő volt, nem az évszaknak megfelelő. A napok nem csak a naptár szerint hanem érezhetően is el kezdtek nyúlni, de reggel továbbra sem pattan fel senki, én sem, este kicsit tovább lehet szöszölni, de általában becsúszok a sötétségbe, nem a sok tennivaló miatt, hanem mert nincs hova sietni.
Birkák jól elvannak, egyszer a fiatalabb fehér rátekerte magát a szomszédos üzemen kívüli villanypásztorra, amúgy szépen ellegelgetnek maguktól, probléma esetén pedig iszkiri haza. A fekete már igen nagy hassal közlekedik, nála számolok először az ellésre, de a többi is kis faros már. Továbbra is a szabad ég alatt töltik az éjszakát (mondjuk ilyen jó időben pláne érthető), azért a leendő bárányok miatt szemből is leszűkítettem az ólat, így már van teljesen védett rész is.
A nyulak is szépen elvannak, eddig azt hittem csak az ól alatt ásnak, furkálnak, de nagyjából az egész kifutót behálózza az üregrendszer, egy helyen beszakadt alattam így fény derült az alagutakra és azóta egy még távolabbi kijáratot is létrehoztak. Lassan vége az édes hármasnak, az új bak átvonul (pontosabban átrakom) Béla helyére. Zöldet már elég nehéz nekik szedni, biciklivel járok már el több kilométerekre, most kicsit próbálom erőltetni a szénát is, de nem szívesen eszik.
A tojó pulyka felépült sántaságából, remélem most már rendben lesz, a kakassal semmi gond. Gyöngyi is megvan, de hangosan követeli a kaját állandóan, amikor egyedül maradt kicsit megszántam, elkényeztettem, amikor jött, kapott kukoricát, most ennek a levét iszom, de elvileg hétvégén a jószívű vadász fazekában végzi.
Szilveszterkor levágtam egy kakast, az aprólékból leves lett, amúgy egyben megsütöttem, öt napig tudtam belőle enni, rizzsel, krumplival, zöldbabfőzelékkel. Hétfőn vágtunk egyet szüleimnek is, még egyet vágok magamnak és egy oda van ígérve az előző birkatulajdonosoknak. Marad kettő, egy kopasznyakú kendermagos és egy cifra hagyományos a kilenc tyúkra. Lassan számíthatok tojásokra is.
A rókának se híre, se hamva.
Batyu jó egy hétig mindennap csavargás verekedés Dutyival karöltve, de Bagyu lehet a frontvonalban vehemenciája és az állandó sebekkel, harapásnyomokkal történő hazatéréséből következtetve, borz, nyest, vidra, róka lehet az ellenfél. Teljesen leharcolta magát, az állapota megint aggasztó volt, most két napja többet látom otthon és kezdi újra összeszedni magát, de már olyan vékony volt, mint egy hal, a nagy vérszívó szarvaslegyeket is kiszedegettem belőle, az is rátehetett egy lapáttal, most engedte hogy törődjek vele.
Toto szerencsére szófogadó és nem tart velük, pedig a hídon már át mer menni  gond nélkül, a lesen viszont ott ül a nyakán a majré, mikor indulok lefele, behúzódik a sarokba és mereven nézi a deszkapalánkot, mintha én ott se lennék és örök életben ott akarna maradni inkább. Megállt a növésben és el kezdett erősödni, már Batyu se bír vele, gyorsabb, erősebb Toto. Szerencsére már tisztában van az erejével és játék közben csínján bánik vele, a játék továbbra is az öregek fülének folyamatos húzkodása. A tyúkokat is ragyogóan lefogja, szépen a nyakuknál, egyik mellső lábbal a szárnyukat lefogva. Néha a birkákat is hazahajtja, kéretlenül, szóval nagy úr lett. Okos, szófogadó, de a játék mindenek előtt. A sötétben továbbra is lapít (Batyu razziázik olyankor, Tutyi az ólból csatlakozik), nappal viszont nagyon őrzi a területet.
A villanyóra 132-öt mutat, a lámpák lekapcsolgatása nem az erősségem.
Kipucoltam a tavat, más érdemleges munkát nem végeztem, egy napos délután gyűjtöttem csipkebogyót és galagonyát is, egyébként a mindennapi tevékenységek töltik ki a napjaimat. . Az öregek otthonába egyáltalán nem járok már ebédelni, inkább otthon sütök-főzök, krumpliprósza az új menü az étlapon.
Karácsonykor megtörtént itt is a nagy süticserélgetés, de kaptam halászlét, rántott halat is, kelt diós kiflivel viszonoztam a szívességeket.
Öcsiből igazi gasztronómiai ínyencség lett, krumplis birkakolbász, libahájjal, vékony marhabélbe töltve. A faggyút kidobtam, nem tudtam szerezni lúgot, hamuval pedig nem álltam neki kifőzni.
A gitár néha már a kezembe kerül, de csak az alapakkordokat próbálom lefogni, memorizálni, az ünnepek alatt klopfoltam kicsit a xilofont is, mivel új szivacsokat eszközöltem a billentyűk alatt, újra be kellett lőnöm, kotta ide-oda, sokat játszok hallás alapján.
Platont kiolvastam, a bölcsesség forrása, legalábbis felismerte, hogy az igazság és az erény mindenek előtt, persze egy-két nagy holtág is van a gondolatmenetében: homoszexualitás, állam berendezkedése és működése, stb. érvelési technikája is rendkívül hatásos.
Tolsztojról lesz egy külön könyvajánló és még Chevel is tartozom.
Faunisztikai jelentés: egy pár napig egy idősebb sas pár vadászgatott a tavon, de már eltűntek, továbbra is gémek, kócsagok, kormoránok a leggyakoribbak, néha egy-egy kisebb hattyúcsapat fenséges szárnysuhogtatással is átrepül felettünk. Az etetőmnél nincs nagy forgalom, leginkább cinkék, néha vörösbegy, a fákon harkály és fakúsz keresgél. A jószívű vadásznál levő etetőt is én töltöm, ott jóval nagyobb a fogyasztás, sokkal nyugodtabb, zavartalanabb ilyenkor az a rész. Az árokban nagyon kevés a víz, a széle iszapos, közvetlenül a ház előtti részen is láthatók benne vidranyomok. Jártamban-keltemben gímek, dámok és őzek is elő-előkerülnek.
228-232.nap (01.09-01.13.)
És egy szombat délelőtt története. Szokásos indítás, lassan kikecmergés az ágyból, rutinszerűen az első udvarban foglalatoskodom, teszek veszek egy ideje, épp akarom elengedni Totot a láncról, közben átnézek a birkákhoz, ők a következők, de mi az a fekete kupóc ott a fekete lábánál? Egy másodperc alatt leesett, megellett a fekete anya és ő ott az új jövevény. Az adrenalin felszökött, de higgadtan, megfontoltan nekiálltam a teendőknek. Toto marad láncon, óvatosan nyugodtan átmegyek, az anya a báránnyal az ól előtt külön, a többiek a kifutón fekszenek. A méhlepényt egy lapáttal eltávolítom. A korábban leszűkített ólba, ahova közben anya és csemetéje behúzódott, egy szalmabálát szétterítek köröttük szép nyugodtan. Mivel más megfontolni valóm nem volt, ellenben aggódtam, hogy a kicsit nem látom szopni, az anya pedig továbbra is igen hasas, telefonos segítséget kérek. Megnyugtatnak, a hasasság normális, nem esnek össze ellés után, ha ikerszülés lenne egymásután jönnének. Az anya normálisan viselkedik, nincs jele problémának. A kicsinek sűrűn szopnia kellene, ha aktív, megáll a lábán akkor magától, egyedül. Előfordul, hogy kialakul egy tejdugó szülésnél a tőgynél, ilyenkor ezt egy-egy fejőmozdulattal fel kell szabadítani. A kicsinél bélszuroknak kellene eltávoznia, mint egy jeleként, hogy az emésztés, az emésztőcsatorna rendben van. A tanácsokat megköszönve, folytatom a tervezett tevékenységeket, tyúkoknál, nyulaknál óltakarítás, tojóládák újra üzembe helyezése, baknyúl átköltöztetése és közben félszemem az anyán és a kisbárányon, ha mocorgás van guvad a szemem, de nem tudom meggyőzni magam, hogy működik a szoptatás. A másik három birkát kiengedem legelni, szerencsére az újdonsült anya nem akar velük tartani, így ez könnyen megy, de az ajtót visszazárom, hogy még véletlenül se induljon neki a kis báránnyal.
Közben az egyik tyúk nagyon kárál, ténfereg keresi a helyét, na mondom, ez meg már tojna. A ládákat az óltakarítás után akartam elhelyezni, az ólba miattam nem tud menni, befut a birkaólba. A többi tyúkot sikerült már onnét elzavarnom  (a frissen kibontott szalmabálából csemegéznének) őt hagyom. Látom fészket csinál, beleül, az anyával és a báránnyal nem zavarják egymást, bőségesen van hely.  Befejezem a teendőket, gyorsan, gördülékenyen, a nyúllányoknál kitakarítok, a bakot könnyedén elkapom a grabancánál, átteszem Béla helyére, előzőleg Béla által hátrahagyott "vészkijáratot" a kerítésen befoltozom, az új bak kap tiszta vizet, szénát, egy kis kukoricát, hogy lenyugodjon a grabancos transzport után. A tyúkok kapnak egy ládát, két üléssel az ólba és egyet kívülre átellenesen Toto helyével. A tojó tyúk már a kalászokat csipegeti, odamegyek, elszelel a tojás már ott vár, az első. Olyan két óra eltelik, a kicsi, aktív, négy lábon bizonytalanodik, de nem tud szopni, hiába nem úszom meg, el kell kapnom a szarvánál az anyát egyik kézzel, a másikkal, a láthatatlan tőgyeket megfejni és közben ügyelni a bárányra, aki folyamatosan szorosan az anya mellett van és persze az anyát is legkevésbé stresszelni. Az egyetlen és leghatékonyabb eszközhöz nyúlok, a kukoricás serpenyőhöz. Szépen odamegyek, odatartom, ahogy nekiesik a kukoricának elkapom a szarvát, egyből vadul menekülni próbál, erősen tartom, másik kézzel kutatok a nagy bundában, hamar ráakadok a tőgyre, valamivel kisebbre számítottam, mint a kecskénél, de jóval kisebb, két újjal férek csak hozzá, gyorsan a másiknál is elvégzem az egy-két fejő mozdulatot és elengedem, majd egyből az orra aládugom megint a serpenyőt, megnyugszik, nincs probléma. A művelet lezajlott, különösebb gond nélkül, csak az eredmény kérdéses. Elvonulok és figyelek, a bárány a has alatt bökdösődik, majd el kezd a farkincája játékosan, boldogan ficánkolni, minden rendben.
Egy fél óra múlva, az anya észreveszi, hogy egyedül van a bárányával, kétségbeesetten béget. A többiek hazafutnak, beengedem őket és örülök az összetartásnak. Örömöm nem sokáig tart, a fiatalabb fehér és az anya egymásnak esnek, öklelkeznek, szétválasztom őket, közben a hév elkapja a legfiatalabbat és a legöregebbet és ők is egyszer összeütik a fejüket. Mindenki lenyugszik, a többiek újra mennének ki, kiengedem őket, anya és bárány marad. Beetetek szénával, kukoricával, friss vizet hozok, az anya zavartalanul, mohón fogyaszt. Amikor jól lakik, újra ráeszmél, hogy egyedül vannak és újra hívja a többieket, megjönnek, beengedem őket, és figyelek. Nincs harc, mindenkit lefoglal az evészet és már később sem lesznek belső problémák. Az öreg vezér nagyon tetszik, amúgy ő a legnagyobb lökdösődő, de most hogy a kis bárány ott van, türelmesen megkerüli a csapatot és az etető másik vége felől kezd el nyomakodni. Amúgy az anya is nagyon óvja a bárányt, folyamatosan úgy helyezkedik, hogy a bárány védve legyen, ha áll, ha fekszik a kicsi, ha megy, ha kajál az anya, ezt felismerve külön is etetem, a problémákat megelőzendő. A birkák ki-be játéka napközben többször megismétlődik, majd megoldódik, úgy, hogy anya és báránya bent marad, a többiek a kerítés körül, látótávolságban legelésznek.
Második napra már nagyon ügyes a kisbárány, próbál szökellgetni, játszik, bohóckodik és gyakran van az anya hasa alatt, miközben a farkincája le-föl jár.
A többiek. Tutyi és Batyu egy-egy próbálkozását a méhlepény volt helye felé erélyesen szóban megtiltom, ennyi nekik elég, más probléma nincs, a kisbárányt tekintve se. Batyu kezd helyrejönni, nagy az étvágya és alig-alig csavarog el, az orrán, fején gyógyulnak a sebek, újra kullancstalanítottam.
Totoban is rengeteg kullancs van állandó jelleggel, a tejfogait elhagyta már, csak az egyik szemfogánál van még, a hangja olyan mély és erős, hogy alig lehet mellette megmaradni, ha ugat, de éjjel továbbra is lapít. Okos, figyelmes, egyből kiszúrta, hogy van aki nem ide való, úgy látom összerakta, hogy  nem szabad se bántani, se játszani vele, de most is láncon maradt a biztonság kedvéért, amíg nem vagyok otthon. Amúgy pont most fogadta el az új helyét, már magától odamegy sötétedéskor, de most pechjére továbbra is kötöm, mondjuk a lapításban nem zavarja a lánc. Tegnap délután, érthetetlen módon, kibújt a kis birka a kerítésen, na ez Totonak felhívás keringőre. Nehezen, de türtőztette és tartotta magát az utasításaimhoz, azaz távol maradt, amíg megfogtam a kis szökevényt és visszatettem az anyához, a lyukakat lezártam.
Egyébként nagyon jól kijövünk már egymással Totoval, sokat nyugodott, figyelmes, értelmes, szófogadó, ragaszkodó.
Gyöngyi ki lett lőve, szó szerint. Tegnap újabb tojást találtam a birkaólba, készítettem oda is egy ládát, remélem használni fogják, ha már így alakult. Az egyik kakas, ahogy látom a cifra, már próbálgatja a hangját, ha már ő tojást nem tud produkálni. Persze a kukurikú még nem megy és az időzítéssel is gondok vannak. Ma éjjel félálomban hallom a próbálkozását, de nem létezik, hogy még reggel legyen. Visszaalszok, egy idő múlva megint hallom, most már hajlok rá, hogy hajnal lehet, megnézem az órát 5:41, még jó egy óra múlva kezd el pirkadni, igaz világos nagyon az éjszaka, közeledünk a teliholdhoz, ez zavarhatta meg, mindenesetre még hangolnia kell a rendszert.
A nyúllányokat próbálom átállítani szénára, de nem akaródzik nekik azt enni, inkább a kukoricaleveleket rágcsálják, végül is mindegy, van abból is dögivel. Mellette almát és kukoricát kapnak, szóval annyira azért nem drasztikus az átállás. A bak úgy látszik elvan az új helyén, ő szépen eszegeti is a  szénát. A tyúkok illetve a pulykák is sok almát kapnak, ami kásás az az övüké.
A gémek nagy ramazúrikat csapnak a tavon, az árokban és a környező fákon.
Az öcsiből készült kolbászokat cserélgetem, úgy hogy most van választék és lassan egy újabb kakas is kés alá kerül, de ma még kölesfasírt lesz, tejfölös krumplifőzelékkel.


233-234.nap
Ma reggelre újabb fekete ma született bárány fogadott, a fiatalabb fehér ellett meg, eszerint a fekete a domináns allél. Időrendben figyelik az általam megfigyelt koslatás menetét, most majd a legfiatalabb következne. Mintha most a szoptatást láttam volna egyszer, de majd a délelőtt folyamán erről még meg kell győződnöm, mielőtt közbeavatkoznék. Azt nem írtam, hogy előzőleg a legkezesebb birka ellett, a mostani fehér is talán kezelhető, a legfiatalabb viszont még mindig a közelébe sem enged, nem hogy kézből egyen. Most egy pár napig senki sem megy ki legelni, tegnap délután egész nap ment a műsor és a bégetés, kimondottan nem szeretnek külön lenni. Kárpótlásul a széna, az alma és a kukorica mellé megbontom a mézes kalács házat, azaz kukoricaszárat is kapnak majd.
Tojás egyelőre napi egy, de tegnap már az ólban levő tojóládában találtam meg, úgy néz ki megfelelő lett a művem, az én megelégedettségemre is.
Az öreg sas hím tegnap újra felbukkant és ma kormoránok is voltak, a gémek egész nap cirkálnak, kergetőznek, halásznak, ordibálnak. Tegnap délután egy fakusz is megjelent, így most korrigálnom kell magam, legutóbb csatolt képemen és eddig gyakori vendégem csuszka volt. 

235-240.nap (01.15-01.20.)
Bárányfronton nincs újabb jövevény, de a legfiatalabb anyától is számítok rá és valamikor mostanság, az öreglánynál ha lesz valami akkor csak március végén, október végi érkezéséből adódóan. A két kicsi már nagyon eleven, szökellés, négy lábon pattogás, versenyfutás a program, evés és alvás mellett, a nagyobbik már csak térdre rogyva fér a tőgyekhez, evés közben mindkettő csóválja a farkincáját.. Az idősebbik már próbálkozott a kukoricacsuhéval a nagyokat utánozva. Át-átjárnak az elülső részbe is, ismerkedni, felfedezni a világot. Legeltetés egyelőre nincs, pénteken próbálkoztam vele, de az anyák nem akartak kimenni, az öreglány és a legfiatalabb kiment, de maradtak a kifutó körül, közben mindkét oldalról aggodalmas bégetés, szombat reggel még egyszer bepróbálkoztam, de akkor meg senki sem indult meg. A kicsik ügyességüket tekintve már bőven alkalmasak lépést tartani a nagyokkal, de a döntést rábízom az anyákra. Szeretném kihasználni a másik háznál (a képeken a kis fehér házikó) levő nagy területet, de még dilemmázom rajta, hogy teljes költözés legyen, új állandó helyükként (egyszerűbb lenne, de nem lennének szem előtt, sztm Toto sem bírna elszakadni most tőlem, épp hogy megszokta új helyét a tyúkólnál, a sakálok viszont vészjóslóan közelről vonyítanak) vagy reggel-este séta oda és vissza, ez jobban hangzana, de a kivitelezés kérdéses. Talán az öreglánnyal tudok sétálni, valószínűleg először ezt próbálom meg, csak a kezdet lenne nehéz, ha rájönnének miről van szó, feltételezem maguktól is jönnének-mennének.
Tegnap újabb kakast vágtam, maradjunk annyiban nem egy hálás feladat, de az íze finom. Most maradt három, amiből az egyiket elígértem, szóval két kakas, kilenc tyúk lenne az állandó létszám, ha bírják a tyúkok, mert el kezdték őket tépni  a kakasok, kezdenek kialakulni a háremek. Tojás napi egy, szerdán egy sem, szombaton viszont már kettőt találtam az ólban levő tojóládában, a kintit nem használják és a birkaólban sem találtam azóta. Pulykáék jól elvannak, még mindig rejtély számomra, hogy miért válassza és hogyan közlekedik a kakas egy közbülső ülőrúd esetében, a kisebb tojó a számukra kissé arrébb felszerelt rudat használja.
Nyúllányoknál az egyik már el kezdte építeni a fészkét, valahol a föld alatt, de szerintem a másik is terhes. A bak próbára teszi az idegeimet. Szombaton éjjel Batyu vad, támadó ugatása miatt (majd a másik két kutya is csatlakozott hozzá) kimentem, valaki négy lábú ott járt, jöttömre eliszkolt az erdőbe, Batyuval a nyomában. Ekkor láttam, hogy a baknyúl kiszökött. Jó egy órába tellett mire megfogtam, kukoricás csalogatás nem használt, illetve először elszaladt a csővel együtt, a morzsolt mellett huszonnyolcszor elment, ha ráakadt, amint közeledtem lelépett. Megpróbáltam merítőhálóval, nem jártam sikerrel, aztán elzártam a nyúllányok és a nagy kerítés közötti részt, a Bélának készült ketreccel és a tetejével, hagytam egy nyúlnyi helyett aminek a végéhez odaállítottam a hálót, így sikerült végre elkapnom. Csak tippelni tudtam, hogy jött ki, ásás nem volt, kirágás sem, szóval maradt a kerítésen át történő meglógás, vagy mászással, vagy óljának a tetejéről történő ugrással. Miután visszaraktam a kerítést kissé javítottam, mindezt éjjel, holdvilágnál, máskülönben esélyem se lett volna egy fekete nyúllal. Egy óra múlva kinéztem, még a helyén volt, másnap reggelre viszont megint kint téblábolt, elsőre elkaptam, visszatettem, most a tetőről történő lehetséges ugrást is lezártam, majd egész nap figyeltem, mit ügyködik. Persze gubbasztott egész nap, de naplementekor láttam, ahogy ügyesen fel és átmászik a kerítésen. A csapdát már kiismerte, nem tudtam arra szorítani, Batyu és Toto segített, szerencsére nem lett baja, hangos sírás közepette szedtem ki a szájukból. Valami nem stimmel ezzel a nyúllal, ostoba, Bélának a színét se láttam három napig egy ilyen kaland után, ő meg le se menekült az üregbe. Próbálkoztam sötétben még egy kicsit javítani, emelni a kerítésen, de a sötétedés miatt, sok esélyem nem volt és kedvem se. Ma reggelre megint kint volt, kicsit hajkurásztam, aztán rábíztam Totora, pár perc alatt kifárasztotta, a nyúl lapulva várta a sorsát. Szerencséjére én kaptam el a grabancát és most bevágtam a ketrecbe, amit előzőleg feljavítottam, hiszen érkezésekkor, abból is meglógott, a kis Copperfield.
Kutyák jól vannak, Dutyi és Bagyu sokkal kevesebbet csavarog, nem mindennap, csak minden harmad-negyednap és nem egész napokra tűnnek el, jobban is néznek ki (bár már őket is terhesnek láttam, a hátas Tutyinál még hagyján, de a még mindig sovány Batyut is, remélem csak túl lettek etetve, már mint a falánk Tutyi, Batyura ráfér). Mostanában az ebéd hal, kishalak az árokból. Hamar megtanulták, hogy a törpeharcsával vigyázni kell, az ezüst színűeket, viszont vígan lehet befalni. Eddig is jól kijöttünk, kisebb döccenők ellenére, de mostanában még közelebb kerültünk egymáshoz, Batyu velem mostanában nagyon szívélyes és éjjel nagyon harciasan védi a területet (szükség is van rá ...) Tutyi mindig is tündér volt, Toto pedig össze van nőve velem, mikor otthon vagyok, figyel, hízeleg, szót fogad, játszik, nagyon értelmes. A tejfogait elhagyta és néha már állva pisil, szóval nagy fiú lett. 

241-247.nap (01.21-02.02.)
Hazaérve, (sajnos ez a szó már baljós tartalmú lett) látom, hogy Toto egy tyúkon gyakorol a mély hóba lenyomva, mellette egy másik kimúlva, megfagyva, külsérelmi nyom nélkül, az összes többi pulykástól, megrémülve topog az ólban. Tudtam, hogy csak unatkozik és csak időtöltés számára az egész, már egy vesszővel vonultam be, hogy móresre tanítsam, megelőzvén a menekülését, megragadtam egy kézzel a nyakörvét, a másikkal kezemben a vesszővel elnáspángoltam, volna, ha a fagyott vessző nem törött volna el, minden egyes suhintásra, persze azért próbált menekülni, elszakította a nyakörvet és közben engem úgy megrántott, hogy becsípődött az ideg a derekamban. Az értelmetlen öldöklés és a jelentős káron kívül, (tojásgyár, öt napi élelem) engem is harcképtelenné tett. Bementem begyújtani és kicsit leheveredni, hát ha jobb lesz. Bentről hallom, hogy már megint fojtogat egy tyúkot, kimentem, de csak az elzavarására futotta, még elláttam az állatokat és lefeküdtem. Éjjel rosszabb lett, mozdulni alig tudtam, apámnak kellett lejönnie segíteni. Délelőtt érkezett, másnap délutánig maradt, közben az összes kinti teendőt átvállalta,  a megszokott, bevált módokat követve, én meg öregasszony üzemmódba kapcsolva, a konyhai és a fűtési tevékenységet végeztem és pihentem. Toto egyszer-kétszer ez idő alatt is bepróbálkozott, úgy hogy gyanús, hogy nem tudtam lezárni ezt az ügyet, a verés megúszása biztos nem segített rajta.
Csütörtökön, úgy terveztem, hogy csak a legminimálisabb feladatokat látom el és még pihenek, de reggel a baknyúl a lányok kifutójában fogadott. Mikor meglátott engem, kezemben a merítőhálóval, azonnal a föld alá menekült, hiába szobroztam a kifutón, mint egy eszkimó vadász a türelem nem segített, így feladtam az azonnali befogást, majd ha jobban megszokja, hogy járok, kelek és gyanútlanabbá válik. A táj és az idő, az Antarktiszt idézte (vagy csak Hillary önéletrajzi könyve), vastag hótakaró, ködös reggel, a gémek a befagyott tavon álldogáltak, mint a pingvinek és egy nagy kócsag is kecsesen ellibbent, mint egy viharmadár. Napközben sikerült elkapnom a baknyulat, hátulról a birkák felől léptem be a kifutóba, elvágva az üreglejáratok felé történő menekülés útját, amíg a baknyúl az egyik lány után szaglászott  a kifutó másik végén. Második merítésre elkaptam, csak a merítőszák bánta, a nyakánál eltörött. Két sarokpánttal és csavarokkal rögzítettem, ebédre már halat kaptak a kutyák. Tutyi ügyesen forgatja a szájában a törpeharcsát is és szépen elfogyasztja,  a másik kettő, az ezüst színű, pikkelyeseket falja csak mohón.
Továbbra sem tudom, hogy vannak-e (élő) fiókák a föld alatt, néhány nap és kiderül.
A nagy hó lenyomta a fenyőfákat, a birkák kifutóján is úgy meghajolt kettő, hogy elérték a magasabban levő, tűleveles ágakat és egyből nekiestek. Ez arra ösztökélt, hogy beiktassam napi betevőnek a fenyőágakat, amit azóta is folyamatosan adagolok nekik a széna, a kukoricaszár és a kukorica, száraz kenyér mellett, a kicsik is el kezdték enni a nagyok eledelét. Ők egyébként jól vannak, nagyon ügyesek, elevenek, már amennyire a hó, jég, ónos eső nem korlátozza a mozgásukat. Várom a harmadik bárányt, ha lesz, a napokban meg kell születnie.
Tyúkoknál a tojástermelés visszaesett, remélhetőleg a  hideg miatt és nem Toto rémisztette őket halálra, továbbra is négy a napi rekord, de volt már, hogy egyáltalán nem találtam tojást. Az ólba mostanában egyáltalán nem tojnak, áttették a székhelyüket Toto óljának a tetejére, ami szénával van borítva és jó kis fészket tudtak kialakítani rajta (Toto csak éjjel tartózkodik az ólban, nappal most tiltott terület neki az udvar). Maradt nyolc tyúk, így egy kakast hagyhatok csak meg, a kendermagos kopasznyakúra esett a választás,  cifra lassan le lesz vágva. A pulykákkal nincs semmi különös, a kakas még eggyel beljebbi rúdra költözött, elképzelni se tudom, hogy közlekedik fel-le a szűk helyen, a tojó továbbra is a kényelmesen elérhető, kissé különálló rúdon éjszakázik.
Batyu egyre vehemensebben védi a töltést is, muszáj valahogy megakadályoznom, mielőtt valakit megharap. Szombaton megpróbáltam lezárni az útjukat, egy nagy tölgylappal a hídon, közben látogató is érkezett, ketten fejeztük be a munkát, Batyu a tó jegéről figyelt minket. Lefűrészeltünk egy lépcsődeszkát két oldalról, hogy ne tudják kikerülni a tölgylapot, de amikor távoztunk a faluba, hátranézve a műúton Tutyit láttuk lődörögni, szóval még finomításra szorul a híd lezárása.  Délután elvittem a kutyákat sétálni és nekem sem ártott egy kis könnyed mozgás. Dutyi és Bagyu végig cirkált, csaholt, üldözték a prédát amerre csak mentünk, míg végül teljesen elmaradtak. 
Hazaérve (...) a birkák a tyúkólat körbevevő kukoricaszárakat zabálták. Nagy hajkurászás után visszatereltem őket a saját kifutójukba. Míg a tűzzel foglalatoskodtam újra átmentek, újabb hajkurászás, majd nyugtáztam, felfedezték, hogy a kidőlt a kerítés mellett akadálytalan az átjárás, elég sokára, én már el is felejtettem. Nem volt más hátra, helyre kellett állítani a kidőlt kerítést. A közben levágott indák egyik másika még zöld leveles volt, annak is nekiestek, így most azt is iktatom a napi étrendbe, amíg nem tudnak kimenni legelni.
Mire végeztem, megjött a két csavargó is, Batyu az eddigi legkomolyabb sérülését szedte össze, az egész orra-szája fel volt hasítva. Tegnapra sokat gyógyult vagy legalábbis a nagy szőre jól eltakarja a harci sebeit.
Nem csak az állatok, én is el kezdtem unatkozni (a tyúkok gyakorlatilag teljes mozgásképtelenek, a nyulak kifutóját még mindig nagy hó borítja, a birkák is nehezen mozognak az ónos eső által kialakult vastag, töredező jégrétegen) a két napi kényszerű fekvés és a rossz időjárás bekényszerített a házba. Egyik este beriasztott a CO érzékelőm, egy túl nagy hasábot dobtam a tűzre, ami nem tudott eldőlni és csak füstölgött sokáig az oldala, de eszerint a készülék  működik, riaszt.
Felbontottam egy ajándék lekvárt, szilvalekvár, almadarabokkal, alján fahéjjal, nagyon finom ( http://www.oetker.hu/oetker_hu/html/default/debi-78xkns.hu.html ).
Az etetőknél is nagy a forgalom, a fakopáncs is rákényszerült a szotyira. 

248-254.nap (02.03-02.09.)
Az időjárás, a nagy fagyok és az ónos eső - ónos eső hátán után, hirtelen megjött a jó idő, egy nap alatt elolvadt a hó jelentős része, péntek délutántól ki tudtam engedni a birkákat legelni, nagy megelégedésükre. Nincs új jövevény, a kicsik már teljesen felvették a nagyok viselkedését, táplálkozásban, mozgásban, pihenésben.
A nyulaknál semmi nyoma, hogy a föld alatti alom meglenne, nagy valószínűséggel hasonló sorsra jutottak, mint a fentiek, hamarosan végleg kiderül. Még egy esélyt kapnak, ha akkor sem nevelik fel a fiókákat, szépség ide vagy oda, elbúcsúznak. Szombaton szedtem nekik zöldet, továbbra is biciklivel kell mennem, a közelben nincs elegendő mennyiség a finomabb fajtákból. Gyakorlatilag 2-3 hét volt, amikor nem tudtam nekik zöldet szedni, az idő alatt, majd végig kitartott az alma és a répa. Ha választaniuk kell a széna és a kukoricaszár között, a birkákhoz hasonlóan az utóbbit választják. A baknyúl továbbra is ketrecben, nem tetszik ez az állattartás, de nem tudok vele mást kezdeni, főleg, hogy elvileg már cserélődött volna egy új, nagy bakra.
A tyúkok is felszabadultak a hó fogságából, kezdődik a harc a placcért. Tojás hideg napokon előfordult, hogy egyáltalán nem volt, kettő volt leggyakrabban, egyszer három.
A hídzár Batyu és Tutyi számára egyelőre úgy tűnik működik, mostanában odaköltöztek az ajtó mellé a farakásra, néha elhajtom őket, de rendre visszasomfordálnak, Toto éjjel továbbra is láncon a tyúkólnál, nappal szabadon eszetlenkedik.
Mivel mostanában elhagytam a havi összefoglalókat, egy kis betekintés önfenntartás oldalról. Két hónapja nem vásároltam semmilyen hústerméket, semmilyen formában, ennek ellenére elég sokat fogyasztok köszönhetően Öcsinek, a baromfiaknak, a jószívű vadász zsákmányainak, a csere húsáruknak (a darált hús hiányzik az étlapról, azt néha megkívánom). Tojást is egy jó hónapja nem vettem. Reggelire stabilan fogyasztom a lekváros kenyeret, el is számoltam magamat lekvárfőzés fronton, azt hittem bőven elegendő lesz, de rohamosan fogy. Dió van bőségesen, palacsintába, sütibe, tésztához, vagy csak úgy, magában. Édességet továbbra sem vásárolok a háztartási kekszet és az alapanyagokat leszámítva (cukor, karob kb. egy kiló ment el eddig, néhány csomag fahéj, kókusz, ilyesmi, túrót nagyjából két-három hetente veszek a tejes kocsiról, tejtermékeket magam is előállíthatnám, a melléktermékek kiválóak lennének az állatoknak) időről-időre kapok egy-egy tábla csokit is. A teát jól számoltam, még bőven van a tavalyelőtti mentából és citromfűből. Az öregek otthonában azóta sem voltam.
A tűzifa a terület adottságából fakadóan kis erőfeszítéssel bőségesen elérhető, az őszi előkészület úgy néz ki elegendő lesz.
A fűtéssel volt egy kis kaland. Egyik begyújtás nagyon nehezen ment, a korábbi gyszeri visszalöbbölések általánossá váltak, nehezen, lassan gyulladt be a tűz, a füst a szoba felé távozott, az érzékelő folyamatosan riasztott. Egyértelművé vált, a kéménnyel van a probléma. Kívülről nem lehet belenézni, gólyafészek építésű és a tetőre se lett volna egyszerű felmászni. Felmerült, hogy egy visszafagyott jégdugó állja el a füst útját, begyújtottam a konyhai sparheltet is, hátha együttes erővel felszabadítják a járatot és nem mellesleg egy kis plusz meleg sem ártott a folyamatos szellőztetés és a bőven mínuszos este mellett. A probléma nem oldódott meg. Mégiscsak kellene a kéménnyel valamit kezdeni. A konyhában egy hármas szekrény illeszkedik a fal és a kémény illetve a hozzátartozó tisztítónyílás közé  5-5 centire. Lepakolás, kipakolás, elhúzás után egy tükörrel próbáltam fényt deríteni a problémára. Nem láttam semmit, szó szerint. Teljesen el volt dugulva a kémény. Egy piszkavassal felfelé bökdösve egy jó 20 centis követ és jó fél vödör törmeléket eltávolítva sikerült kitisztítani, átlátható lett és a huzat is érezhető lett. A kémény rendbetétele után a konyhai sparhelttel minden rendben volt, a  szobában is javult a helyzet, de még messze nem volt megfelelő. A kályhacsövet megkocogtatva, a könyök tompa hangot hallatott. Sikerült elhúzni a kályhát, ki tudtam szedni a csövet, teljesen el volt záródva korommal. Valószínűleg a kéményen már jó pár napja (hete) nem tudott távozni a korom, alátámasztja ezt a felsejlő egyértelmű jelenségek, amiknek akkor egyáltalán nem tulajdonítottam jelentőséget. Néhány nappal előtte az első riasztást egy rosszul kezelt nagy fadarabnak tulajdonítottam, helytelenül. Nehezebben ment a begyújtás, vissza-visszalobbolt a kályha, a tűz nem tudott lendületesen égni, csak lomhán, még figyelmes pakolás esetén is. A szemem érzékenységét az olvasásra fogtam, az állandó füst jelenlét helyett. Miután a cső is és a kémény is rendben volt, a korábbi napokhoz képest, a kályha újult erővel, gyorsabban, erősebben és teljesen füstmentesen ontotta a meleget.
A gitártanulásra továbbra sem tudom rászánni magam, de majd erőt veszek magamon, valamikor.
Faunisztika: a kócsagok is szépen megszoktak, eleinte ha megláttak menekültek, de később már békésen korzóztak a tó jegén vagy az árokban a jelenlétemben is, egy jégmadár is megjelent az ároknál, az etetőknél továbbra is nagy a forgalom

255-265.nap (02.10-02.20.)
Időjárás. Még visszaköszönhet, de lassan kijövünk a télből, vasárnap már kimondott tavasz volt, pólóban is melege volt az embernek, a napszemüveg is újra előkerült, a napsütés és a feltámadt rovarvilág miatt. A tél átlagos volt, legalábbis itt, olyan 3 hétig volt napközbeni mínusz, a legalacsonyabb hőmérséklet mínusz 11 volt, 2 hétig maradt meg a hó, 35 centis indítással. Tűzifa fogyasztásból belőttem a minimumkészletet, elsősorban időhiány miatt, a fa bőségesen elegendő volt és már el is kezdtem a maradékhoz betárolni a jövő évre valót a megürült helyekre. Elfelejtettem, hogy a szűrőházakban megáll a víz, így azok szétfagytak. Sajnos már a hó eltűnéséért is jórészt az eső volt felelős és azóta is nagyjából kétnaponta esik egy nagyobb adag, ez a pince beázásához vezetett, ha szükséges tervbe van véve egy szivattyúpozíció kialakítása.
Toto most a mindent cipelős korszakát éli, PET palack, szűrő, szarvasláb, toboz, mi egyéb, szerencsére ennek nagy része különféle ágakra koncentrálódik. Az ugatással még mindig bajban van, nagy kihívás ilyen mély hangot kezelni. Batyu és Tutyi valami dögöt bekajálhatott két napig rosszul voltak, Batyu egy lapát hányással könnyített magán. Továbbra is a farakáson alszanak, bár egyik éjjel bepróbálkoztak a padra költözéssel, ami pléddel van letakarva. A jó idővel az élősködők is előkerültek, be kell szereznem Totonak is egy megfelelő nyakörvet, mert rengetegen költöznek belé. A hídzár sajnos kikerülhető az árkon keresztül, ha kicsi a víz, de azért visszatartó erő. A hal fogyóban, Tutyinak annyira bejött, hogy el kezdett "halászni" tegnap egy tenyérnyi keszeget fogott, majd egy 20 centi körüli kis pontyot és végül megjelent egy olyan másfél kilóssal, ezt mind egyedül elpusztította, aztán kidőlt. Azóta is csak az oldalán elterülve emészt, mint egy óriáskígyó, a szokásos összegömbölyödős pozíciót nem tudja felvenni és persze most  kajaosztás sem érdekli.
Kukoricafogyasztásból az elmúlt időszak volt a legintenzívebb a tél és a szaporulat miatt, ilyenkor egy zsák nagyjából egy hónapig elegendő.
A birkák renitenskednek, felfedeztek egy eddig érintetlen és számukra tiltott területet a pálinkafőző irányába, szép kényelmesen, az utat használva közelítik meg, ez nagy fejfájást okozott, mert állandó figyelmet igényeltek,ezért úgy döntöttem előrehozom az átjárást a másik elzárt területre (a több képen is látható fehér házikóhoz). Túlagyaltam a problémát, eleinte a nyakörv és póráz verzióban gondolkodtam, de végül váltottam a kenyeres zacskóra, ami elsőre bevált. Másodjára már nehezebben ment, mert a birkák is gyanakvóbbak voltak és megelégedtek az új útvonal adta zöld hajtásokkal, Batyu is érdeklődést mutatott a zacskó iránt, aminek a vége az lett, hogy csúnyán felöklelte az egyik anya, alig tudta magát vicsorogva, morogva megvédeni, aztán jobbnak látta eloldalogni. A kisbirkák nőnek mint a bolondgomba, már ügyesebbek, gyorsabbak, mint a nagyok az erős lábaknak és a könnyű testnek köszönhetően.
Tojásból a napi rekord 7db, készítettem egy új emeletes  tojóházat, ami átellenes oldalon analóg Toto óljával, egyelőre még nem használják, sorban állás van inkább a már bevált helyen. A tojás bőségesen elegendő, de azért érzékeny veszteség volt a róka pusztítása forintosítva az elvitt tyúkok árát, a gyöngytyúkokról és a gyöngytyúk tojásról nem is beszélve.
A munka a mindennapi tevékenységek mellett (újra lehet zöldet is szedni), a romok eltakarítására, favágásra, vesszőosztályozásra, kerítésjavításra koncentrálódik és rajta vagyok a kecskék és méhek beszerzésén is.
Volt egy hároméves gyerkőclátogatóm. Nagyon jó volt látni, ahogy lekötötte az erdő, a rét, az állatok, de egy vessző, vagy a száraz tarló is elfoglalta. Jól érezte magát egész nap kint a szabadban, a friss levegőn, kint is ebédeltünk, nagyon fontos és pozitív visszacsatolás volt ez számomra.
A görög free and real közösség készített magáról egy videót http://www.youtube.com/watch?v=c8OgwPf-l98&hd=1, őket az eleje óta figyelem, egy-két levélváltásunk is volt, néhány éve indultak, hát a gazdaság még igencsak döcög, de a társaság kezd összekovácsolódni, ha nem is mintaközösség, de jó példa.
Az élőfaluhálózat hírleveleiben egész jó cikkek szerepelnek (a tüzelésről szóló a legfontosabb tényezőt kifelejtette, a szigetelést, lehet jól kezelni a fát, a tüzet, választani a berendezést, de ezek mind másodlagos tényezők a szigetelés után) és sok közösségi programajánló is. Persze mind fizetős (na jah, itthon még az önzetlen segítség sincs ingyen ...) kivétel a külön önszerveződő permafórumos találkozót.  Magával az élőfaluhálózattal sem tudok mit kezdeni, nem látom mi a terv, hogyan akarnak ötről a hatra jutni, mi az öt és mi a hat. Régebben a hazai kezdeményezések írtak egy beszámolót a negyedévente megjelenő számokba, de ez már egy ideje elmaradt.
A facebookon elindult egy új oldal Noé kertje címen, nem tudom kicsodák, mit szeretnének, de remélhetőleg hasznos, értelmes tevékenységet szeretnének folytatni, amihez sok sikert kívánok és remélhetőleg nem valami szalmaláng életű blődségről van szó, beállva a lejáratók sorába. A fogyasztói társadalomnak, különösen Magyarországon, sikerült a zöld, majd a bio és most az öko jelzővel is visszaélnie, önös érdekeikért felhasználva, a társadalom számára hiteltelenné tennie. (Létezik egy kekgazdasag.hu Római jelentés, ami korábban számomra úgy tűnt egy forradalmi megoldás, persze azóta "élesebb szemű" lettem és rájöttem, hogy ez az emberi és természeti problémák megoldásában csak a felszín karcolgatása, nem is lehet más közgazdasági szemlélettel. Persze vannak azért jó ötletek és megoldások is közöttük, de belépve az itthoni kezdeményezésbe, egyértelművé vált, hogy itthon ez csak a szokásos pénzszivattyú lehetőségeként valósul meg, hamar ki is léptem.)
Aki ideáig eljutott az olvasásban annak egy kis betekintés a kulisszák mögé: a blogot mostanában harmincvalahányan olvassák, a játékot viszont 125-en nézték meg, persze csak egy jelentkező volt. Ennek ellenére, továbbra sem elsődleges cél az olvasótábor bővítése, semmiképp nem bármi áron, szóval nem lesz nyeremény :) A blog továbbra is egy lehetőség bemutatásáról és dokumentálásáról fog szólni, nem unszolásról, aminek semmi értelme és eredménye (azért egy kis ostorozás biztos elő fog kerülni). A könyvajánló marad, most Gorkijt olvasok, mind az elbeszélései, mind az önéletrajza rendkívüli, ha végeztem bizonyára szerepelni fog. Mellette egy kriminalisztikai háttérbe ültetett sakkfeladványokat tartalmazó könyv is jó szórakozást nyújt, a címe: En Passant felügyelő újabb kalandjai. Sajnos a zene továbbra is kiesik, ahogy az egészséges mozgás is, a beindult kinti munkák miatt, de ezeken majd szeretnék változtatni.
Faunisztika: nincs újdonság, egy kócsag mintha lehorgonyzott volna egy pár négyzetméteres területre, talán már két hete is mintha mindig ott látnám. 

266-276.nap (02.21-03.03.)
Fontosabb esemény nem történt, ilyenkor igazából életérzésekről kellene írnom, de úgy gondolom ez a legnehezebb műfaj, sem kellő tehetségem, sem kellő erőm, sem lehetőségem nincs most rá, de szerencsére sokan megtették ezt előttem igazán kiváló formákban.
A nap indításaként átsétálok a birkákkal a másik területre, egy kis kenyereszacskó kíséretében. Harmat és más változó időjárási jelenségek, napfelkelte, párolgás, hideg, illatok, a természet szaga, hangok, leginkább az énekes madarak (és a megzavarodott kakas hajnali négytől és a káráló tyúkok a kései kiengedés miatt) a mögöttem döcögő vagy kenyér után fújtató birkák és a látvány. Ez egy életérzés. Sajnos nincs új kisbárány, a harmadiknál így lassan lemondhatok róla, az öreglánynál egy hónap múlva esedékes, ha lesz. A kicsik lenyűgözően ügyesek, még néha szopnak, de már egyre felnőttesebben viselkednek. A nap zárásaként, miután a tyúkok elültek, Totot megkötöttem, elmegyek a birkákért és hazasétálunk, most fordítva, a birkák elöl, én mögöttük.
Az utolsó levágandó kakast még mindig nem vágtam le, annyira nem kritikus, mert bőszen védi a háremét, így nincsenek hatványozottan gyepálva a tyúkok, de lassan sort kerítek rá. Napi öt tojás az átlag, mivel széna nélkül is újra el kezdték használni az ólban levő ládát újra beüzemeltem, tegnap 4:2 volt a javára Toto óltetejének ellenében.Pszicho pedig a megüresedett Tutyi-Batyu lakba jár tojni és egy-két tojást elpotyogtattak a felszámolt szénakupac helyén is. A külön épített kétszintes tojóházat viszont továbbra sem akarják használni. A tojás begyűjtése is egy kellemes feladat, egy életérzés.
Nyúlék újra édeshármasban, még nem aktuális, de kialakítottam az ólban a fialó ládát, kicsit elhíztak a lányok, úgy hogy most kizárólag zöldet kapnak, lassan visszanyerik pompás alakjukat most már csak anyahajlamuk kialakulásukra lenne szükség.
Toto megtanulta kezelni a hangját és már tud ugatni, ezt mostanában fél éjjel bizonyítja ... A szénába tojt tojásokat ő találta meg, hasonlóan a száraz zsemlékhez, játszott velük, hurcolta, dobálta őket, de nem törtek össze, elképesztően ügyes kutya. Batyu kissé lenyugodott, kevesebbet jár el, akkor is inkább velem, viszont a területen nagyon harcias. Tutyi mostanság kicsit magának való, valahol találhatott valamit, mert a napokban újra felvette anakonda alakját. Róluk sokat lehetne írni, talán majd egyszer sort kerítek rá, akinek van kutyája, pláne ha több, az tudja, ez is egy életérzés.
A munka döcög, nekiálltam kosarat fonni, a trágyadombot elrejteni, a tűzifakészítés és a tereprendezés is folyamatban.
A láthatatlan tó jegének feltörésére nem maradt erőm télen (illetve nem akartam apámat még ezzel is terhelni isiászom alatt), de reménykedem, hogy az átdobált halak nagy része megmaradt. Békák vannak szép számmal (most van a békamentési periódus, kimondott gyerekprogram, de felnőtteknek is ajánlom!) Toto felfedezte őket és türelmetlenül próbálja becserkészni őket, a szokásos artikulálatlan hang és erőteljes kotrás kíséretében.
A zenélés még mindig elmarad, néha hallgatok kárpótlásul, de továbbra is az olvasás a fő szabadidős tevékenység, egy-két sakkfeladvány mellett.
Javítanom kell magamat, a faluban található kék közkutak nem artéziek, a rendszerre vannak kötve, volt valaha két artézi kút is a faluban, de már használaton kívüliek.
Volt szerencsém Morpheusszal levelet váltanom, bizony, bár ez a Morpheus nagyon öntelt, ennek megfelelően én se fogtam vissza magam, meglepődnék, ha válaszolna kérdéseimre, sértődékenységén felülemelkedve.
Faunisztikai jelentés: az állandó gém, kócsag és az eseti kormorán jelenlét mellett tegnapelőtt tiszteletét tette a tavon egy hattyú, fenséges jószág, sajnos Toto kiszúrta az új jövevényt és addig ugatta, míg odébbállt, hosszú felszállópályát igényelve, megnyugtató szárnysuhogtatás közepette emelkedett fel, ez is egy életérzés. 

277-297.nap (03.04-03.24.)
Egy fantáziamozgató bejegyzés következik:
Volt, eső, napsütés, szandálban mászkálás, napszemüveg viselés, leégés!, lustálkodás, biciklizés, dolgozgatás, trágyadombdíszítés, orgonaültetés, gyümölcsfaültetés és átültetés, öntözés, kosárfonás, kerítésjavítás, esővízgyűjtő tisztítás, sütés, főzés, fűtés, cigány látogatás, sorompókészítés,  legeltetés, körmölés, bárányellés, nyúlfialás, zöldet szedés, tojásgyűjtés, óltakarítás, kutyáknál: halászás, vadászás, árulás, verekedés, nyakörvvásárlás, visszaköltözés, mamlaszkodás, ág cipelés, rókatámadás-hárítás-kergetés, őrségváltás, nyugdíjazás, tó leengedés, halászás, gémlakoma, méhbeszerzés, olajtök mag vásárlás, gólyaérkezés, napéjegyenlőség.
"Év végi" értékelés
Innét folytatva -
Féléves összesítés:
Igen, immár több, mint fél éve itt lakom, élek, dolgozom. Az alapvető cél az volt, hogy megvessem a lábamat az évek óta lakatlan, gondozatlan területen, nekikezdjek az állattartásnak,  egyéb lokális tevékenységeknek és ha lehet nem egyedül, ennek függvényében kiosztottam magamnak egy féléves bizonyítványt, az ökológiai aspektust és a nagyrészt egyedül történő ötletelést, tervezést, kivitelezést tekintve
- Szóval eltelt egy év, az időpontot tekintve nem szerencsés most értékelni, mindennek a közepén, de maradjunk a sablonnál. Az utóbbi időben elmaradt a blogírás és ezáltal a dokumentálás is, így most kicsit hosszabb szöveges értékelésekkel pótolom. (Pedig regényeket lehetett volna írni, köszönhetőn a jelentősen kibővült állatseregletnek illetve a már meglevőknél történő eseményekre való tekintettel, de idő, erőforrás és motiváció hiányában elmaradt, talán majd egyszer emlékekből.)
Konklúzió:
Egy év alatt is drasztikus változást, eredményeket lehet elérni, a semmiből. (Mindenki tudja, hogy egy év az ember életében semmi, egy emberöltő az életben még annyi sem.) Bár a ház, a kút, a villany, a kerítés nagy segítség, de dőreség lenne nem élni vele és bőven vannak még ilyen területek, létesítmények, így sajátot építeni, idő, munka és pénzpazarlás és természetesen jóval nagyobb lábnyommal járna.
És hogy mi a recept? Elhatározás, ami bármi máshoz is kell, semmi más.
Az egonkról kell lemondani (legtöbbször és leginkább a seggünk kényelméről), amiről azt hisszük, hogy a világ közepe, holott mindenki más élő vagy holtról, tudjuk, megállapítjuk, hogy jelentéktelen ...
Egy személyes beszámoló:
20 éves érettségi találkozó okán Pécsett jártam, idegennek, kényelmetlennek éreztem magam a művi, mesterséges városban (ami valójában is), pedig ráadásul "szülővárosomnak" is mondhatom. Nagyon hiányzott a természetes közeg. Csak másnap reggel érkeztem vissza, apám helyettesített. Az első este, hogy nem én zártam és nem voltam készenlétben éjszaka, emiatt is nyugtalan voltam, ami nagyrészt valószínűleg felelősség és  kötelességtudatból eredhet az állatsereglet iránt. Ez a távollét rávilágított, hogy itt (de legalábbis a természetben) a helyem, pedig korábban elég sokat csavarogtam, gyakorlatilag honvágy nélkül.
Átlagosnak mondható osztály voltunk, a találkozó jól sikerült, a beszélgetések jól estek. "Falun" nem lakik senki. 20 feletti már a gyerekek száma az osztályban, tetszett, hogy sokan próbálnak kitörni az állami nevelés/oktatás korlátaiból, emellett a szokásos nyelvi és sport orientáció dominált. Amit nagyon hiányoltam, hogy a városi környezet ellenére, a zene teljesen hiányzott a repertoárból, pedig úgy gondolom minden gyereknek meg kell adni a lehetőséget, (egyáltalán nem szolfézs formájában) hogy kipróbálja magát, valamilyen szinten elsajátíthassa a hangok varázsát ÉS idősebbek is elkezdhetik!
Persze a környezeti nevelést, elsősorban a természet megismertetését is hiányoltam, de ennek hiányán kevésbé lepődtem meg. Általában a szülők zoológiai, botanikai ismeretei nagyon szűkösek (az enyém is, bár nem vagyok szülő), a bambán rábámulunk az erdőre, pedig bizonyára nem túl érdekes program, ezért keresni kell a szakemberek, természetbúvárok által nyújtott lehetőségeket, hogy a gyerekek kíváncsiságát felkeltsük illetve kielégítsük. (Személyes tapasztalatból szívesen ajánlom az MME egész éven át tartó különböző programjait, vagy a békamentést, vagy a geocachinget, stb.)
(A vacsora ára pedig rámutatott a fogyasztói társadalom groteszk szembenállására, egy zsák kukorica árát, amiből hosszú hetekig etethetem az egész galerit fogyasztottam el, pontosabban fizettem ki, hiszen én is csak egy vacsorát ettem most, ebből a pénzből, amit sokkal több vacsorának megfelelő áruból tudok csak előállítani vagy elfogyasztani ... Ha lehántjuk ezt a héjat és csak a csóróságot nézzük, az is egy életérzés, egy élmény, amit érdemes megtapasztalni, átmenetileg mindenképp, ha nem megy az egészség, a biztonság és egyéb fontos tényezők rovására, ez is az élet showja.)